Filipljanima 4 | Újszövetség: élet, igazság és világosság

Újszövetség: élet, igazság és világosság

1 Ezért, szerelmes atyámfiai, akik után úgy vágyakozom, ti az én örömöm és koronám vagytok, ekképpen álljatok meg az Úrban, én szerelmeseim!

Buzdítás

2 Evódiát és Szüntükhét is intem, hogy értsenek egyet az Úrban. 3 Igen, kérlek téged is, igaz szolgatársam, légy segítségül ezeknek, mint akik az evangélium dolgában együtt viaskodtak velem és Kelemennel és ama többi munkatársaimmal, akiknek nevei föl vannak írva az élet könyvében. 4 Örüljetek az Úrban mindenkor; ismét mondom, örüljetek! 5 A ti szelídlelkűségetek ismert legyen minden ember előtt. Az Úr közel! 6 Semmi felől ne aggódjatok, hanem imádságotokban és könyörgésetekben minden alkalommal hálaadással tárjátok fel kívánságaitokat az Isten előtt. 7 És az Istennek békessége, mely minden értelmet felülhalad, meg fogja őrizni szíveiteket és gondolataitokat a Krisztus Jézusban. 8 Továbbá, atyámfiai, amik csak igazak, amik csak tisztességesek, amik csak igazságosak, amik csak tiszták, amik csak kedvesek, amik csak jó hírűek; ha van valami erény, és ha van valami dicséret, ezekről gondolkodjatok. 9 Azt cselekedjétek, amiket tanultatok, elfogadtatok, hallottatok és láttatok is tőlem; és a békesség Istene veletek lesz.

Köszönet az ajándékaikért

10 Felette igen örültem pedig az Úrban, hogy újból gondoskodhattok rólam, melyre azelőtt is gondoltatok, de nem volt rá alkalmatok. 11 Nem szűkölködésem miatt mondom, mert én megtanultam, hogy megelégedjem azzal, amim van. 12 Tudok megaláztatni és tudok bővölködni is; mindent és mindig ismerek: jóllakást és éhezést, bővölködést és szűkölködést. 13 Mindenre van erőm a Krisztusban, aki engem megerősít. 14 Mindazáltal jól tettétek, hogy nyomorúságomban részesekké lettetek. 15 Tudjátok pedig ti is, filippibeliek, hogy az evangélium hirdetésének kezdetén, mikor Macedóniából kimentem, egyetlen egyház sem volt részes velem a kölcsönös adásban és vevésben, csak ti egyedül: 16 mert már Thesszalonikában is, egyszer is, másszor is küldtetek nékem szükségemre. 17 Nem mintha kívánnám az ajándékot; hanem kívánom azt a gyümölcsöt, mely sokasodik a ti hasznotokra. 18 Megkaptam pedig mindent, és bővölködöm; beteltem, mióta megkaptam Epafroditosztól, amit küldtetek, mint kedves jó illatot, kellemes, tetsző áldozatot az Istennek. 19 Az én Istenem pedig be fogja tölteni minden szükségeteket az ő gazdagsága szerint, dicsőségesen a Krisztus Jézusban. 20 Az Istennek pedig és a mi Atyánknak dicsőség mindörökkön-örökké. Ámen.

Befejező üdvözlet

21 Köszöntsetek minden szentet a Krisztus Jézusban. Köszöntenek titeket az atyafiak, akik velem vannak. 22 Köszöntenek titeket minden szentek, mindeneknek felette pedig a császár udvarából valók. 23 A mi Urunk Jézus Krisztusnak kegyelme legyen mindnyájatokkal! Ámen.

Lutherbibel 2017

od Deutsche Bibelgesellschaft

Mahnung zur Einigkeit und zur Freude im Herrn

1 Also, meine lieben Brüder und Schwestern, nach denen ich mich sehne, meine Freude und meine Krone, steht fest in dem Herrn, ihr Lieben. (1 Sol 2,19; 1 Sol 3,8) 2 Evodia ermahne ich und Syntyche ermahne ich, dass sie eines Sinnes seien in dem Herrn. (Rim 15,5) 3 Ja, ich bitte auch dich, mein treuer Gefährte, steh ihnen bei; sie haben mit mir für das Evangelium gekämpft, zusammen mit Klemens und meinen andern Mitarbeitern, deren Namen im Buch des Lebens stehen. (Ps 69,29; Otk 3,5; Otk 13,8) 4 Freuet euch in dem Herrn allewege, und abermals sage ich: Freuet euch! (2 Kor 13,11; Fil 3,1; 1 Sol 5,16) 5 Eure Güte lasst kund sein allen Menschen! Der Herr ist nahe! (Tit 3,2) 6 Sorgt euch um nichts, sondern in allen Dingen lasst eure Bitten in Gebet und Flehen mit Danksagung vor Gott kundwerden! (Mt 6,25; 1 Pt 5,7) 7 Und der Friede Gottes, der höher ist als alle Vernunft, wird eure Herzen und Sinne bewahren in Christus Jesus.^[1] (Iv 14,27; Kol 3,15) 8 Weiter, Brüder und Schwestern: Was wahrhaftig ist, was ehrbar, was gerecht, was rein, was liebenswert, was einen guten Ruf hat, sei es eine Tugend, sei es ein Lob – darauf seid bedacht! 9 Was ihr gelernt und empfangen und gehört und gesehen habt an mir, das tut; so wird der Gott des Friedens mit euch sein. (Rim 15,33)

Dank für die Gabe der Gemeinde

10 Ich bin aber hocherfreut in dem Herrn, dass ihr wieder eifrig geworden seid, für mich zu sorgen; ihr wart zwar immer darauf bedacht, aber die Zeit hat’s nicht zugelassen. 11 Ich sage das nicht, weil ich Mangel leide; denn ich habe gelernt, mir genügen zu lassen, wie’s mir auch geht. (1 Tim 6,6; Heb 13,5) 12 Ich kann niedrig sein und kann hoch sein; mir ist alles und jedes vertraut: beides, satt sein und hungern, beides, Überfluss haben und Mangel leiden; 13 ich vermag alles durch den, der mich mächtig macht. (2 Kor 12,10) 14 Doch ihr habt wohl daran getan, dass ihr meine Bedrängnis geteilt habt. 15 Denn ihr Philipper wisst auch, dass am Anfang meiner Predigt des Evangeliums, als ich auszog aus Makedonien, keine Gemeinde mit mir Gemeinschaft gehabt hat im Geben und Nehmen als ihr allein. (2 Kor 11,9) 16 Denn auch nach Thessalonich habt ihr etwas gesandt für meinen Bedarf, einmal und danach noch einmal. 17 Nicht, dass ich das Geschenk suche, sondern ich suche die Frucht, damit sie euch reichlich angerechnet wird. (2 Kor 12,14) 18 Ich habe aber alles erhalten und habe Überfluss. Ich habe in Fülle, nachdem ich durch Epaphroditus empfangen habe, was von euch gekommen ist: ein lieblicher Geruch, ein angenehmes Opfer, Gott gefällig. (Post 8,21; Izl 29,18; Ez 20,41; Fil 2,25)

Post 8,21Izl 29,18Ez 20,41Fil 2,25

19 Mein Gott aber wird all eurem Mangel abhelfen nach seinem Reichtum in Herrlichkeit in Christus Jesus. 20 Gott aber, unserm Vater, sei Ehre von Ewigkeit zu Ewigkeit! Amen. (Rim 16,27; Heb 13,21; Otk 5,13)

Grüße und Segenswunsch

21 Grüßt alle Heiligen in Christus Jesus. Es grüßen euch die Brüder, die bei mir sind. 22 Es grüßen euch alle Heiligen, besonders aber die aus dem Haus des Kaisers. (Fil 1,13) 23 Die Gnade des Herrn Jesus Christus sei mit eurem Geist! (Gal 6,18)