Markus 5 | Einheitsübersetzung 2016

Einheitsübersetzung 2016

Die Heilung des Besessenen von Gerasa

1 Sie kamen an das andere Ufer des Sees, in das Gebiet von Gerasa.^[1] (Mt 8,28; Lk 8,26) 2 Als er aus dem Boot stieg, lief ihm sogleich von den Gräbern her ein Mensch entgegen, der von einem unreinen Geist besessen war. 3 Er hauste in den Grabstätten. Nicht einmal mit einer Kette konnte man ihn bändigen. (Jes 65,1) 4 Schon oft hatte man ihn mit Fußfesseln und Ketten gebunden, aber er hatte die Ketten zerrissen und die Fußfesseln durchgescheuert; niemand konnte ihn bezwingen. 5 Bei Tag und Nacht schrie er unaufhörlich in den Grabstätten und auf den Bergen und schlug sich mit Steinen. 6 Als er Jesus von Weitem sah, lief er zu ihm hin, warf sich vor ihm nieder 7 und schrie laut: Was habe ich mit dir zu tun, Jesus, Sohn des höchsten Gottes? Ich beschwöre dich bei Gott, quäle mich nicht! (Mk 1,24; Mk 3,11; Lk 4,34; Joh 2,4)

Mk 1,24Mk 3,11Lk 4,34Joh 2,4

8 Jesus hatte nämlich zu ihm gesagt: Verlass diesen Menschen, du unreiner Geist! 9 Jesus fragte ihn: Wie heißt du? Er antwortete: Mein Name ist Legion; denn wir sind viele.^[2] 10 Und er flehte Jesus an, sie nicht aus diesem Gebiet fortzuschicken. 11 Nun weidete dort an einem Berghang gerade eine große Schweineherde. 12 Da baten ihn die Dämonen: Schick uns in die Schweine! 13 Jesus erlaubte es ihnen. Darauf verließen die unreinen Geister den Menschen und fuhren in die Schweine und die Herde stürmte den Abhang hinab in den See. Es waren etwa zweitausend Tiere und alle ertranken. 14 Die Hirten flohen und erzählten es in der Stadt und in den Dörfern. Darauf eilten die Leute herbei, um zu sehen, was geschehen war. 15 Sie kamen zu Jesus und sahen bei ihm den Mann, der von der Legion Dämonen besessen gewesen war, bekleidet und bei Verstand. Da fürchteten sie sich. 16 Die es gesehen hatten, berichteten ihnen, wie es mit dem Besessenen und den Schweinen geschehen war. 17 Darauf baten die Leute Jesus, ihr Gebiet zu verlassen. 18 Als er ins Boot stieg, bat ihn der Mann, der zuvor von den Dämonen besessen war, dass er bei ihm sein dürfe. 19 Aber Jesus erlaubte es ihm nicht, sondern sagte: Geh nach Hause und berichte deiner Familie alles, was der Herr für dich getan und wie er Erbarmen mit dir gehabt hat! 20 Da ging der Mann weg und verkündete in der ganzen Dekapolis, was Jesus für ihn getan hatte, und alle staunten.

Die Auferweckung der Tochter eines Synagogenvorstehers und die Heilung einer kranken Frau

21 Jesus fuhr wieder ans andere Ufer hinüber und eine große Menschenmenge versammelte sich um ihn. Während er noch am See war, (Mt 9,18; Lk 8,40) 22 kam einer der Synagogenvorsteher namens Jaïrus zu ihm. Als er Jesus sah, fiel er ihm zu Füßen 23 und flehte ihn um Hilfe an; er sagte: Meine Tochter liegt im Sterben. Komm und leg ihr die Hände auf, damit sie geheilt wird und am Leben bleibt! 24 Da ging Jesus mit ihm. Viele Menschen folgten ihm und drängten sich um ihn. 25 Darunter war eine Frau, die schon zwölf Jahre an Blutfluss litt. (3Mo 15,25) 26 Sie war von vielen Ärzten behandelt worden und hatte dabei sehr zu leiden; ihr ganzes Vermögen hatte sie ausgegeben, aber es hatte ihr nichts genutzt, sondern ihr Zustand war immer schlimmer geworden. 27 Sie hatte von Jesus gehört. Nun drängte sie sich in der Menge von hinten heran und berührte sein Gewand. 28 Denn sie sagte sich: Wenn ich auch nur sein Gewand berühre, werde ich geheilt. (Mt 14,36; Mk 6,56) 29 Und sofort versiegte die Quelle des Blutes und sie spürte in ihrem Leib, dass sie von ihrem Leiden geheilt war. 30 Im selben Augenblick fühlte Jesus, dass eine Kraft von ihm ausgeströmt war, und er wandte sich in dem Gedränge um und fragte: Wer hat mein Gewand berührt? 31 Seine Jünger sagten zu ihm: Du siehst doch, wie sich die Leute um dich drängen, und da fragst du: Wer hat mich berührt? 32 Er blickte umher, um zu sehen, wer es getan hatte. 33 Da kam die Frau, zitternd vor Furcht, weil sie wusste, was mit ihr geschehen war; sie fiel vor ihm nieder und sagte ihm die ganze Wahrheit. 34 Er aber sagte zu ihr: Meine Tochter, dein Glaube hat dich gerettet. Geh in Frieden! Du sollst von deinem Leiden geheilt sein. (Mk 10,52; Lk 7,50; Lk 17,19; Lk 18,42)

Mk 10,52Lk 7,50Lk 17,19Lk 18,42

35 Während Jesus noch redete, kamen Leute, die zum Haus des Synagogenvorstehers gehörten, und sagten: Deine Tochter ist gestorben. Warum bemühst du den Meister noch länger? 36 Jesus, der diese Worte gehört hatte, sagte zu dem Synagogenvorsteher: Fürchte dich nicht! Glaube nur! 37 Und er ließ keinen mitkommen außer Petrus, Jakobus und Johannes, den Bruder des Jakobus. 38 Sie gingen zum Haus des Synagogenvorstehers. Als Jesus den Tumult sah und wie sie heftig weinten und klagten, 39 trat er ein und sagte zu ihnen: Warum schreit und weint ihr? Das Kind ist nicht gestorben, es schläft nur. 40 Da lachten sie ihn aus. Er aber warf alle hinaus und nahm den Vater des Kindes und die Mutter und die, die mit ihm waren, und ging in den Raum, in dem das Kind lag. 41 Er fasste das Kind an der Hand und sagte zu ihm: Talita kum!, das heißt übersetzt: Mädchen, ich sage dir, steh auf! 42 Sofort stand das Mädchen auf und ging umher. Es war zwölf Jahre alt. Die Leute waren ganz fassungslos vor Entsetzen. 43 Doch er schärfte ihnen ein, niemand dürfe etwas davon erfahren; dann sagte er, man solle dem Mädchen etwas zu essen geben.

Újszövetség: élet, igazság és világosság

von Biblica

Jézus meggyógyítja a gadarai ördöngöst

1 És elmentek a tenger túlsó partjára, a gadaraiak földjére. 2 És amint a hajóból kiszállt, azonnal elébe ment egy ember a sírboltokból, akiben tisztátalan lélek volt, 3 akinek lakása a sírboltokban volt, és már láncokkal sem bírta őt senki megkötözni. 4 Mert már sokszor megkötözték őt béklyókkal és láncokkal, de ő a láncokat szétszaggatta, és a béklyókat összetörte, és senki sem tudta őt megfékezni. 5 Éjjel és nappal mindig a hegyeken és a sírboltokban volt, kiáltozott, és magát kövekkel vagdosta. 6 Mikor pedig Jézust távolról meglátta, odafutott, és elébe borult, 7 és fennhangon kiáltva mondta: „Mi közöm nekem hozzád, Jézus, a magasságos Istennek Fia? Az Istenre kényszerítelek, ne kínozz engem.“ 8 (Ugyanis Jézus ezt mondta neki: „Eredj ki, tisztátalan lélek, ebből az emberből.“) 9 És ezt kérdezte tőle: „Mi a neved?“ Az így felelt: „Légió a nevem, mert sokan vagyunk.“ 10 És igen kérte őt, hogy ne küldje el őket arról a vidékről. 11 Ott a hegynél pedig volt egy nagy disznónyáj, amely legelt. 12 És az ördögök kérték őt mindnyájan, ezt mondva: „Küldj minket a disznókba, hogy azokba menjünk be.“ 13 És Jézus azonnal megengedte nekik. A tisztátalan lelkek pedig kijöttek, bementek a disznókba, és a nyáj a meredekről, mintegy kétezren, a tengerbe rohant, és belefulladt a tengerbe. 14 Akik pedig őrizték a disznókat, elfutottak, és hírt vittek a városba és a falvakba. Erre kimentek az emberek, hogy lássák, mi az, ami történt. 15 És odamentek Jézushoz, és látták, hogy az ördöngös, akiben a légió volt, ott ül, fel van öltözködve, és eszénél van, és félelem fogta el őket. 16 Akik pedig látták, elbeszélték nekik, hogy mi történt az ördöngössel és a disznókkal. 17 És kezdték kérni őt, hogy távozzék el az ő határukból. 18 Mikor pedig a hajóba beszállott, a volt ördöngös kérte őt, hogy vele maradhasson. 19 De Jézus nem engedte meg neki, hanem ezt mondta: „Eredj haza a tieidhez, és vidd hírül nékik, mily nagy dolgot cselekedett veled az Úr, és mint könyörült rajtad.“ 20 El is ment, és hirdetni kezdte a Tízvárosban, mily nagy dolgot cselekedett vele Jézus; és mindnyájan csodálkoztak.

Jairus leányának feltámasztása. A vérfolyásos asszony meggyógyítása

21 Amikor Jézus ismét átkelt a hajón a túlsó partra, nagy sokaság gyűlt hozzá; és ő a tenger mellett maradt. 22 Íme, eljött a zsinagógai elöljárók egyike, név szerint Jairus, aki meglátva őt, lábai elé borult, 23 és esedezve kérte: „Az én leánykám halálán van, jöjj, tedd reá kezedet, hogy meggyógyuljon és éljen.“ 24 El is ment vele, és nagy sokaság követte őt, és ott tolongott körülötte. 25 Egy asszony pedig, aki tizenkét év óta vérfolyásos volt, 26 és sok orvostól sokat szenvedett, és minden vagyonát magára költötte, és semmit sem javult, sőt inkább még rosszabbul lett; 27 amikor Jézus felől hallott, a sokaságban hátulról kerülve, megérintette annak ruháját 28 mert ezt mondta: „Ha csak ruháit érinthetem is meg, meggyógyulok.“ 29 És vérének forrása azonnal kiszáradt, és megérezte testében, hogy kigyógyult bajából. 30 Jézus pedig azonnal észrevette magán, hogy isteni erő áradott ki belőle, megfordult a sokaságban, és ezt mondta: „Kicsoda érintette meg az én ruháimat?“ 31 És mondták neki az ő tanítványai: „Látod, hogy a sokaság szorít össze téged, és azt kérdezed: Kicsoda érintett meg engem?“ 32 És körülnézett, hogy lássa azt, aki ezt cselekedte. 33 Az asszony pedig tudva, hogy mi történt vele, félve és remegve ment oda, és elé borult, és elmondott neki mindent igazán. 34 Ő pedig ezt mondta neki: „Leányom, a te hited megtartott téged. Eredj el békével, és gyógyulj meg a te bajodból.“ 35 Még beszélt Jézus, amikor odajöttek a zsinagóga elöljárójától, ezt mondván: „Leányod meghalt; miért fárasztod tovább a Mestert?“ 36 Jézus pedig, amint hallotta, a beszédet, amit mondtak, azonnal mondta a zsinagógai elöljárónak: „Ne félj, csak higgy!“ 37 És senkinek sem engedte, hogy vele menjen, csak Péternek, Jakabnak és Jánosnak, a Jakab testvérének. 38 És odament a zsinagógai elöljáró házához, és látta a zűrzavart, a sok siránkozót és jajgatót, 39 és bemenve, ezt mondta nekik: „Miért zavarogtok és sírtok? A gyermek nem halt meg, hanem alszik.“ 40 Erre kinevették őt. Ő pedig mindenkit kiküldve, maga mellé vette a gyermeknek atyját, anyját és a vele levőket, és bement oda, ahol a gyermek feküdt. 41 Majd megfogva a gyermeknek kezét, ezt mondta neki: „Talitha, kúmi!“ – ami megmagyarázva azt jelenti: „Leányka, néked mondom, kelj föl!“ 42 És a leányka azonnal fölkelt és járt, mert tizenkét esztendős volt. Azok pedig nagy csodálkozással elámultak. 43 Ő pedig erősen megparancsolta nekik, hogy ezt senki meg ne tudja. És mondta, hogy adjanak enni neki.