1 Ama napon ez éneket énekelik Júda földén: Erõs városunk van nékünk, szabadítását adta kõfal és bástya gyanánt!2 Nyissátok fel a kapukat, hogy bevonuljon az igaz nép, a hûség megõrzõje.3 [Kinek] szíve [reád] támaszkodik, megõrzöd [azt] teljes békében, mivel Te benned bízik;4 Bízzatok az Úrban örökké, mert az Úrban, Jehovában, örök kõszálunk van.5 Mert meghorgasztá a magasban lakozókat: a magas várost, megalázá azt, megalázá azt a földig, és a porba dobta azt;6 Láb tapodja azt, a szegény lábai, a gyöngék talpai!7 Az igaznak ösvénye egyenes, egyenesen készíted az igaznak útját.8 Mi is vártunk Téged, ítéleted ösvényén, oh Uram! neved és emlékezeted után vágyott a lélek!9 Szívem utánad vágyott éjszaka, az én lelkem is bensõmben Téged keresett, mivel ha ítéleteid [megjelennek] a földön, igazságot tanulnak a földnek lakosai.10 Ha kegyelmet nyer a gonosz, nem tanul igazságot, az igaz földön is hamisságot cselekszik, és nem nézi az Úr méltóságát.11 Uram! magas a Te kezed, de nem látják! de látni fogják, és megszégyenülnek, néped iránt való buzgó szerelmedet; és tûz emészti meg ellenségeidet.12 Uram! Te adsz nékünk békességet, hisz minden dolgainkat megcselekedted értünk.13 Uram! mi Istenünk! urak parancsoltak nékünk kívüled; de általad dicsõítjük neved!14 A meghaltak nem élnek, az árnyak nem kelnek föl: ezért látogatád meg és vesztéd el õket, és eltörléd emlékezetöket.15 Megszaporítád e népet, Uram! megszaporítád e népet, magadat megdicsõítéd, kiterjesztetted a földnek minden határait.16 Oh Uram! a szorongásban kerestek Téged, és halk imádságot mondtanak, mikor rajtuk volt ostorod.17 Miként a terhes asszony, a ki közel a szûléshez, vajudik, felkiált fájdalmiban, elõtted olyanok voltunk, Uram!18 Mint terhesek vajudtunk, de csak szelet szûltünk: szabadulása nem lõn e földnek, és nem hulltak el a föld kerekségének lakói.19 Megelevenednek halottaid és holttesteim fölkelnek: serkenjetek föl és énekeljetek, a kik a porban lakoztok, mert harmatod az élet harmata, és visszaadja a föld az árnyakat!20 Menj be népem, menj be szobáidba, és zárd be ajtóidat utánad, és rejtsd el magad rövid szempillantásig, míg elmúlik a bús harag!21 Mert ímé az Úr kijõ helyérõl, hogy meglátogassa a föld lakóinak álnokságát, s felmutatja a föld a vért, és el nem fedi megöletteit többé!
1In that day this song will be sung in the land of Judah: “We have a strong city; he sets up salvation as walls and bulwarks. (Ézs 27,2; Ézs 60,18)2Open the gates, that the righteous nation that keeps faith may enter in. (Zsolt 118,19)3You keep him in perfect peace whose mind is stayed on you, because he trusts in you. (Ézs 30,15)4Trust in the Lord forever, for the Lord God is an everlasting rock.5For he has humbled the inhabitants of the height, the lofty city. He lays it low, lays it low to the ground, casts it to the dust. (Ézs 25,12)6The foot tramples it, the feet of the poor, the steps of the needy.” (Ézs 25,4)7The path of the righteous is level; you make level the way of the righteous. (1Sám 2,9; Zsolt 37,23)8In the path of your judgments, O Lord, we wait for you; your name and remembrance are the desire of our soul. (2Móz 3,15)9My soul yearns for you in the night; my spirit within me earnestly seeks you. For when your judgments are in the earth, the inhabitants of the world learn righteousness. (2Krón 33,12; Ézs 26,16)10If favor is shown to the wicked, he does not learn righteousness; in the land of uprightness he deals corruptly and does not see the majesty of the Lord. (Zsolt 73,3)11O Lord, your hand is lifted up, but they do not see it. Let them see your zeal for your people, and be ashamed. Let the fire for your adversaries consume them. (Zsolt 21,9; Ézs 5,12; Ézs 33,14; Mik 5,9)12O Lord, you will ordain peace for us, for you have indeed done for us all our works. (Ézs 9,7; Mik 5,5)13O Lord our God, other lords besides you have ruled over us, but your name alone we bring to remembrance. (2Kir 16,3; 2Kir 18,4; Zsolt 20,7; Ézs 2,8; Ézs 2,20)14They are dead, they will not live; they are shades, they will not arise; to that end you have visited them with destruction and wiped out all remembrance of them.15But you have increased the nation, O Lord, you have increased the nation; you are glorified; you have enlarged all the borders of the land. (Ézs 9,3; Ézs 54,2)16O Lord, in distress they sought you; they poured out a whispered prayer when your discipline was upon them. (Ézs 37,1; Hós 5,15)17Like a pregnant woman who writhes and cries out in her pangs when she is near to giving birth, so were we because of you, O Lord; (Ézs 13,8)18we were pregnant, we writhed, but we have given birth to wind. We have accomplished no deliverance in the earth, and the inhabitants of the world have not fallen. (Ézs 26,17)19Your dead shall live; their bodies shall rise. You who dwell in the dust, awake and sing for joy! For your dew is a dew of light, and the earth will give birth to the dead. (Ez 37,12; Dán 12,2; Hós 13,14; Hós 14,5)20Come, my people, enter your chambers, and shut your doors behind you; hide yourselves for a little while until the fury has passed by. (Ézs 10,25)21For behold, the Lord is coming out from his place to punish the inhabitants of the earth for their iniquity, and the earth will disclose the blood shed on it, and will no more cover its slain. (Ézs 24,5; Mik 1,3)