Ivan 16 | Újszövetség: élet, igazság és világosság

Újszövetség: élet, igazság és világosság

1 Ezeket azért mondtam nektek, hogy meg ne botránkozzatok. 2 A gyülekezetekből kirekesztenek titeket, sőt eljön idő, hogy aki megöl titeket, mind azt hiszi, hogy Istennek tetsző dolgot cselekszik. 3 És ezeket azért cselekszik veletek, mert nem ismerték meg az Atyát, sem engem.

A Szentlélek elvezet a teljes igazságra

4 Ezeket pedig azért mondom nektek, hogy amikor eljön az az idő, megemlékezzetek rá: én megmondtam nektek.“ „De ezeket kezdetben nem mondtam nektek, mivel veletek voltam. 5 Most pedig elmegyek ahhoz, aki elküldött engem, és senki sem kérdezi tőlem közületek: Hová mégy? 6 Hanem mivel ezeket mondom nektek, szomorúság töltötte el a szíveteket. 7 De én az igazat mondom nektek: Jobb nektek, ha én elmegyek; mert ha nem megyek el, nem jön el hozzátok a Vigasztaló: ha pedig elmegyek, elküldöm őt hozzátok. 8 És amikor eljön, megfeddi a világot a bűn, az igazság és az ítélet tekintetében: 9 a bűn az, hogy nem hisznek énbennem; 10 az igazság az, hogy én az én Atyámhoz megyek, és többé nem láttok engem; 11 az ítélet pedig az, hogy e világ fejedelme megítéltetett. 12 Még sok mondanivalóm van hozzátok, de most nem tudjátok elhordozni. 13 De mikor eljön ő, az igazság Lelke, elvezérel majd titeket minden igazságra. Mert nem önmagától szól, hanem azokat mondja, amiket hall, és az eljövendőket jelenti ki nektek. 14 Ő engem dicsőít majd, mert az enyémből vesz, és azt jelenti ki nektek. 15 Mindaz, ami az Atyáé, az mind az enyém; ezért mondtam, hogy az enyémből vesz, és azt jelenti ki nektek.

Jézus közeli visszatérését ígéri

16 „Egy kevés idő, és nem láttok engem, és ismét egy kevés idő, és megláttok majd engem: mert én az Atyához megyek.“ 17 A tanítványai közül ezt mondták egymásnak: „Mi az, amit nekünk mond: Egy kevés idő, és nem láttok engem, és ismét egy kevés idő, és megláttok majd engem, és ez: Mert én az Atyához megyek?“ 18 Ezért ezt mondták: „Mi az a kevés idő, amiről szól? Nem tudjuk, mit mond.“ 19 Megértette azért Jézus, hogy őt akarják megkérdezni, és ezt mondta nekik: „Arról kérdezősködtök-e egymás között, hogy azt mondtam: Egy kevés idő, és nem láttok engem, és ismét egy kevés idő, és megláttok majd engem? 20 Bizony, bizony mondom néktek, hogy ti sírni és jajgatni fogtok, a világ pedig örül; ti szomorkodtok, de szomorúságotok örömre fordul. 21 Az asszony, amikor szül, szomorúságban van, mert eljött az ő órája: de mikor megszüli az ő gyermekét, nem emlékezik többé a kínra az öröm miatt, hogy ember született e világra. 22 Ti is azért most ugyan szomorúságban vagytok, de ismét meglátlak majd titeket, és örülni fog a ti szívetek, és senki el nem veszi tőletek a ti örömötöket.

Jézus az imádság meghallgatását ígéri

23 És azon a napon nem kérdeztek majd engem semmiről.“ „Bizony, bizony mondom néktek, hogy amit csak kérni fogtok az Atyától az én nevemben, megadja néktek. 24 Mostanáig semmit sem kértetek az Atyától az én nevemben: kérjetek és megkapjátok, hogy a ti örömötök teljes legyen. 25 Ezeket példázatokban mondtam nektek, de eljön az idő, mikor nem példázatokban beszélek majd nektek, hanem nyíltan beszélek nektek az Atyáról. 26 Azon a napon az én nevemben kértek majd: és nem azt mondom nektek, hogy én fogom kérni az Atyát érettetek, 27 mert maga az Atya szeret titeket, mivel ti szerettetek engem, és elhittétek, hogy én az Istentől jöttem. 28 Én az Atyától jöttem, és eljöttem a világba; de most elhagyom e világot, és elmegyek az Atyához.“ 29 Tanítványai ekkor ezt mondták neki: „Íme, most nyíltan beszélsz, és nem példázatot mondasz. 30 Most tudjuk, hogy te mindent tudsz, és nincs szükséged arra, hogy valaki téged megkérdezzen: ezért hisszük, hogy az Istentől jöttél.“ 31 Jézus így felelt: „Most hiszitek? 32 Íme, eljön az óra, és immár el is jött, hogy elszéledjetek, ki-ki az övéihez, és engem egyedül hagyjatok, de nem vagyok egyedül, mert az Atya velem van. 33 Ezeket azért mondom néktek, hogy békességetek legyen énbennem. E világon nyomorúságotok lesz, de bízzatok: én legyőztem a világot.“

Lutherbibel 2017

od Deutsche Bibelgesellschaft

1 Das habe ich zu euch geredet, dass ihr nicht zu Fall kommt. 2 Sie werden euch aus der Synagoge ausstoßen. Es kommt aber die Zeit, dass, wer euch tötet, meinen wird, er tue Gott einen Dienst. (Mt 10,17; Mt 10,22; Mt 24,9) 3 Und das werden sie tun, weil sie weder meinen Vater noch mich erkennen. (Iv 15,21) 4 Aber dies habe ich zu euch geredet, damit, wenn ihre Stunde kommen wird, ihr daran denkt, dass ich’s euch gesagt habe. Zu Anfang aber habe ich es euch nicht gesagt, denn ich war bei euch.

Das Werk des Heiligen Geistes

5 Jetzt aber gehe ich hin zu dem, der mich gesandt hat; und niemand von euch fragt mich: Wo gehst du hin? 6 Doch weil ich dies zu euch geredet habe, ist euer Herz voll Trauer. 7 Aber ich sage euch die Wahrheit: Es ist gut für euch, dass ich weggehe. Denn wenn ich nicht weggehe, kommt der Tröster nicht zu euch. Wenn ich aber gehe, werde ich ihn zu euch senden. (Iv 14,16; Iv 14,26) 8 Und wenn er kommt, wird er der Welt die Augen auftun über die Sünde und über die Gerechtigkeit und über das Gericht; 9 über die Sünde: dass sie nicht an mich glauben; (Iv 15,22; Iv 15,24) 10 über die Gerechtigkeit: dass ich zum Vater gehe und ihr mich hinfort nicht seht; (Dj 5,31; Rim 4,25) 11 über das Gericht: dass der Fürst dieser Welt gerichtet ist. (Iv 12,31) 12 Ich habe euch noch viel zu sagen; aber ihr könnt es jetzt nicht ertragen. (1 Kor 3,1) 13 Wenn aber jener kommt, der Geist der Wahrheit, wird er euch in aller Wahrheit leiten. Denn er wird nicht aus sich selber reden; sondern was er hören wird, das wird er reden, und was zukünftig ist, wird er euch verkündigen. (Iv 14,26; 1 Iv 2,27) 14 Er wird mich verherrlichen; denn von dem Meinen wird er’s nehmen und euch verkündigen. 15 Alles, was der Vater hat, das ist mein. Darum habe ich gesagt: Er nimmt es von dem Meinen und wird es euch verkündigen. (Iv 3,35; Iv 17,10)

Trauer und Hoffnung bei Jesu Abschied

16 Noch eine kleine Weile, dann werdet ihr mich nicht mehr sehen; und abermals eine kleine Weile, dann werdet ihr mich sehen. (Iv 14,19) 17 Da sprachen einige seiner Jünger untereinander: Was bedeutet das, was er zu uns sagt: Noch eine kleine Weile, dann werdet ihr mich nicht sehen; und abermals eine kleine Weile, dann werdet ihr mich sehen; und: Ich gehe zum Vater? 18 Da sprachen sie: Was bedeutet das, was er sagt: Noch eine kleine Weile? Wir wissen nicht, was er redet. 19 Da merkte Jesus, dass sie ihn fragen wollten, und sprach zu ihnen: Danach fragt ihr euch untereinander, dass ich gesagt habe: Noch eine kleine Weile, dann werdet ihr mich nicht sehen; und abermals eine kleine Weile, dann werdet ihr mich sehen? 20 Wahrlich, wahrlich, ich sage euch: Ihr werdet weinen und klagen, aber die Welt wird sich freuen; ihr werdet traurig sein, doch eure Traurigkeit soll zur Freude werden. (Mk 16,10) 21 Eine Frau, wenn sie gebiert, so hat sie Schmerzen, denn ihre Stunde ist gekommen. Wenn sie aber das Kind geboren hat, denkt sie nicht mehr an die Angst um der Freude willen, dass ein Mensch zur Welt gekommen ist. (Post 3,16; Iz 26,17) 22 Auch ihr habt nun Traurigkeit; aber ich will euch wiedersehen, und euer Herz soll sich freuen, und eure Freude soll niemand von euch nehmen. 23 Und an jenem Tage werdet ihr mich nichts fragen. Wahrlich, wahrlich, ich sage euch: Wenn ihr den Vater um etwas bitten werdet in meinem Namen, wird er’s euch geben. (Iv 14,13) 24 Bisher habt ihr um nichts gebeten in meinem Namen. Bittet, so werdet ihr empfangen, auf dass eure Freude vollkommen sei. (Iv 15,11) 25 Das habe ich euch in Bildern gesagt. Es kommt die Stunde, da ich nicht mehr in Bildern mit euch reden werde, sondern euch frei heraus verkündigen von meinem Vater. 26 An jenem Tage werdet ihr bitten in meinem Namen. Und ich sage euch nicht, dass ich den Vater für euch bitten werde; 27 denn er selbst, der Vater, hat euch lieb, weil ihr mich liebt und glaubt, dass ich von Gott ausgegangen bin. (Iv 14,21) 28 Ich bin vom Vater ausgegangen und in die Welt gekommen; ich verlasse die Welt wieder und gehe zum Vater. 29 Sprechen zu ihm seine Jünger: Siehe, nun redest du frei heraus und nicht in einem Bild. 30 Nun wissen wir, dass du alle Dinge weißt und bedarfst dessen nicht, dass dich jemand fragt. Darum glauben wir, dass du von Gott ausgegangen bist. 31 Jesus antwortete ihnen: Jetzt glaubt ihr? 32 Siehe, es kommt die Stunde und ist schon gekommen, dass ihr zerstreut werdet, ein jeder in das Seine, und mich allein lasst. Aber ich bin nicht allein, denn der Vater ist bei mir. (Zah 13,7; Mt 26,31) 33 Dies habe ich mit euch geredet, damit ihr in mir Frieden habt. In der Welt habt ihr Angst; aber seid getrost, ich habe die Welt überwunden. (Iv 14,27; Rim 5,1; 1 Iv 5,4)