Marko 15

Újszövetség: élet, igazság és világosság

od Biblica
1 Mindjárt reggel tanácsot tartottak a főpapok a vénekkel és írástudókkal, és az egész tanáccsal együtt. Azután Jézust megkötözve elvitték, és átadták Pilátusnak. (Mt 27,1; Mt 27,11; Lk 23,1; Iv 18,28)2 Pilátus pedig megkérdezte őt: „Te vagy-e a zsidók királya?“ Ő pedig így felelt: „Te mondod.“3 És erősen vádolták őt a főpapok.4 Pilátus pedig ismét megkérdezte őt: „Semmit sem felelsz? Íme, mennyi tanúbizonyságot szólnak ellened!“5 Jézus pedig semmit sem felelt, úgyhogy Pilátus elcsodálkozott.6 Ünnepenként pedig egy foglyot szokott elbocsátani nekik, akit éppen óhajtottak. (Mt 27,15; Lk 23,13; Iv 18,39; Iv 19,4)7 Volt pedig egy Barabbás nevű fogoly, megkötöztetve azokkal a lázadókkal együtt, akik a lázadás alkalmával gyilkosságot követtek el.8 A sokaság pedig kiáltva, kezdte kérni Pilátust arra, amit mindenkor megtett nekik.9 Pilátus pedig ezt kérdezte tőlük: „Akarjátok-e, hogy elbocsássam nektek a zsidók királyát?“ –10 mert tudta, hogy irigységből adták kezére a főpapok.11 A főpapok azonban felizgatták a sokaságot, hogy inkább Barabbást bocsássa el nekik.12 Pilátus pedig ismét megkérdezte tőlük: „Mit akartok tehát, hogy cselekedjem azzal, akit a zsidók királyának mondotok?“13 És azok ismét kiáltottak: „Feszítsd meg!“14 Pilátus pedig ezt mondta nekik: „De mi rosszat cselekedett?“ Azok pedig annál jobban kiáltottak: „Feszítsd meg!“15 Pilátus pedig eleget akarva tenni a sokaságnak, elbocsátotta nekik Barabbást, Jézust pedig megostoroztatva, kezükbe adta, hogy megfeszítsék.16 A vitézek pedig elvitték őt az udvar belső részébe, ami az őrház, és összehívták az egész csapatot. (Mt 27,27; Iv 19,2)17 Bíborba öltöztették, és tövisből font koszorút tettek a fejére,18 és elkezdték őt köszönteni: „Üdvözlégy, zsidók királya!“19 A fejét nádszállal verték, leköpdösték, és térdet hajtva tisztelték őt.20 Mikor pedig kicsúfolták, levették róla a bíbor ruhát, és saját ruháiba öltöztették; és kivitték, hogy megfeszítsék. (Mt 27,31; Lk 23,26; Lk 23,33; Lk 23,38; Iv 19,16)21 Kényszerítettek egy mellettük elmenő embert, bizonyos cirénei Simont, aki a mezőről jött, Alexander és Rufusz atyját, hogy vigye a keresztjét.22 Elvitték őt a Golgota nevű helyre, amely megmagyarázva azt jelenti: Koponya-hely,23 és mirhás bort adtak neki inni; de ő nem fogadta el.24 Ekkor keresztre feszítették, és elosztották ruháit, sorsot vetve azokra, hogy ki mit kapjon.25 Három óra volt, amikor megfeszítették őt.26 Az elítélésének oka pedig így volt föléje felírva: A ZSIDÓK KIRÁLYA.27 Két rablót is megfeszítettek vele együtt, egyet jobb és egyet bal keze felől.28 És így teljesedett be az Írás, amely azt mondja: „És bűnösök közé számlálták.“29 Az arra menők pedig szidalmazták őt, fejüket hajtogatva és ezt mondva: „Hah! – te, aki lerontod a templomot, és három nap alatt fölépíted,30 szabadítsd meg magadat, és szállj le a keresztről!“31 Hasonlóképpen a főpapok is, csúfolódva egymás között, az írástudókkal együtt ezt mondták: „Másokat megmentett, de magát nem bírja megmenteni.32 A Krisztus, az Izrael királya, szálljon le most a keresztről, hogy lássuk, és higgyünk.“ Akiket vele feszítettek meg, azok is szidalmazták őt.33 Amikor pedig hat óra lett, sötétség támadt az egész földön kilenc óráig. (Mt 27,45; Lk 23,44; Iv 19,28)34 És kilenc órakor Jézus hangosan felkiáltott és ezt mondta: „Elói, Elói! Lámá sabaktáni?“ – ami megmagyarázva azt jelenti: „Én Istenem, én Istenem! Miért hagytál el engemet?“35 Néhányan pedig meghallva ezt az ott állók közül, ezt mondták: „Íme, Illést hívja.“36 Egy ember pedig odafutott, és egy szivacsot megtöltve ecettel, nádszálra tűzve, inni adott neki, és ezt mondta: „Hadd lássuk, eljön-e Illés, hogy levegye!“37 Jézus pedig hangosan felkiáltva kibocsátotta lelkét.38 Ekkor a templom kárpitja felülről az aljáig kettéhasadt.39 Amikor pedig a százados, aki vele átellenben állt, látta, hogy így kiáltva bocsátotta ki lelkét, ezt mondta: „Bizony ez az ember Isten Fia volt!“40 Asszonyok is voltak ott, akik távolról nézték, és közöttük volt a magdalai Mária és Mária, a kis Jakabnak és Józsefnek anyja és Salómé,41 akik amikor Galileában volt, akkor is követték őt, és szolgáltak neki; és sok más asszony, akik vele mentek fel Jeruzsálembe.42 Amikor immár este lett, mivel péntek volt, azaz szombat előtt való nap, (Mt 27,57; Lk 23,50; Iv 19,38)43 eljött az arimátiai József, egy tisztességes tanácsbeli, aki maga is várta az Isten országát; bement bátran Pilátushoz, és elkérte Jézusnak testét.44 Pilátus pedig csodálkozott, hogy már meghalt, ezért magához hívatta a századost, és megkérdezte tőle, hogy régen halt-e meg.45 Amikor ezt megtudta a századostól, odaajándékozta a testet Józsefnek.46 Ő pedig gyolcsot vásárolt, levette őt, begöngyölte a gyolcsba, és elhelyezte egy sírboltba, amely kősziklába volt kivágva; és követ hengerített a sírbolt szájára.47 A magdalai Mária pedig és Mária, a József anyja nézték, hová helyezték őt.