Matej 27 | Újszövetség: élet, igazság és világosság

Újszövetség: élet, igazság és világosság

Jézust átadják Pilátusnak

1 Amikor pedig reggel lett, tanácsot tartottak mind a főpapok és a nép vénei Jézus ellen, hogy őt megöljék. (Mk 15,1; Lk 23,1; Iv 18,28) 2 Megkötözték, elvitték és átadták Poncius Pilátusnak, a helytartónak.

Júdás halála

3 Akkor látta Júdás, aki őt elárulta, hogy elítélték, megbánta tettét, és visszavitte a harminc ezüstpénzt a főpapoknak és a véneknek, (Dj 1,16) 4 és ezt mondta: „Vétkeztem, hogy elárultam az ártatlan vért.“ Azok pedig ezt mondták: „Mi közünk hozzá? A te dolgod!“ 5 Ő pedig eldobta az ezüstpénzeket a templomban, eltávozott, elment, és felakasztotta magát. 6 A főpapok pedig felszedték az ezüstpénzeket, és ezt mondták: „Nem szabad ezeket a templom kincsei közé tennünk, mert vér díja.“ 7 Tanácsot ültek, és megvásárolták azon a Fazekasmezőt, idegenek számára temetőnek. 8 Ezért hívják ezt a mezőt Vérmezőnek mind a mai napig. 9 Ekkor teljesedett be Jeremiás próféta mondása, aki így szólott: „És vették a harminc ezüstpénzt, a megbecsültnek árát, akit Izrael fiai ennyire becsültek. 10 És adták a Fazekasmezőért, amint az Úr rendelte nékem.“

Jézus Pilátus előtt

11 Jézus pedig ott állt a helytartó előtt, aki ezt kérdezte tőle: „Te vagy-e a zsidók királya?“ Jézus pedig ezt mondta neki: „Te mondod.“ (Mk 15,2; Lk 23,1; Iv 18,33) 12 És amikor a főpapok és a vének vádolták őt, semmit sem felelt. 13 Akkor ezt mondta neki Pilátus: „Nem hallod, milyen sok mindent vallanak ellened?“ 14 És nem felelt neki egyetlen szóra sem, úgyhogy a helytartó igen elcsodálkozott.

Jézus és Barabbás

15 Ünnepenként pedig egy foglyot szokott szabadon bocsátani a helytartó a sokaság kedvéért, akit akarnak. (Mk 15,6; Lk 23,13; Iv 18,39; Iv 19,4)

Mk 15,6Lk 23,13Iv 18,39Iv 19,4

16 Volt akkor egy nevezetes foglyuk, akit Barabbásnak hívtak. 17 Mikor ezért egybegyűltek, ezt mondta nekik Pilátus: „Melyiket akarjátok, hogy elbocsássam nektek: Barabbást vagy Jézust, akit Krisztusnak hívnak?“ 18 Mert jól tudta, hogy irigységből adták őt kezére. 19 Amint pedig az ítélőszékben ült, küldött jött hozzá feleségétől, aki ezt üzente: „Ne avatkozz ennek az igaz embernek dolgába, mert sokat szenvedtem ma álmomban miatta.“ 20 A főpapok és vének pedig rábeszélték a sokaságot, hogy Barabbást kérjék ki, Jézust pedig veszítsék el. 21 A helytartó megkérdezte tőlük: „A kettő közül melyiket akarjátok, hogy elbocsássam nektek?“ Azok pedig ezt mondták: „Barabbást.“ 22 Pilátus ezt mondta nekik: „Mit cselekedjem hát Jézussal, akit Krisztusnak hívnak?“ Mindnyájan ezt mondták: „Feszíttessék meg!“ 23 A helytartó ezután ezt mondta: „Mert mi rosszat cselekedett?“ Azok pedig még inkább kiáltoztak: „Feszíttessék meg!“ 24 Pilátus pedig látva, hogy semmit sem használ, hanem még nagyobb háborúság támad, vizet hozatott, megmosta kezeit a sokaság előtt, és ezt mondta: „Ártatlan vagyok ennek az igaz embernek vérétől. Ti lássátok!“ 25 Az egész nép ezt mondta: „Az ő vére mirajtunk és magzatainkon!“ 26 Akkor elbocsátotta nekik Barabbást, Jézust pedig megostoroztatta, és kezükbe adta, hogy feszítsék meg.

Jézus megcsúfolása

27 Akkor a helytartó vitézei elvitték Jézust az őrházba, és odagyűjtötték hozzá az egész csapatot. (Mk 15,16; Iv 19,1) 28 Levetkőztették, bíborpalástot adtak rá, 29 tövisből font koronát tettek fejére, és nádszálat a jobb kezébe, és térdet hajtva előtte csúfolták őt, ezt mondva: „Üdvözlégy, zsidóknak királya!“ 30 Amikor megköpdösték őt, elvették tőle a nádszálat, és fejéhez verdesték. 31 Miután megcsúfolták, levették róla a palástot, maga ruháiba felöltöztették, és elvitték, hogy keresztre feszítsék őt. 32 Kifele menet pedig találkoztak egy cirénei emberrel, akit Simonnak hívtak, ezt kényszerítették, hogy vigye az ő keresztjét. 33 Amikor eljutottak arra a helyre, amit Golgotának, azaz Koponya-helynek neveztek, 34 méreggel kevert ecetet adtak neki inni. De amikor megízlelte azt, nem akart inni. 35 Miután pedig megfeszítették őt, elosztották ruháit, sorsot vetve, hogy beteljesedjék a próféta mondása: „Megosztoznak ruháimon, és köntösömre sorsot vetnek.“ 36 Azután leültek ott, és őrizték őt. 37 Feje fölé illesztették elítélésének okát, ez volt odaírva: „Ez Jézus, a zsidók királya.“ 38 Akkor megfeszítettek vele együtt két latrot is, egyiket jobb kéz felől, a másikat bal kéz felől. 39 Az arra menők pedig szidalmazták őt, fejüket csóválva, 40 és ezt mondták: „Te, aki lerontod a templomot, és harmadnapra felépíted, szabadítsd meg magadat; ha Isten Fia vagy, szállj le a keresztről!“ 41 Hasonlóképpen csúfolódtak a főpapok az írástudókkal és vénekkel együtt, és ezt mondták: 42 „Másokat megtartott, magát nem tudja megtartani. Ha Izrael királya, szálljon le most a keresztről, és hiszünk neki. 43 Bízott az Istenben: mentse meg most őt, ha akarja; hiszen azt mondta: Isten Fia vagyok.“ 44 Akiket vele együtt feszítettek meg, a latrok is ugyanazt hányták szemére.

Jézus halála

45 Hat órától kezdve sötétség lett mind az egész földön, kilenc óráig. (Mk 15,33; Lk 23,44; Iv 19,28) 46 Kilenc óra körül pedig hangosan kiáltott Jézus: „Éli, Éli! Lamá sabaktáni?“ azaz: „Én Istenem, én Istenem! Miért hagytál el engemet?“ 47 Némelyek pedig az ott állók közül, amint ezt hallották, ezt mondták: „Illést hívja.“ 48 Egy közülük azonnal odafutott, fogott egy szivacsot, megtöltötte ecettel, és egy nádszálra tűzte, majd inni adott neki. 49 A többiek pedig ezt mondták: „Hagyd el, lássuk, eljön-e Illés, hogy megszabadítsa őt?“ 50 Jézus pedig ismét hangosan felkiáltott, és kiadta lelkét. 51 És íme, a templom kárpitja felülről az aljáig kettéhasadt, a föld megrendült, és a kősziklák megrepedeztek. 52 A sírok megnyíltak, és sok elhunyt szentnek a teste feltámadt. 53 És kijöttek a sírokból, és Jézus feltámadása után bementek a szent városba, és sokaknak megjelentek. 54 A százados pedig és akik vele őrizték Jézust, látva a földrengést, és amik történtek, igen megrémültek, és ezt mondták: „Bizony Istennek Fia volt ez!“ 55 Sok asszony volt ott, akik távolról szemlélődtek, akik Galileából követték Jézust, szolgálva neki. 56 Ezek közt volt a magdalai Mária és Mária, Jakab és József anyja és a Zebedeus fiainak anyja.

Jézus temetése

57 Amikor pedig beesteledett, eljött egy gazdag ember Arimátiából, név szerint József, aki maga is tanítványa volt Jézusnak. (Mk 15,42; Lk 23,50; Iv 19,38) 58 Ez elment Pilátushoz, és elkérte Jézus testét. Akkor megparancsolta Pilátus, hogy adják át neki. 59 És magához vette József a testet, begöngyölte tiszta gyolcsba, 60 és elhelyezte a maga új sírjába, amelyet a sziklába vágatott. A sír szájára egy nagy követ hengerített, és elment. 61 Ott volt pedig a magdalai Mária és a másik Mária, akik a sírral szemben ültek.

A sír őrzése

62 Másnap pedig, amely péntek után következik, összegyűltek a főpapok és a farizeusok Pilátushoz, 63 és ezt mondták: „Uram, emlékszünk rá, hogy az a csaló még életében azt mondta: Harmadnapra föltámadok. 64 Parancsold meg ezért, hogy őrizzék a sírt harmadnapig, nehogy a tanítványai odamenve éjjel, ellopják őt, és azt mondják a népnek: Feltámadott a halálból. Ez az utolsó hitetés még gonoszabb lenne az elsőnél.“ 65 Pilátus pedig ezt mondta nekik: „Van őrségetek, menjetek, őriztessétek, ahogyan tudjátok.“ 66 Ők pedig elmentek, lepecsételték a követ, és az őrséggel őrizet alá helyezték a sírt.