Römer 9 | Einheitsübersetzung 2016

Einheitsübersetzung 2016

HEIL FÜR GANZ ISRAEL

Trauer um Israel. Autobiografische Einleitung

1 Ich sage in Christus die Wahrheit und lüge nicht und mein Gewissen bezeugt es mir im Heiligen Geist: 2 Ich bin voll Trauer, unablässig leidet mein Herz. 3 Ja, ich wünschte selbst verflucht zu sein, von Christus getrennt, um meiner Brüder willen, die der Abstammung nach mit mir verbunden sind. 4 Sie sind Israeliten; ihnen gehören die Sohnschaft, die Herrlichkeit und die Bundesschlüsse; ihnen ist das Gesetz gegeben, der Gottesdienst und die Verheißungen; (2Mo 40,34; Röm 3,2; Eph 2,12) 5 ihnen gehören die Väter und ihnen entstammt der Christus dem Fleische nach. Gott, der über allem ist, er sei gepriesen in Ewigkeit. Amen. (Röm 1,3; Röm 11,28; 1Kor 15,28)

Israels Väter. Die geheimnisvollen Wege der Erwählung Gottes

6 Es ist aber keineswegs so, dass Gottes Wort hinfällig geworden ist. Denn nicht alle, die aus Israel stammen, sind Israel; (Röm 3,1; Röm 11,29) 7 auch sind nicht alle, weil sie Nachkommen Abrahams sind, deshalb schon seine Kinder, sondern es heißt: In Isaak wird dir Nachkommenschaft berufen. (1Mo 21,12; Mt 3,9) 8 Das bedeutet: Nicht die Kinder des Fleisches sind Kinder Gottes, sondern die Kinder der Verheißung werden als Nachkommen anerkannt; (Gal 3,7; Gal 4,28) 9 denn es ist eine Verheißung, wenn gesagt wird: Um diese Zeit werde ich kommen, dann wird Sara einen Sohn haben. (1Mo 18,10) 10 So war es aber nicht nur bei ihr, sondern auch bei Rebekka, die von einem einzigen Mann empfangen hatte, von unserem Vater Isaak; 11 denn ihre Kinder waren noch nicht geboren und hatten weder Gutes noch Böses getan; damit aber Gottes freie Wahl und Vorherbestimmung gültig bleibe, (Röm 11,5) 12 nicht abhängig von Werken, sondern von ihm, der beruft, wurde ihr gesagt: Der Ältere muss dem Jüngeren dienen; (1Mo 25,23) 13 wie geschrieben steht: Jakob habe ich geliebt, Esau aber gehasst. (Mal 1,2)

Mose und Pharao. Ein Gespräch über Gott – ein Gott der Willkür?

14 Was sollen wir nun sagen? Handelt Gott ungerecht? Keineswegs! 15 Denn zu Mose sagt er: Ich schenke Erbarmen, wem ich will, und erweise Gnade, wem ich will. (2Mo 33,19) 16 Also kommt es nicht auf das Wollen und Laufen des Menschen an, sondern auf den sich erbarmenden Gott. (Eph 2,8) 17 Denn in der Schrift wird zum Pharao gesagt: Eben dazu habe ich dich bestimmt, dass ich an dir meine Macht zeige und dass auf der ganzen Erde mein Name verkündet wird. (2Mo 9,16) 18 Er erbarmt sich also, wessen er will, und macht verstockt, wen er will. (Röm 11,30) 19 Nun wirst du einwenden: Wie kann er dann noch anklagen, wenn niemand seinem Willen zu widerstehen vermag? 20 O Mensch, wer bist du denn, dass du mit Gott rechten willst? Sagt etwa das Werk zu dem, der es geschaffen hat: Warum hast du mich so gemacht? (Jes 29,16; Jes 45,9; Weis 12,12) 21 Ist nicht vielmehr der Töpfer Herr über den Ton? Kann er nicht aus derselben Masse ein Gefäß herstellen zu ehrenhaftem, ein anderes zu unehrenhaftem Gebrauch? 22 Wie aber, wenn Gott in der Absicht, seinen Zorn zu zeigen und seine Macht zu erweisen, die zur Vernichtung bereiteten Gefäße des Zorns mit großer Langmut ertragen hat, (Röm 2,4) 23 auch um den Reichtum seiner Herrlichkeit an den Gefäßen des Erbarmens zu erweisen, die er zuvor zur Herrlichkeit bestimmt hat? (Röm 8,29) 24 Sie hat er auch berufen, das sind wir, nicht allein aus den Juden, sondern auch aus den Heiden. (Röm 1,16; Röm 3,29) 25 So spricht er auch bei Hosea: Ich werde als mein Volk berufen, was nicht mein Volk war, und als Geliebte jene, die nicht geliebt war. (Hos 2,25; 1Petr 2,10) 26 Und dort, wo ihnen gesagt wurde: Ihr seid nicht mein Volk, dort werden sie gerufen werden: Söhne des lebendigen Gottes. (Hos 2,1) 27 Und Jesaja ruft über Israel aus: Wenn auch die Israeliten so zahlreich wären wie der Sand am Meer - nur der Rest wird gerettet werden. (Jes 10,22; Röm 11,5) 28 Denn der Herr wird handeln, indem er sein Wort auf der Erde erfüllt und durchsetzt. 29 Ebenso hat Jesaja vorhergesagt: Hätte nicht der Herr Zebaoth uns Nachkommenschaft übrig gelassen, wir wären wie Sodom geworden, wir wären Gomorra gleich. (Jes 1,9)

Israel und die Heiden auf der Suche nach Gerechtigkeit

30 Was sollen wir nun sagen? Heiden, die nicht der Gerechtigkeit nachjagten, haben Gerechtigkeit empfangen, die Gerechtigkeit aber aus Glauben. 31 Israel aber, das dem Gesetz der Gerechtigkeit nachjagte, hat das Gesetz nicht erreicht. (Röm 11,7) 32 Warum? Weil es ihm nicht um die Gerechtigkeit aus Glauben, sondern um die Gerechtigkeit aus Werken ging. Sie stießen sich am Stein des Anstoßes, (1Kor 1,23) 33 wie geschrieben steht: Siehe, ich richte in Zion einen Stein auf, an dem man sich anstößt, einen Fels, an dem man zu Fall kommt. Und wer an ihn glaubt, wird nicht zugrunde gehen. (Jes 8,14; Jes 28,16; 1Petr 2,6)

Újszövetség: élet, igazság és világosság

Pál fájdalma népe miatt

1 Igazságot szólok Krisztusban, nem hazudok, lelkiismeretem velem együtt tesz bizonyságot a Szent Lélek által, 2 hogy nagy az én szomorúságom és szüntelen való az én szívem fájdalma, 3 mert kívánnám, hogy inkább én lennék átkozott, Krisztustól elszakítva, az én atyámfiaiért, test szerint való rokonaimért, 4 akik izraeliták, akiké a fiúság és a dicsőség és a szövetségek, meg a törvényadás és az istentisztelet és az ígéretek 5 akiké az atyák, és akik közül való test szerint a Krisztus, aki mindenekfelett örökké áldandó Isten, Ámen.

Az ígéret gyermekei az igazi izraeliták

6 Az pedig nem lehet, hogy Isten beszéde meghiúsuljon. Mert nem mindnyájan izraeliták, akik Izraeltől valók, 7 és nem mindnyájan Ábrahám gyermekei, akik az ő utódai, hanem amint meg van írva: „Aki Izsáktól származik, azt nevezik majd utódodnak.“ 8 Azaz nem a testi származás szerinti utódok az Isten gyermekei, hanem az ígéret gyermekei számítanak az ő utódainak. 9 Mert az ígéretnek beszéde ez: „abban az időben eljövök és Sárának fia lesz.“ 10 De nemcsak ő, hanem Rebeka is példa, aki egytől fogant méhében, Izsáktól, a mi Atyánktól. 11 Még amikor meg sem születtek fiai, és semmi jót vagy gonoszt nem cselekedtek, – hogy Istennek kiválasztás szerint való végzése megálljon, nem cselekedetekből, hanem az elhívó akarata szerint, – 12 megmondatott neki, hogy a nagyobbik szolgál majd a kisebbnek, 13 amint meg van írva: „Jákobot szerettem, Ézsaút pedig gyűlöltem.“

Isten szabad kegyelme

14 Mit mondjunk tehát? Vajon nem igazságtalanság ez Istentől? Semmiképpen! 15 Mert Mózesnek ezt mondja: „Könyörülök azon, akin könyörülök és kegyelmezek annak, akinek kegyelmezek.“ 16 Ezért nem azé, aki akarja, és nem azé, aki fut, hanem a könyörülő Istené. 17 Mert az Írás azt mondja a fáraónak: „Arra rendeltelek téged, hogy megmutassam rajtad az én hatalmamat, és hogy hirdessék az én nevemet az egész földön.“ 18 Ezért, akin akar, könyörül, akit pedig akar, megkeményít. 19 Azt mondod erre nekem: Akkor miért vádol hát engem? Hiszen az ő akaratának kicsoda állhat ellen? 20 De hát kicsoda vagy te, ó, ember, hogy perbe szállsz Istennel? „Mondhatja-e a készítmény a készítőnek: miért formáltál engem így?“ 21 A fazekasnak nincs-e hatalma az agyagon, hogy ugyanabból az anyagból az egyik edényt ékességre, a másikat pedig közönséges használatra készítse? 22 Isten pedig nem a haragját akarta-e megmutatni, és hatalmát megismertetni, és ezért nagy béketűréssel szenvedte el a harag edényeit, amelyek pusztulásra készültek, 23 és nem az ő dicsőségének gazdagságát akarta-e megismertetni az irgalom edényein, amelyeket eleve dicsőségre készített? 24 Ilyenekké hívott el minket is, nemcsak a zsidók, hanem a pogányok közül is, 25 amint Hóseásnál is mondja: „Hívom a nem-népemet népemnek és a nem-szeretettet szeretettnek. 26 És úgy lesz, hogy azon a helyen, ahol ezt mondták neki: ti nem vagytok népem, ott az élő Isten fiainak fogják őket hívni“. 27 Ézsaiás pedig ezt hirdeti Izraelről: „Ha Izrael fiainak száma annyi volna is, mint a tenger fövenye, csak a maradék tartatik meg, 28 mert az Úr bevégzi és gyorsan valóra váltja beszédét a földön.“ 29 És amint Ézsaiás előre megmondta: „Ha a Seregek Ura nem hagyott volna utódot nekünk, olyanná lettünk volna, mint Sodoma, és Gomorához lennénk hasonlók.“

Krisztus a megütközés köve izrael számára

30 Mit mondjunk tehát? Azt, hogy a pogányok, akik az igazságot nem követték, az igazságot elnyerték, mégpedig a hitből való igazságot. 31 Izrael ellenben, amely az igazság törvényét követte, nem jutott el az igazság törvényére. 32 Miért? Azért, mert nem hitből keresték, hanem úgy, mintha a törvény cselekedetei révén volna elérhető. Beleütköztek a megütközés kövébe, 33 amint meg van írva: „Íme, a megütközés kövét és a megbotránkozás szikláját teszem Sionba, és aki hisz benne, nem szégyenül meg.“

New International Reader’s Version

Paul mourns for Israel

1 I speak the truth in Christ. I am not lying. My mind tells me that what I say is true. It is guided by the Holy Spirit. 2 My heart is full of sorrow. My sadness never ends. 3 I am so concerned about my people, who are members of my own race. I am ready to be cursed, if that would help them. I am even willing to be separated from Christ. 4 They are the people of Israel. They have been adopted as God’s children. God’s glory belongs to them. So do the covenants. They received the law. They were taught to worship in the temple. They were given the promises. 5 The founders of our nation belong to them. The Messiah comes from their family line. He is God over all. May he always be praised! Amen.

God’s free choice

6 I do not mean that God’s word has failed. Not everyone in the family line of Israel really belongs to Israel. 7 Not everyone in Abraham’s family line is really his child. Not at all! Scripture says, ‘Your family line will continue through Isaac.’ (1Mo 21,12) 8 In other words, God’s children are not just in the family line of Abraham. Instead, they are the children God promised to him. They are the ones considered to be Abraham’s children. 9 God promised, ‘I will return at the appointed time. Sarah will have a son.’ (1Mo 18,10; 1Mo 18,14) 10 And that’s not all. Rebekah’s children were born at the same time by the same father. He was our father Isaac. 11 Here is what happened. Rebekah’s twins had not even been born. They hadn’t done anything good or bad yet. So they show that God’s purpose is based firmly on his free choice. 12 It was not because of anything they did but because of God’s choice. So Rebekah was told, ‘The elder son will serve the younger one.’ (1Mo 25,23) 13 It is written, ‘I chose Jacob instead of Esau.’ (Mal 1,2; Mal 1,3) 14 What should we say then? Is God unfair? Not at all! 15 He said to Moses, ‘I will have mercy on whom I have mercy. I will show love to those I love.’ (2Mo 33,19) 16 So it doesn’t depend on what people want or what they do. It depends on God’s mercy. 17 In Scripture, God says to Pharaoh, ‘I had a special reason for making you king. I decided to use you to show my power. I wanted my name to become known everywhere on earth.’ (2Mo 9,16) 18 So God does what he wants to do. He shows mercy to one person and makes another stubborn. 19 One of you will say to me, ‘Then why does God still blame us? Who can oppose what he wants to do?’ 20 But you are a mere human being. So who are you to talk back to God? Scripture says, ‘Can what is made say to the one who made it, “Why did you make me like this?” ’ (Jes 29,16; Jes 45,9) 21 Isn’t the potter free to make different kinds of pots out of the same lump of clay? Some are for special purposes. Others are for ordinary use. 22 What if God chose to show his great anger? What if he chose to make his power known? But he put up with the people he was angry with. They were made to be destroyed. 23 What if he put up with them to show the riches of his glory to other people? Those other people are the ones he shows his mercy to. He made them to receive his glory. 24 We are those people. He has chosen us. We do not come only from the Jewish race. Many of us are not Jews. 25 God says in Hosea, ‘I will call those who are not my people “my people.” I will call the one who is not my loved one “my loved one.” ’ (Hos 2,23) 26 He also says, ‘Once it was said to them, “You are not my people.” In that very place they will be called “children of the living God.” ’ (Hos 1,10) 27 Isaiah cries out concerning Israel. He says, ‘The number of people from Israel may be like the sand by the sea. But only a few of them will be saved. 28 The Lord will carry out his sentence. He will be quick to carry it out on earth, once and for all.’ (Jes 10,22; Jes 10,23) 29 Earlier Isaiah had said, ‘The Lord who rules over all left us children and grandchildren. If he hadn’t, we would have become like Sodom. We would have been like Gomorrah.’ (Jes 1,9)

Israel does not believe

30 What should we say then? Gentiles did not look for a way to be right with God. But they found it by having faith. 31 The people of Israel tried to obey the law to make themselves right with God. But they didn’t reach their goal of being right with God. 32 Why not? Because they tried to do it without faith. They tried to be right with God by what they did. They tripped over the stone that causes people to trip and fall. 33 It is written, ‘Look! In Zion I am laying a stone that causes people to trip. It is a rock that makes them fall. The one who believes in him will never be put to shame.’ (Jes 8,14; Jes 28,16)