1Ey Tanrı, uluslar senin yurduna saldırdı, Kutsal tapınağını kirletti, Yeruşalim'i taş yığınına çevirdi.2Kullarının ölülerini yem olarak yırtıcı kuşlara, Sadık kullarının etini yabanıl hayvanlara verdiler.3Kanlarını su gibi akıttılar Yeruşalim'in çevresine, Onları gömecek kimse yok.4Komşularımıza yüzkarası, Çevremizdekilere eğlence ve oyuncak olduk.5Ne zamana dek, ya RAB? Sonsuza dek mi sürecek öfken, Alev gibi yanan kıskançlığın?6Öfkeni seni tanımayan ulusların, Adını anmayan ülkelerin üzerine dök.7Çünkü onlar Yakup soyunu yiyip bitirdiler, Yurdunu viraneye çevirdiler.8Atalarımızın suçlarını artık önümüze sürme, Sevecenliğini hemen göster bize, Çünkü tükendikçe tükendik.9Yardım et bize yüce adın uğruna, ey bizi kurtaran Tanrı, Kurtar bizi adın uğruna, bağışla günahlarımızı!10Niçin uluslar, ‹‹Nerede onların Tanrısı?›› diye konuşsun, Kullarının dökülen kanının öcünü alacağını bilsinler, Gözlerimizle bunu görelim!11Tutsakların iniltisi senin katına erişsin, Koru büyük gücünle ölüme mahkûm olanları.12Komşularımızın sana ettikleri hakareti Yedi kat iade et bağırlarına, ya Rab!13Bizler, kendi halkın, otlağının koyunları Sonsuza dek şükredeceğiz sana, Kuşaklar boyunca övgülerini dilimizden düşürmeyeceğiz.
IBS-fordítás (Új Károli)
1 Aszáf zsoltára. &Oh Isten, pogányok jöttek be örökségedbe, megfertõztették szent templomodat, Jeruzsálemet kõhalommá tették.2 Szolgáid holttestét az ég madarainak adták eledelül, szenteid húsát a föld vadjainak.3 Ontották véröket, mint a vizet Jeruzsálem körül, s nem volt, a ki eltemette volna õket.4 Gyalázattá lettünk szomszédaink elõtt, csúfságul és nevetségül a körültünk lakóknak.5 Meddig haragszol Uram, szüntelen? meddig gerjedez féltõ szerelmed, mint a tûz?6 Ontsd ki haragodat a pogányokra, a kik nem ismernek téged, és az országokra, a melyek nem hívják segítségül a te nevedet;7 Mert megemésztették Jákóbot, és hajlékát elpusztították.8 Ne emlékezzél meg rovásunkra elõdeink vétkérõl; siess elénk irgalmasságoddal, mert megnyomorodunk nagyon.9 Segíts meg bennünket, szabadító Istenünk, a te nevednek dicsõségéért; ments meg minket és bocsásd meg vétkeinket a te nevedért.10 Minek mondanák a pogányok: Hol az õ Istenök? Legyen nyilvánvaló a pogányokon szemeink láttára a te szolgáid kiontott véréért való bosszúállásod.11 Jusson elõdbe a foglyok könyörgése; karod hatalmával tartsd meg a halálnak eme fiait;12 És fizess meg szomszédaink keblébe hétszeresen a gyalázatért, a melylyel illettek téged, oh Uram!13 Mi pedig, a te néped és a te legelõd nyája, hálát adunk néked mindörökké, s nemzedékrõl-nemzedékre hirdetjük a te dicséretedet!
Diese Website verwendet Cookies, um Ihnen die bestmögliche Nutzererfahrung bieten zu können.