Jób 17

IBS-fordítás (Új Károli)

1  Még mindig csúfot ûznek belõlem! Szemem az õ patvarkodásuk között virraszt. 

2  Kezest magadnál rendelj, kérlek, nékem; [különben] ki csap velem kezet? 

3  Minthogy az õ szívöket elzártad az értelem elõl, azért nem is magasztalhatod fel õket. 

4  A ki prédává juttatja barátait, annak fiainak szemei elfogyatkoznak. 

5  Példabeszéddé tõn engem a népek elõtt, és ijesztõvé lettem elõttök. 

6  A bosszúság miatt szemem elhomályosodik, és minden tagom olyan, mint az árnyék. 

7  Elálmélkodnak ezen a becsületesek, és az ártatlan a képmutató ellen támad. 

8  Ám az igaz kitart az õ útján, és a tiszta kezû ember még erõsebbé lesz. 

9  Nosza hát, térjetek ide mindnyájan; jõjjetek, kérlek, úgy sem találok bölcset köztetek. 

10  Napjaim elmulának, szívemnek kincsei: terveim meghiusulának. 

11  Az éjszakát nappallá változtatják, és a világosság csakhamar sötétséggé lesz. 

12  Ha reménykedem is, a sír [már] az én házam, a sötétségben vetettem az én ágyamat. 

13  A sírnak mondom: Te vagy az én atyám; a férgeknek pedig: Ti vagytok az én anyám és néném. 

14  Hol tehát az én reménységem, ki törõdik az én reménységemmel? 

15  Leszáll az majd a sír üregébe, velem együtt nyugoszik a porban. 

Károli Gáspár fordításának revideált változata (1908, Public Domain)