A böngésződ elavult. Ha a ERF Bibleserver nagyon lassú, kérlek frissítsd a böngésződet.

Belépés
...és az összes funkció használata!

  • Olvasás1. Mose 3
  • Jegyzetek
  • Címkék
  • Kedvelések
  • Előzmények
  • Szótárak
  • Olvasási terv
  • Igés képek
  • Videók
  • témák
  • Adományok
  • Blog
  • Hírlevél
  • Partnerek
  • Súgó
  • Kapcsolat
  • Alexa Skill
  • Rendszergazdák számára
  • Adatvédelmi irányelvek
  • Accessibility Statement
  • Általános adatvédelmi rendelet (GDPR)
  • Impresszum
  • Language: Magyar
© 2025 ERF
Ingyenes regisztráció

Zsolt 104

IBS-fordítás (Új Károli)

1  Áldjad én lelkem az Urat! Uram én Istenem, nagy vagy te igen, ékességet és fenséget öltöztél magadra! 2  A ki körülvette magát világossággal, mint egy öltözettel, és kiterjesztette az egeket, mint egy kárpitot; 3  A ki vizeken építi fel az õ palotáját, a felhõket rendeli az õ szekerévé, jár a szeleknek szárnyain; 4  A ki a szeleket teszi követeivé, a lángoló tüzet szolgáivá. 5  Õ fundálta a földet az õ oszlopain, nem mozdul az meg soha örökké. 6  Vízáradattal, mint egy ruhával borítottad be azt, a hegyek felett is vizek állottak vala. 7  Egy kiáltásodtól eloszlának, és mennydörgésednek szavától szétriadának. 8  Hegyek emelkedének fel és völgyek szállának alá arra a helyre, a melyet fundáltál nékik. 9  Határt vetettél, a melyet át nem hágnak, nem térnek vissza a földnek elborítására. 10  A ki elbocsátja a forrásokat a völgyekbe, hogy folydogáljanak a hegyek között; 11  Megitassák a mezõnek minden állatát; a vadszamarak is megoltsák szomjúságukat. 12  Mellettök lakoznak az égnek madarai, az ágak közül hangicsálnak. 13  A ki megöntözi a hegyeket az õ palotájából; a te munkáidnak gyümölcsébõl megelégíttetik a föld. 14  A ki füvet sarjaszt a barmoknak és növényeket az embereknek hasznára, hogy eledelt vegyenek a földbõl, 15  És bort, a mely megvidámítja a halandónak szívét, fényesebbé teszi az orczát az olajnál; és kenyeret, a mely megerõsíti a halandónak szívét. 16  Megelégíttetnek az Úrnak fái, a Libánonnak czédrusai, a melyeket plántált; 17  A melyeken madarak fészkelnek: az eszterág, a melynek a cziprusok a háza. 18  A magas hegyek a vadkecskéknek, a sziklák hörcsögöknek menedéke. 19  Teremtett holdat ünnepeknek mutatására; a napot, a mely lenyugovását tudja. 20  Szerzett setétséget, hogy éjszaka legyen, a melyben szétjárjanak a mezõnek összes vadai; 21  Az oroszlánkölykök, a melyek ordítanak a prédáért, sürgetvén Istentõl eledelöket. 22  Ha felkél a nap, elrejtõznek és hajlékaikban heverésznek; 23  Az ember munkájára megy ki, és az õ dolgára mind estvéig. 24  Mily számtalanok a te mûveid, Uram! Mindazokat bölcsen alkottad meg, és betelt a föld a te gazdagságoddal. 25  Ez a nagy és széles tenger! Itt vannak benne a megszámlálhatatlan csúszók; apró állatok nagyokkal együtt. 26  Amott gályák járnak [s] czethal, a melyet azért formáltál, hogy játszadozzék benne. 27  Mindazok te reád néznek, hogy megadjad eledelüket alkalmas idõben. 28  Adsz nékik [és] õk takarnak; megnyitod kezedet, és megtelnek a te jóvoltoddal. 29  Elfordítod orczádat, megháborodnak; elveszed a lelköket, kimulnak és porrá lesznek újra. 30  Kibocsátod a te lelkedet, megújulnak, és újjá teszed a földnek színét. 31  Legyen az Úrnak dicsõség örökké; örvendezzen az Úr az õ teremtményeiben; 32  A ki, ha rátekint e földre, megrendül az; megilleti a hegyeket, és füstölögnek azok. 33  Éneklek az Úrnak egész életemben; zengedezek az én Istenemnek, a míg vagyok! 34  Legyen kedves néki az én rebegésem; örvendezem én az Úrban; 35  Veszszenek el a bûnösök a földrõl, és a hitetlenek ne legyenek többé! Áldjad én lelkem az Urat; dicsérjétek az Urat! 

Károli Gáspár fordításának revideált változata (1908, Public Domain)