1Akkor írástudók és farizeusok jöttek Jézushoz Jeruzsálemből, és ezt mondták:2„Miért hágják át tanítványaid az ősök rendeléseit? Mert nem mossák meg kezeiket, amikor enni akarnak.“3Ő pedig így felelt nekik: „Ti meg miért hágjátok át Isten parancsolatait a ti rendeléseitek által?4Mert Isten parancsolta ezt: »Tiszteld atyádat és anyádat«, és »aki atyját vagy anyját szidalmazza, halállal lakoljon.«5Ti pedig ezt mondjátok: Aki atyjának vagy anyjának ezt mondja: Áldozati ajándék az, amivel megsegíthetnélek, annak nem kell tisztelnie többé az ő atyját vagy anyját.6Ezzel érvénytelenné tettétek az Isten parancsolatait a ti rendeléseitek által.7Képmutatók, igazat prófétált felőletek Ézsaiás:8»Ez a nép szájával közelít hozzám, és ajkával tisztel engemet, szíve pedig távol van tőlem.9Pedig hiába tisztelnek engem, ha oly tudományokat tanítanak, melyek embereknek parancsolatai.«“10És odahívta a sokaságot, és ezt mondta nekik: „Halljátok és értsétek meg:11Nem az fertőzi meg az embert, ami a szájon bemegy, hanem ami kijön a szájából, az fertőzi meg az embert.“12Akkor odamentek tanítványai hozzá, és ezt mondták neki: „Tudod, hogy a farizeusok e beszédet hallva megbotránkoztak?“13Ő pedig ezt felelte: „Minden palántát, amelyet nem az én mennyei Atyám plántált, ki fognak tépni.14Hagyjátok őket, vakoknak vak vezetői ők! Ha pedig vak vezeti a vakot, mindketten a verembe esnek.“15Péter pedig ezt mondta neki: „Magyarázd meg nekünk ezt a példázatot!“16Jézus erre ezt mondta: „Még ti sem értitek?17Nem értitek, hogy minden, ami a szájon bemegy, a gyomorba jut, és az árnyékszékbe kerül?18Ami azonban a szájból jön ki, a szívből származik, és ezek fertőzik meg az embert.19Mert a szívből származnak a gonosz gondolatok, gyilkosságok, házasságtörések, paráznaságok, lopások, hamis tanúbizonyságok, káromlások.20Ezek fertőzik meg az embert. De az, hogy mosdatlan kézzel eszik, nem fertőzi meg az embert.“
A kánaáni asszony
21Elment onnan Jézus Tírusz és Szidón vidékeire.22És íme, egy kánaáni asszony jött ki abból a tartományból, és így kiáltott neki: „Uram, Dávid Fia, könyörülj rajtam! Leányomat gonoszul gyötri az ördög.“23Ő pedig egy szót sem felelt neki. Tanítványai odamentek hozzá, és kérték őt: „Bocsásd el, mert utánunk kiáltozik.“24Ő pedig ezt mondta: „Nem küldettem, csak Izrael házának elveszett juhaihoz.“25Az asszony pedig odaérve leborult előtte, és ezt mondta: „Uram, légy segítségül nekem!“26Ő pedig ezt felelte: „Nem jó a fiak kenyerét elvenni, és az ebeknek vetni.“27Az pedig így felelt: „Úgy van, Uram! De hiszen az ebek is esznek a morzsákból, amelyek az uruknak asztaláról lehullanak.“28Ekkor így felelt neki Jézus: „Ó, asszony! Nagy a te hited! Legyen neked akaratod szerint.“ És meggyógyult a leánya abban a pillanatban.
Négyezer ember megvendégelése
29Onnan eltávozva elment Jézus a Galileai-tenger mellé, felment a hegyre, és ott leült.30Nagy sokaság ment hozzá, vittek magukkal sántákat, vakokat, némákat, csonkákat és sok más beteget. Odahelyezték őket Jézus lábai elé, és meggyógyította őket.31Úgy, hogy a sokaság álmélkodott, látva, hogy a némák beszélnek, a csonkák felépülnek, a sánták járnak, a vakok látnak, és dicsőítették Izrael Istenét.32Jézus pedig odahívta tanítványait, és ezt mondta: „Szánakozom e sokaságon, mert három napja immár, hogy velem vannak, és nincs mit enniük. Éhen pedig nem akarom őket elbocsátani, nehogy valamiképpen kidőljenek az úton.“33Tanítványai ezt mondták neki: „Honnan volna e pusztában annyi kenyerünk, hogy jóllakassunk ilyen nagy sokaságot?“34Jézus ezt mondta nekik: „Hány kenyeretek van?“ Ők pedig így feleltek: „Hét, és néhány halunk.“35És megparancsolta a sokaságnak, hogy telepedjenek le a földön,36azután vette a hét kenyeret és a halakat, hálát adva megtörte, tanítványainak adta, a tanítványok pedig a sokaságnak.37Mindnyájan ettek, és jóllaktak, azután fölszedték a maradék darabokat, hét teli kosárral.38Akik pedig ettek, négyezren voltak férfiak, asszonyokon és gyermekeken kívül.39Ezek után elbocsátotta a sokaságot, beszállt a hajóba, és elment Magdala vidékére.