1Amikor pedig reggel lett, tanácsot tartottak mind a főpapok és a nép vénei Jézus ellen, hogy őt megöljék. (Mk 15,1; Lk 23,1; Iv 18,28)2Megkötözték, elvitték és átadták Poncius Pilátusnak, a helytartónak.
Júdás halála
3Akkor látta Júdás, aki őt elárulta, hogy elítélték, megbánta tettét, és visszavitte a harminc ezüstpénzt a főpapoknak és a véneknek, (Dj 1,16)4és ezt mondta: „Vétkeztem, hogy elárultam az ártatlan vért.“ Azok pedig ezt mondták: „Mi közünk hozzá? A te dolgod!“5Ő pedig eldobta az ezüstpénzeket a templomban, eltávozott, elment, és felakasztotta magát.6A főpapok pedig felszedték az ezüstpénzeket, és ezt mondták: „Nem szabad ezeket a templom kincsei közé tennünk, mert vér díja.“7Tanácsot ültek, és megvásárolták azon a Fazekasmezőt, idegenek számára temetőnek.8Ezért hívják ezt a mezőt Vérmezőnek mind a mai napig.9Ekkor teljesedett be Jeremiás próféta mondása, aki így szólott: „És vették a harminc ezüstpénzt, a megbecsültnek árát, akit Izrael fiai ennyire becsültek.10És adták a Fazekasmezőért, amint az Úr rendelte nékem.“
Jézus Pilátus előtt
11Jézus pedig ott állt a helytartó előtt, aki ezt kérdezte tőle: „Te vagy-e a zsidók királya?“ Jézus pedig ezt mondta neki: „Te mondod.“ (Mk 15,2; Lk 23,1; Iv 18,33)12És amikor a főpapok és a vének vádolták őt, semmit sem felelt.13Akkor ezt mondta neki Pilátus: „Nem hallod, milyen sok mindent vallanak ellened?“14És nem felelt neki egyetlen szóra sem, úgyhogy a helytartó igen elcsodálkozott.
Jézus és Barabbás
15Ünnepenként pedig egy foglyot szokott szabadon bocsátani a helytartó a sokaság kedvéért, akit akarnak. (Mk 15,6; Lk 23,13; Iv 18,39; Iv 19,4)16Volt akkor egy nevezetes foglyuk, akit Barabbásnak hívtak.17Mikor ezért egybegyűltek, ezt mondta nekik Pilátus: „Melyiket akarjátok, hogy elbocsássam nektek: Barabbást vagy Jézust, akit Krisztusnak hívnak?“18Mert jól tudta, hogy irigységből adták őt kezére.19Amint pedig az ítélőszékben ült, küldött jött hozzá feleségétől, aki ezt üzente: „Ne avatkozz ennek az igaz embernek dolgába, mert sokat szenvedtem ma álmomban miatta.“20A főpapok és vének pedig rábeszélték a sokaságot, hogy Barabbást kérjék ki, Jézust pedig veszítsék el.21A helytartó megkérdezte tőlük: „A kettő közül melyiket akarjátok, hogy elbocsássam nektek?“ Azok pedig ezt mondták: „Barabbást.“22Pilátus ezt mondta nekik: „Mit cselekedjem hát Jézussal, akit Krisztusnak hívnak?“ Mindnyájan ezt mondták: „Feszíttessék meg!“23A helytartó ezután ezt mondta: „Mert mi rosszat cselekedett?“ Azok pedig még inkább kiáltoztak: „Feszíttessék meg!“24Pilátus pedig látva, hogy semmit sem használ, hanem még nagyobb háborúság támad, vizet hozatott, megmosta kezeit a sokaság előtt, és ezt mondta: „Ártatlan vagyok ennek az igaz embernek vérétől. Ti lássátok!“25Az egész nép ezt mondta: „Az ő vére mirajtunk és magzatainkon!“26Akkor elbocsátotta nekik Barabbást, Jézust pedig megostoroztatta, és kezükbe adta, hogy feszítsék meg.
Jézus megcsúfolása
27Akkor a helytartó vitézei elvitték Jézust az őrházba, és odagyűjtötték hozzá az egész csapatot. (Mk 15,16; Iv 19,1)28Levetkőztették, bíborpalástot adtak rá,29tövisből font koronát tettek fejére, és nádszálat a jobb kezébe, és térdet hajtva előtte csúfolták őt, ezt mondva: „Üdvözlégy, zsidóknak királya!“30Amikor megköpdösték őt, elvették tőle a nádszálat, és fejéhez verdesték.31Miután megcsúfolták, levették róla a palástot, maga ruháiba felöltöztették, és elvitték, hogy keresztre feszítsék őt.32Kifele menet pedig találkoztak egy cirénei emberrel, akit Simonnak hívtak, ezt kényszerítették, hogy vigye az ő keresztjét.33Amikor eljutottak arra a helyre, amit Golgotának, azaz Koponya-helynek neveztek,34méreggel kevert ecetet adtak neki inni. De amikor megízlelte azt, nem akart inni.35Miután pedig megfeszítették őt, elosztották ruháit, sorsot vetve, hogy beteljesedjék a próféta mondása: „Megosztoznak ruháimon, és köntösömre sorsot vetnek.“36Azután leültek ott, és őrizték őt.37Feje fölé illesztették elítélésének okát, ez volt odaírva: „Ez Jézus, a zsidók királya.“38Akkor megfeszítettek vele együtt két latrot is, egyiket jobb kéz felől, a másikat bal kéz felől.39Az arra menők pedig szidalmazták őt, fejüket csóválva,40és ezt mondták: „Te, aki lerontod a templomot, és harmadnapra felépíted, szabadítsd meg magadat; ha Isten Fia vagy, szállj le a keresztről!“41Hasonlóképpen csúfolódtak a főpapok az írástudókkal és vénekkel együtt, és ezt mondták:42„Másokat megtartott, magát nem tudja megtartani. Ha Izrael királya, szálljon le most a keresztről, és hiszünk neki.43Bízott az Istenben: mentse meg most őt, ha akarja; hiszen azt mondta: Isten Fia vagyok.“44Akiket vele együtt feszítettek meg, a latrok is ugyanazt hányták szemére.
Jézus halála
45Hat órától kezdve sötétség lett mind az egész földön, kilenc óráig. (Mk 15,33; Lk 23,44; Iv 19,28)46Kilenc óra körül pedig hangosan kiáltott Jézus: „Éli, Éli! Lamá sabaktáni?“ azaz: „Én Istenem, én Istenem! Miért hagytál el engemet?“47Némelyek pedig az ott állók közül, amint ezt hallották, ezt mondták: „Illést hívja.“48Egy közülük azonnal odafutott, fogott egy szivacsot, megtöltötte ecettel, és egy nádszálra tűzte, majd inni adott neki.49A többiek pedig ezt mondták: „Hagyd el, lássuk, eljön-e Illés, hogy megszabadítsa őt?“50Jézus pedig ismét hangosan felkiáltott, és kiadta lelkét.51És íme, a templom kárpitja felülről az aljáig kettéhasadt, a föld megrendült, és a kősziklák megrepedeztek.52A sírok megnyíltak, és sok elhunyt szentnek a teste feltámadt.53És kijöttek a sírokból, és Jézus feltámadása után bementek a szent városba, és sokaknak megjelentek.54A százados pedig és akik vele őrizték Jézust, látva a földrengést, és amik történtek, igen megrémültek, és ezt mondták: „Bizony Istennek Fia volt ez!“55Sok asszony volt ott, akik távolról szemlélődtek, akik Galileából követték Jézust, szolgálva neki.56Ezek közt volt a magdalai Mária és Mária, Jakab és József anyja és a Zebedeus fiainak anyja.
Jézus temetése
57Amikor pedig beesteledett, eljött egy gazdag ember Arimátiából, név szerint József, aki maga is tanítványa volt Jézusnak. (Mk 15,42; Lk 23,50; Iv 19,38)58Ez elment Pilátushoz, és elkérte Jézus testét. Akkor megparancsolta Pilátus, hogy adják át neki.59És magához vette József a testet, begöngyölte tiszta gyolcsba,60és elhelyezte a maga új sírjába, amelyet a sziklába vágatott. A sír szájára egy nagy követ hengerített, és elment.61Ott volt pedig a magdalai Mária és a másik Mária, akik a sírral szemben ültek.
A sír őrzése
62Másnap pedig, amely péntek után következik, összegyűltek a főpapok és a farizeusok Pilátushoz,63és ezt mondták: „Uram, emlékszünk rá, hogy az a csaló még életében azt mondta: Harmadnapra föltámadok.64Parancsold meg ezért, hogy őrizzék a sírt harmadnapig, nehogy a tanítványai odamenve éjjel, ellopják őt, és azt mondják a népnek: Feltámadott a halálból. Ez az utolsó hitetés még gonoszabb lenne az elsőnél.“65Pilátus pedig ezt mondta nekik: „Van őrségetek, menjetek, őriztessétek, ahogyan tudjátok.“66Ők pedig elmentek, lepecsételték a követ, és az őrséggel őrizet alá helyezték a sírt.