1 Avagy a bölcsesség nem kiált-é, és az értelem nem bocsátja-é ki az õ szavát?2 A magas helyeknek tetein az úton, sok ösvény összetalálkozásánál áll meg.3 A kapuk mellett a városnak bemenetelin, az ajtók bemenetelinél zeng.4 Tinéktek kiáltok, férfiak; és az én szóm az emberek fiaihoz [van!]5 Értsétek meg ti együgyûek az eszességet, és ti balgatagok vegyétek eszetekbe az értelmet.6 Halljátok meg; mert jeles dolgokat szólok és az én számnak felnyitása igazság.7 Mert igazságot mond ki az én ínyem, és útálat az én ajkaimnak a gonoszság.8 Igaz én számnak minden beszéde, semmi sincs ezekben hamis, vagy elfordult dolog.9 Mind egyenesek az értelmesnek, és igazak azoknak, kik megnyerték a tudományt.10 Vegyétek az én tanításomat, és nem a pénzt; és a tudományt inkább, mint a választott aranyat.11 Mert jobb a bölcseség a drágagyöngyöknél; és semmi gyönyörûségek ehhez egyenlõk nem lehetnek.12 Én bölcsesség lakozom az eszességben, és a megfontolás tudományát megnyerem.13 Az Úrnak félelme a gonosznak gyûlölése; a kevélységet és felfuvalkodást és a gonosz útat, és az álnok szájat gyûlölöm.14 Enyém a tanács és a valóság, én vagyok az eszesség, enyém az erõ.15 Én általam uralkodnak a királyok, és az uralkodók végeznek igazságot.16 Én általam viselnek a fejedelmek fejedelemséget, és a nemesek, a földnek minden birái.17 Én az engem szeretõket szeretem, és a kik engem szorgalmasan keresnek, megtalálnak.18 Gazdagság és tisztesség van nálam, megmaradandó jó és igazság.19 Jobb az én gyümölcsöm a tiszta aranynál és színaranynál, és az én hasznom a válogatott ezüstnél.20 Az igazságnak útán járok, és az igazság ösvényének közepén.21 Hogy az engem szeretõknek valami valóságost adjak örökségül, és erszényeiket megtöltsem.22 Az Úr az õ útának kezdetéül szerzett engem; az õ munkái elõtt régen.23 Örök idõktõl fogva felkenettem, kezdettõl, a föld kezdetétõl fogva.24 Még mikor semmi mélységek nem voltak, születtem vala; még mikor semmi források, vízzel teljesek nem voltak.25 Minekelõtte a hegyek leülepedtek volna, a halmoknak elõtte születtem.26 Mikor még nem csinálta vala a földet és a mezõket, és a világ porának kezdetét.27 Mikor készíté az eget, ott valék; mikor felveté a mélységek színén a kerekséget;28 Mikor megerõsíté a felhõket ott fenn, mikor erõsekké lõnek a mélységeknek forrásai;29 Mikor felveté a tengernek határit, hogy a vizek át ne hágják az õ parancsolatját, mikor megállapítá e földnek fundamentomait:30 Mellette valék mint kézmíves, és gyönyörûsége valék mindennap, játszva õ elõtte minden idõben.31 Játszva az õ földének kerekségén, és gyönyörûségem[et] [lelve ]az emberek fiaiban.32 És most fiaim, hallgassatok engemet, és boldogok, a kik az én útaimat megtartják.33 Hallgassátok a tudományt és legyetek bölcsek, és magatokat el ne vonjátok!34 Boldog ember, a ki hallgat engem, az én ajtóm elõtt virrasztván minden nap, az én ajtóim félfáit õrizvén.35 Mert a ki megnyer engem, nyert életet, és szerzett az Úrtól jóakaratot.36 De a ki vétkezik ellenem, erõszakot cselekszik az õ lelkén; minden, valaki engem gyûlöl, szereti a halált!