Filipljanima 2 | Újszövetség: élet, igazság és világosság

Újszövetség: élet, igazság és világosság

Kövessük Krisztus példáját!

1 Ha tehát helye van Krisztusban az intésnek, ha helye van a szeretet vigasztalásának, ha helye van a Lélekben való közösségnek, ha helye van a szívnek és könyörületességnek, 2 akkor teljesítsétek be az én örömömet, hogy egyetértésben, ugyanazon szeretettel viseltetvén egymás iránt, egy érzésben, ugyanazon akarattal törekedjetek. 3 Semmit nem cselekedjetek versengésből, sem hiábavaló dicsőségből, hanem alázatosan tartsátok egymást különbnek magatoknál. 4 Ne nézze senki csak a maga hasznát, hanem a másokét is. 5 Ezért az az indulat legyen bennetek, mely volt a Krisztus Jézusban is, 6 aki mikor Istennek formájában volt, nem tekintette zsákmánynak azt, hogy ő az Istennel egyenlő, 7 hanem önmagát megüresítette, szolgai formát vett föl, emberekhez hasonlóvá lett. 8 És mikor olyan lett, mint egy ember, megalázta magát, engedelmes volt a halálig, mégpedig a keresztfának haláláig. 9 Ezért az Isten is felmagasztalta őt, és oly nevet ajándékozott neki, amely minden név fölött való; 10 hogy a Jézus nevére minden térd meghajoljon, mennyeieké, földieké és föld alatt valóké. 11 És minden nyelv vallja, hogy Jézus Krisztus Úr az Atya Isten dicsőségére.

Fényleni, mint a csillagok

12 Ezért, szerelmeseim, amiképpen mindenkor engedelmeskedtetek, nemcsak az én jelenlétemben, hanem sokkal inkább most, a távollétemben, félelemmel és rettegéssel munkálkodjatok üdvösségeteken; 13 mert Isten az, aki munkálja bennetek mind az akarást, mind a tetteket jó kedvéből. 14 Mindent zúgolódások és versengések nélkül cselekedjetek, 15 hogy feddhetetlenek és tiszták legyetek, Istennek szeplőtlen gyermekei az elfordult és elvetemedett nemzetség közepette, akik között fényletek, mint csillagok e világon. 16 Életnek beszédét mutassátok nékik; hogy dicsekedhessem majd a Krisztus napján, hogy nem futottam hiába, sem nem fáradtam hiába. 17 De ha kiontatom is italáldozatként a ti hitetek áldozatánál és papi szolgálatánál, mégis örülök, és együtt örülök mindnyájatokkal. 18 Azonképpen ti is örüljetek, és örüljetek együtt velem.

Timóteus és Epafroditosz

19 Reménykedem pedig az Úr Jézusban, hogy Timóteust rövidesen elküldöm hozzátok, hogy én is felviduljak, meghallva a dolgaitokat. 20 Mert nincsen velem senki más, aki olyan lelkületű volna, mint ő, aki igazán szívén viselné dolgaitokat. 21 Mert mindenki a maga hasznát keresi, nem a Krisztus Jézusét. 22 Az ő kipróbált voltát pedig ismeritek, hogy miképpen atyjával a gyermek, úgy szolgálta ő velem együtt az evangélium ügyét. 23 Ezért remélem, hogy elküldöm őt tüstént, mihelyst meglátom saját dolgaim állását, 24 és bízom az Úrban, hogy magam is csakhamar el fogok menni. 25 De azért szükségesnek tartom, hogy Epafroditoszt, az én atyámfiát és munkatársamat és bajtársamat, aki nektek követetek és szükségemben áldozatot hozó szolgátok, hazaküldjem hozzátok, 26 mivelhogy vágyva vágyott mindnyájatok után, és gyötrődött amiatt, hogy meghallottátok, hogy ő beteg volt. 27 Mert bizony beteg volt, halálhoz közel; de az Isten megkönyörült rajta, nemcsak őrajta, hanem rajtam is, hogy szomorúság ne jöjjön szomorúságomra. 28 Ezért hamarabb küldtem őt haza, hogy ha majd meglátjátok őt, ismét örüljetek, és nékem is kisebb legyen a szomorúságom. 29 Fogadjátok azért őt az Úrban teljes örömmel; és az ilyeneket megbecsüljétek: 30 mert a Krisztus dolgáért jutott majdnem halálra, kockára tette életét, hogy kárpótoljon engem azért, hogy ti nem lehettetek szolgálatomra.

Lutherbibel 2017

od Deutsche Bibelgesellschaft

Leben in der Gemeinschaft mit Christus

1 Ist nun bei euch Ermahnung in Christus, ist Trost der Liebe, ist Gemeinschaft des Geistes, ist herzliche Liebe und Barmherzigkeit, 2 so macht meine Freude dadurch vollkommen, dass ihr eines Sinnes seid, gleiche Liebe habt, einmütig und einträchtig seid. 3 Tut nichts aus Eigennutz oder um eitler Ehre willen, sondern in Demut achte einer den andern höher als sich selbst, (Rim 12,10; Gal 5,26) 4 und ein jeder sehe nicht auf das Seine, sondern auch auf das, was dem andern dient. (1 Kor 10,24; 1 Kor 13,5) 5 Seid so unter euch gesinnt, wie es der Gemeinschaft in Christus Jesus entspricht:^[1] 6 Er, der in göttlicher Gestalt war, hielt es nicht für einen Raub, Gott gleich zu sein, (Iv 1,1; Iv 17,5) 7 sondern entäußerte sich selbst und nahm Knechtsgestalt an, ward den Menschen gleich und der Erscheinung nach als Mensch erkannt. (Iz 53,3; 2 Kor 8,9; Heb 2,14; Heb 2,17)

Iz 53,32 Kor 8,9Heb 2,14Heb 2,17

8 Er erniedrigte sich selbst und ward gehorsam bis zum Tode, ja zum Tode am Kreuz. (Lk 14,11; Heb 5,8) 9 Darum hat ihn auch Gott erhöht und hat ihm den Namen gegeben, der über alle Namen ist, (Dj 2,33; Ef 1,20; Heb 1,3) 10 dass in dem Namen Jesu sich beugen sollen aller derer Knie, die im Himmel und auf Erden und unter der Erde sind, (Iz 45,23; Rim 14,11) 11 und alle Zungen bekennen sollen, dass Jesus Christus der Herr ist, zur Ehre Gottes, des Vaters. (Rim 10,9; 2 Kor 4,5; Otk 5,13) 12 Also, meine Lieben, – wie ihr allezeit gehorsam gewesen seid, nicht allein in meiner Gegenwart, sondern jetzt noch viel mehr in meiner Abwesenheit – schaffet, dass ihr selig werdet, mit Furcht und Zittern. (2 Kor 7,15) 13 Denn Gott ist’s, der in euch wirkt beides, das Wollen und das Vollbringen, nach seinem Wohlgefallen. (2 Kor 8,10; Fil 1,6) 14 Tut alles ohne Murren und ohne Zweifel, (1 Kor 10,10; 1 Pt 4,9) 15 damit ihr ohne Tadel und lauter seid, Gottes Kinder, ohne Makel mitten unter einem verdorbenen und verkehrten Geschlecht, unter dem ihr scheint als Lichter in der Welt, (Pnz 32,5; Mt 5,14; Iv 12,36; Ef 5,8; Fil 1,10)

Pnz 32,5Mt 5,14Iv 12,36Ef 5,8Fil 1,10

16 dadurch dass ihr festhaltet am Wort des Lebens, mir zum Ruhm an dem Tage Christi, sodass ich nicht vergeblich gelaufen bin noch vergeblich gearbeitet habe. (Iz 49,4; Dj 5,20; 2 Kor 1,14; Gal 2,2; 1 Sol 2,19; 1 Iv 1,1)

Iz 49,4Dj 5,202 Kor 1,14Gal 2,21 Sol 2,191 Iv 1,1

17 Und wenn ich auch geopfert werde bei dem Opfer und Gottesdienst eures Glaubens, so freue ich mich und freue mich mit euch allen. (Fil 1,18; 2 Tim 4,6) 18 Ebenso sollt auch ihr euch freuen und sollt euch mit mir freuen. (Fil 3,1; Fil 4,4)

Sendung des Timotheus und Rückkehr des Epaphroditus

19 Ich hoffe aber in dem Herrn Jesus, dass ich Timotheus bald zu euch senden werde, damit ich auch erquickt werde, wenn ich erfahre, wie es um euch steht. (Dj 16,1; 1 Kor 4,17; 1 Kor 16,10; 1 Sol 3,2)

Dj 16,11 Kor 4,171 Kor 16,101 Sol 3,2

20 Denn ich habe keinen, der so ganz meines Sinnes ist, der so herzlich für euch sorgen wird. 21 Denn sie suchen alle das Ihre, nicht das, was Jesu Christi ist. 22 Ihr aber wisst, dass er sich bewährt hat; denn wie ein Kind dem Vater hat er mit mir dem Evangelium gedient. 23 Ihn also hoffe ich zu senden, sobald ich erfahren habe, wie es um mich steht. 24 Ich vertraue aber in dem Herrn darauf, dass auch ich selbst bald kommen werde. (Fil 1,25) 25 Ich habe es aber für nötig angesehen, den Bruder Epaphroditus zu euch zu senden, der mein Mitarbeiter und Mitstreiter ist und euer Abgesandter und Helfer in meiner Not; (2 Kor 8,23; Fil 4,18; 1 Sol 3,2; Flm 1,1; Flm 1,2)

2 Kor 8,23Fil 4,181 Sol 3,2Flm 1,1Flm 1,2

26 denn er hatte nach euch allen Verlangen und war tief bekümmert, weil ihr gehört hattet, dass er krank geworden war. 27 Und er war auch todkrank, aber Gott hat sich über ihn erbarmt; nicht allein aber über ihn, sondern auch über mich, damit ich nicht eine Traurigkeit über die andere hätte. 28 Ich habe ihn nun umso eiliger gesandt, damit ihr ihn seht und wieder fröhlich werdet und auch ich weniger Traurigkeit habe. 29 So nehmt ihn nun auf in dem Herrn mit aller Freude und haltet solche Menschen in Ehren. (1 Kor 16,16) 30 Denn um des Werkes Christi willen ist er dem Tode so nahe gekommen, da er sein Leben nicht geschont hat, um mir zu dienen an eurer statt.