Matthäus 20 | Noua Traducere Românească

Pilda lucrătorilor viei

1 – Căci Împărăția Cerurilor se aseamănă cu stăpânul unei case, care a ieșit dis‑de‑dimineață să‑și angajeze lucrători la vie. 2 Și după ce s‑a înțeles cu lucrătorii pentru un denar* pe zi, i‑a trimis în via lui. 3 Pe la ceasul al treilea* a ieșit și i‑a văzut pe alții stând în piață fără lucru. 4 El le‑a zis acestora: „Duceți‑vă și voi în via mea și vă voi da ceea ce este drept!“ 5 Și ei s‑au dus. A ieșit iarăși pe la ceasul al șaselea și al nouălea* și a făcut la fel. 6 Când a ieșit pe la ceasul al unsprezecelea*, i‑a găsit pe alții stând în piață și i‑a întrebat: „De ce stați aici toată ziua fără lucru?“ 7 Ei i‑au răspuns: „Pentru că nu ne‑a angajat nimeni!“ Atunci el le‑a zis: „Duceți‑vă și voi în via mea și veți primi ceea ce este drept.“ 8 Când s‑a făcut seară, stăpânul viei i‑a zis administratorului său: „Cheamă lucrătorii și dă‑le plata, începând de la cei din urmă și până la cei dintâi.“ 9 Au venit cei de la ceasul al unsprezecelea și au primit fiecare câte un denar. 10 Când au venit cei dintâi, s‑au gândit că vor primi mai mult, dar au primit și ei tot câte un denar fiecare. 11 După ce i‑au primit, murmurau împotriva stăpânului casei, 12 spunând: „Aceștia din urmă au muncit doar o oră și i‑ai făcut egali cu noi, care am îndurat greul și arșița zilei!“ 13 Stăpânul, răspunzându‑i unuia dintre ei, a zis: „Prietene, eu nu te nedreptățesc! Nu te‑ai înțeles tu cu mine pentru un denar? 14 Ia ce‑ți aparține și pleacă! Eu vreau să‑i dau și acestuia din urmă ca și ție! 15 Sau nu am voie să fac ce vreau cu ceea ce‑mi aparține? Sau ochiul tău este rău* fiindcă eu sunt bun?“ 16 Tot așa, cei din urmă vor fi cei dintâi, iar cei dintâi vor fi cei din urmă. Căci mulți sunt chemați, dar puțini sunt aleși.

Isus vorbește din nou despre moartea și învierea Sa

17 În timp ce Se suia spre Ierusalim, Isus i‑a luat deoparte pe cei doisprezece ucenici și le‑a zis pe drum: 18 „Iată că ne suim spre Ierusalim și Fiul Omului va fi dat pe mâna conducătorilor preoților și a cărturarilor. Ei Îl vor condamna la moarte 19 și‑L vor da pe mâna neamurilor, ca să fie batjocorit, biciuit și răstignit. Dar a treia zi va fi înviat.“

Cererea unei mame

20 Atunci a venit la El mama fiilor lui Zebedei împreună cu fiii ei. I s‑a închinat și a cerut ceva de la El. 21 Isus a întrebat‑o: – Ce dorești? Ea I‑a zis: – Poruncește ca acești doi fii ai mei să stea unul la dreapta și altul la stânga Ta, în Împărăția Ta. 22 Isus, răspunzând, a zis: – Nu știți ce cereți! Puteți voi să beți paharul pe care urmează să‑l beau Eu* și să fiți botezați cu botezul cu care sunt botezat Eu? Ei I‑au zis: – Putem! 23 Isus le‑a zis: – Veți bea într-adevăr paharul Meu și veți fi botezați cu botezul cu care sunt botezat Eu, dar privilegiul de a ședea la dreapta și la stânga Mea nu ține de Mine să‑l dau, ci este pentru aceia cărora le‑a fost pregătit de Tatăl Meu. 24 Ceilalți zece, când au auzit, au fost indignați din cauza celor doi frați. 25 Atunci Isus i‑a chemat la El și a zis: „Știți că domnitorii neamurilor stăpânesc peste ele, iar mai marii lor își exercită autoritatea asupra lor. 26 Dar între voi nu va fi așa! Dimpotrivă, oricine vrea să fie mai mare între voi, va fi slujitorul vostru, 27 iar cel ce vrea să fie primul între voi, va fi sclavul vostru, 28 tot așa cum și Fiul Omului a venit nu ca să fie slujit, ci ca să slujească și să‑Și dea viața ca răscumpărare pentru mulți.“

Isus vindecă doi orbi la Ierihon

29 Când au ieșit din Ierihon, o mulțime mare de oameni L‑a urmat pe Isus. 30 Și iată că doi orbi care ședeau lângă drum, când au auzit că trece Isus, au început să strige, zicând: – Ai milă de noi, Doamne, Fiul lui David! 31 Mulțimea îi mustra ca să tacă, dar ei strigau și mai tare: – Ai milă de noi, Doamne, Fiul lui David! 32 Isus S‑a oprit, i‑a chemat și i‑a întrebat: – Ce doriți să fac pentru voi? 33 Ei au răspuns: – Doamne, să ne fie deschiși ochii! 34 Lui Isus I s‑a făcut milă de ei și le‑a atins ochii. Imediat ei și‑au recăpătat vederea și L‑au urmat.

Újszövetség: élet, igazság és világosság

A szőlőmunkások

1 „Hasonló a mennyek országa a gazdához, aki korán reggel kiment, hogy munkásokat fogadjon szőlőjébe. 2 Megegyezett a munkásokkal napi tíz pénzben, és elküldte őket szőlőjébe. 3 Amikor kiment három óra tájban, látott másokat is, akik tétlenül a piacon álltak. 4 Ezt mondta nekik: Menjetek el ti is a szőlőbe, és ami igazságos, megadom nektek. 5 Azok pedig elmentek. Hat és kilenc óra tájban ismét kiment, és ugyanúgy cselekedett. 6 Tizenegy óra tájban is kiment, és talált másokat, akik tétlenül álltak ott, és megkérdezte tőlük: Miért álltok itt egész napon át tétlenül? 7 Azok így feleltek: Mert senki sem fogadott fel minket. Erre ezt mondta nekik: Menjetek el ti is a szőlőbe, és ami igazságos megkapjátok. 8 Mikor beesteledett, a szőlőnek ura ezt mondta vincellérjének: Hívd elő a munkásokat, és add ki nekik a bért, az utolsóktól kezdve mind az elsőkig. 9 És jöttek a tizenegy órások, fejenként tíz-tíz pénzt kaptak. 10 Jöttek azután az elsők, és azt gondolták, hogy ők többet kapnak, de ők is tíz-tíz pénz kaptak fejenként. 11 Amint pedig fölvették, zúgolódni kezdtek a házigazda ellen, 12 és ezt mondták: Azok az utolsók egyetlen óráig dolgoztak, és egyenlővé tetted őket velünk, akik a napnak terhét és hőségét szenvedtük. 13 Ő pedig így felelt közülük egynek: Barátom, nem cselekszem igazságtalanul veled: Vagy nem tíz pénzben szerződtél velem? 14 Vedd, ami a tiéd, és menj el. Én pedig ennek az utolsónak is annyit akarok adni, mint neked. 15 Talán nem szabad nekem a magaméval azt tennem, amit akarok? Vagy a te szemed azért gonosz, mert én jó vagyok? 16 Ekképpen lesznek az utolsók elsők és az elsők utolsók; mert sokan vannak a hivatalosak, de kevesen a választottak.“

Jézus harmadszor szól haláláról és feltámadásáról

17 Amikor felment Jézus Jeruzsálembe, útközben csupán a tizenkét tanítványt vette magához, és ezt mondta nekik: 18 „Íme, felmegyünk Jeruzsálembe, és az Emberfia átadatik a főpapoknak és írástudóknak, és halálra ítélik őt. 19 A pogányok kezébe adják, hogy megcsúfolják, megostorozzák, és keresztre feszítsék, de harmadnapon feltámad.“

Zebedeus fiainak kérése

20 Ekkor hozzáment a Zebedeus fiainak anyja fiaival együtt, leborult előtte, hogy kérjen tőle valamit. 21 Ő pedig megkérdezte tőle: „Mit akarsz?“ Ő ezt mondta neki: „Mondd, hogy az én két fiam üljön a te országodban: egyik jobb kezed felől, a másik bal kezed felől.“ 22 Jézus pedig ezt felelte neki: „Nem tudjátok, mit kértek. Megisszátok-e a poharat, melyet én iszom? És megkeresztelkedtek-e azzal a keresztséggel, amellyel én megkeresztelkedem?“ Azt mondták neki: „Meg.“ 23 Erre ő azt mondta nekik: „Az én poharamat megisszátok ugyan, és a keresztséggel, amellyel én megkeresztelkedem, megkeresztelkedtek, de az én jobb és bal kezem felől való ülést nem az én dolgom megadni, hanem azoké lesz az, akiknek az én Atyám elkészítette.“ 24 Amikor ezt meghallotta a többi tíz, bosszankodtak a két testvérre. 25 Jézus pedig előszólította őket, és ezt mondta: „Tudjátok, hogy a pogányok fejedelmei uralkodnak szolgáikon, és a nagyok hatalmaskodnak rajtuk. 26 De ne így legyen közöttetek, hanem aki közöttetek nagy akar lenni, legyen a ti szolgátok, 27 és aki közöttetek első akar lenni, legyen a ti szolgátok. 28 Amint az Emberfia sem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem, hogy ő szolgáljon, és adja az ő életét váltságul sokakért.“

A két jerikói vak meggyógyítása

29 Amikor Jerikóból távoztak, nagy sokaság követte őt. 30 És íme, két vak, aki az út mellett ült, meghallva, hogy Jézus arra megy el, elkezdett kiáltozni: „Uram, Dávidnak Fia, könyörülj rajtunk!“ 31 A sokaság pedig megdorgálta őket, hogy hallgassanak, de azok annál jobban kiáltoztak: „Uram, Dávidnak Fia, könyörülj rajtunk!“ 32 Jézus pedig megállt, és megszólította őket, és ezt kérdezte: „Mit akartok, hogy cselekedjem veletek?“ 33 Ők így feleltek neki: „Azt, Uram, hogy megnyíljanak szemeink.“ 34 Jézus pedig megszánta őket, megérintette szemeiket, és szemeik azonnal megnyíltak, és követték őt.

Matthäus 20 | Noua Traducere Românească Újszövetség: élet, igazság és világosság