Psalm 77 | Kutsal Kitap Yeni Çeviri

77. Mezmur

Müzik Şefi Yedutun için - Asaf'ın mezmuru

1 Yüksek sesle Tanrı'ya yakarıyorum, Haykırıyorum beni duysun diye.

2 Sıkıntılı günümde Rab'be yönelir, Gece hiç durmadan ellerimi açarım, Gönlüm avunmaz bir türlü.

3 Tanrı'yı anımsayınca inlerim, Düşündükçe içim daralır. Sela

4 Açık tutuyorsun göz kapaklarımı, Sıkıntıdan konuşamıyorum.

5 Geçmiş günleri, Yıllar öncesini düşünüyorum.

6 Gece ilahilerimi anacağım, Kendi kendimle konuşacağım, İnceden inceye soracağım:

7 ‹‹Rab sonsuza dek mi bizi reddedecek? Lütfunu bir daha göstermeyecek mi?

8 Sevgisi sonsuza dek mi yok oldu? Sözü geçerli değil mi artık?

9 Tanrı unuttu mu acımayı? Sevecenliğinin yerini öfke mi aldı?›› Sela

10 Sonra kendi kendime, ‹‹İşte benim derdim bu!›› dedim, ‹‹Yüceler Yücesi gücünü göstermiyor artık.››

11 RAB'bin işlerini anacağım, Evet, geçmişteki harikalarını anacağım.

12 Yaptıkları üzerinde derin derin düşüneceğim, Bütün işlerinin üzerinde dikkatle duracağım.

13 Ey Tanrı, yolun kutsaldır! Hangi ilah Tanrı kadar uludur?

14 Harikalar yaratan Tanrı sensin, Halklar arasında gücünü gösterdin.

15 Güçlü bileğinle kendi halkını, Yakup ve Yusuf oğullarını kurtardın. Sela

16 Sular seni görünce, ey Tanrı, Sular seni görünce çalkalandı, Enginler titredi.

17 Bulutlar suyunu boşalttı, Gökler gürledi, Her yanda okların uçuştu.

18 Kasırgada gürleyişin duyuldu, Şimşekler dünyayı aydınlattı, Yer titreyip sarsıldı.

19 Kendine denizde, Derin sularda yollar açtın, Ama ayak izlerin belli değildi.

20 Musa ve Harun'un eliyle Halkını bir sürü gibi güttün.

Eskı Antlaşma © The Bible Society in Turkey 2001 Yeni Antlaşma © The Translation Trust 1987, 1994, 2001 Written permission is required from the copyright holders to use part or all of the text for purposes other than personal study.

IBS-fordítás (Új Károli)

1 Az éneklõmesternek, Jedutunnak; Aszáfé, zsoltár.

2 Szavamat Istenhez [emelem] és kiáltok; szavamat Istenhez [emelem], hogy figyelmezzen reám.

3 Nyomorúságom idején az Urat keresem; kezem feltartom éjjel szünetlenül; lelkem nem akar vigasztalást bevenni.

4 Istenrõl emlékezem és sóhajtok; róla gondolkodom, de elepedt az én lelkem. Szela.

5 Szemeimet ébren tartod; hánykolódom, de nem szólhatok.

6 Elmélkedem a régi napokról, a hajdankor éveirõl.

7 Megemlékezem éjjel az én énekeimrõl; szívemben elgondolkodom és azt kutatja lelkem:

8 Avagy mindörökké elvet-é az Úr? és nem lesz-é többé jóakaró?

9 Avagy végképen elfogyott-é az õ kegyelme? vagy megszûnik-é igérete nemzedékrõl nemzedékre?

10 Avagy elfelejtkezett-é könyörülni Isten? avagy elzárta-é haragjában az õ irgalmát? Szela.

11 És mondám: Ez az én betegségem, hogy a Fölségesnek jobbja megváltozott.

12 Megemlékezem az Úrnak cselekedeteirõl, sõt megemlékezem hajdani csodáidról;

13 És elmélkedem minden cselekedetedrõl, és tetteidrõl gondolkozom.

14 Oh Isten, a te utad szentséges; kicsoda olyan nagy Isten, mint az Isten?

15 Te vagy az Isten, a ki csodát mívelsz; megmutattad a népek között a te hatalmadat.

16 Megváltottad népedet karoddal a Jákób és a József fiait. Szela.

17 Láttak téged a vizek, oh Isten, láttak téged a vizek és megfélemlének; a mélységek is megrázkódának.

18 A felhõk vizet ömlesztének; megzendülének a fellegek, és a te nyílaid széllyel futkostanak.

19 Mennydörgésed zúgott a forgószélben; villámlásaid megvilágosították a mindenséget; megrázkódott és megindult a föld.

20 Utad a tengeren volt és ösvényed a nagy vizeken; és nyomaid nem látszottak meg.

21 Vezetted mint nyájat, a te népedet, Mózesnek és Áronnak kezével.

Károli Gáspár fordításának revideált változata (1908, Public Domain)