Matej 9

Újszövetség: élet, igazság és világosság

od Biblica
1 Hajóra szállva átkelt, és elment az ő városába. (Mk 2,1; Lk 5,17)2 És íme, hoztak hozzá egy ágyban fekvő gutaütött embert. Látva Jézus ezeknek hitét, ezt mondta a gutaütöttnek: „Bízzál, fiam! Megbocsáttattak neked a te bűneid.“3 Némelyek az írástudók közül ezt mondták magukban: „Ez káromlást szól.“4 Jézus látta a gondolataikat, és ezt mondta: „Miért gondoltok gonoszat a ti szívetekben?5 Mert mi könnyebb, ezt mondani: Megbocsáttattak néked a te bűneid! vagy ezt mondani: Kelj föl és járj! –6 Azért, hogy megtudjátok, hogy az Emberfiának van hatalma a földön a bűnöket megbocsátani – mondta a gutaütöttnek: Kelj föl, vedd az ágyadat és eredj haza.“7 És az felkelt, és hazament.8 A sokaság pedig ezt látva elálmélkodott, és dicsőítette az Istent, hogy ilyen hatalmat adott az embereknek.9 Amikor Jézus onnét továbbment, látott egy embert ülni a vámszedő helyen, akinek Máté volt a neve, és ezt mondta neki: „Kövess engem!“ És az felkelt, és követte őt. (Mk 2,13; Lk 5,27)10 Amikor letelepedtek a házban, sok vámszedő és bűnös jött oda, letelepedtek Jézussal és tanítványaival az asztalhoz.11 Látva ezt a farizeusok, ezt mondták az ő tanítványainak: „Miért eszik mesteretek a vámszedőkkel és bűnösökkel együtt?“12 Jézus pedig ezt meghallotta, és ezt mondta nekik: „Nem az egészségeseknek van szüksége orvosra, hanem a betegeknek.13 Menjetek el, és tanuljátok meg, mit jelent ez: »Irgalmasságot akarok és nem áldozatot.« Mert nem az igazakat jöttem hívogatni, hanem a bűnösöket a megtérésre.“14 Akkor János tanítványai jöttek hozzá, és ezt mondták: „Miért van az, hogy mi és a farizeusok sokat böjtölünk, a te tanítványaid pedig nem böjtölnek?“ (Mk 2,18; Lk 5,33)15 Ezt mondta nekik Jézus: „Vajon szomorkodhat-e a násznép, amíg velük van a vőlegény? De eljönnek a napok, mikor elvétetik tőlük a vőlegény, és akkor böjtölni fognak.16 Senki sem rak új posztóból foltot az ócska ruhára, mert ami azt kitoldaná, még tovább szakít a ruhából, és még nagyobb szakadás támad.17 Új bort sem töltenek régi tömlőkbe, mert akkor a tömlők szétszakadoznak, és a bor kiömlik, a tömlők is elvesznek; hanem az új bort új tömlőkbe töltik, és mindkettő megmarad.“18 Mikor ezeket mondta, odajött egy főember, leborult előtte, és ezt mondta: „Az én lányom éppen most halt meg, de gyere, tedd rá kezedet, és megelevenedik.“ (Mk 5,21; Lk 8,40)19 Jézus felkelt, és követte őt tanítványaival együtt.20 És íme, egy asszony, aki tizenkét éve vérfolyásban szenvedett, hozzáférkőzve hátulról, megérintette ruhájának szegélyét,21 mert azt mondta magában: „Ha csak ruháját érintem is, meggyógyulok.“22 Jézus pedig megfordult, rátekintett, és ezt mondta: „Bízzál, leányom, a hited megtartott téged.“ És meggyógyult az asszony, abban az órában.23 Jézus a főember házához érve meglátta a sípolókat és a sokaságot,24 és ezt mondta nekik: „Menjetek innen, mert a lány nem halt meg, csak alszik.“ Azok kinevették őt.25 Mikor pedig a sokaságot eltávolították, bement, megfogta a kezét, és a lány felkelt.26 Ez a hír elterjedt az egész tartományban.27 Mikor Jézus továbbment onnan, két vak követte őt, kiáltoztak, és ezt mondták: „Könyörülj rajtunk, Dávidnak fia!“ (Mt 20,29; Mk 10,46; Lk 18,35)28 Amikor bement a házba, odamentek a vakok, és ezt mondta nekik Jézus: „Hiszitek-e, hogy én ezt megcselekedhetem?“ Ezt mondták neki: „Igen, Uram.“29 Akkor megérintette szemeiket, és ezt mondta: „Legyen nektek a ti hitetek szerint.“30 És megnyíltak szemeik, Jézus pedig rájuk parancsolt, és ezt mondta: „Vigyázzatok, senki meg ne tudja!“31 Azok pedig kimentek, és elterjesztették hírét az egész tartományban.32 Mikor pedig elmentek, egy ördöngös néma embert hoztak oda hozzá. (Mt 12,22; Mk 3,22; Lk 11,14)33 Az ördögöt kiűzte, és megszólalt a néma, a sokaság pedig csodálkozva mondta: „Soha nem láttak ilyet Izraelben!“34 A farizeusok pedig ezt mondták: „Az ördögök fejedelme által űzi ki az ördögöket.“35 Körüljárta Jézus a városokat és a falvakat mind, tanított a zsinagógáikban, és hirdette az Isten országának evangéliumát, gyógyított mindenféle betegséget és mindenféle erőtlenséget a nép között. (Mk 6,6; Mk 6,34; Lk 10,1; Iv 4,35)36 Mikor látta a sokaságot, könyörületességre indult rajtuk, mert elgyötörtek és elesettek voltak, mint a pásztor nélküli juhok.37 Ekkor ezt mondta tanítványainak: „Az aratnivaló sok, de a munkás kevés.38 Kérjétek azért az aratás Urát, hogy küldjön munkásokat az ő aratásába.“