1Oğlum, bilgeliğime dikkat et, Akıllıca sözlerime kulak ver.2Böylelikle her zaman sağgörülü olur, Dudaklarınla bilgiyi korursun.3Zina eden kadının bal damlar dudaklarından, Ağzı daha yumuşaktır zeytinyağından.4Ama sonu pelinotu kadar acı, İki ağızlı kılıç kadar keskindir.5Ayakları ölüme gider, Adımları ölüler diyarına ulaşır.6Yaşama giden yolu hiç düşünmez, Yolları dolaşıktır, ama farkında değil.7Oğlum, şimdi beni dinle, Ağzımdan çıkan sözlerden ayrılma.8Öyle kadınlardan uzak dur, Yaklaşma evinin kapısına.9Yoksa onurunu başkalarına, Yıllarını bir gaddara kaptırırsın.10Varını yoğunu yer bitirir yabancılar, Emeğin başka birinin evini bayındır kılar.11Ah çekip inlersin ömrünün son günlerinde, Etinle bedenin tükendiğinde.12‹‹Eğitilmekten neden bu kadar nefret ettim, Yüreğim uyarıları neden önemsemedi?›› dersin.13‹‹Öğretmenlerimin sözünü dinlemedim, Beni eğitenlere kulak vermedim.14Halkın ve topluluğun arasında Tam bir yıkımın eşiğine gelmişim.››15Suyu kendi sarnıcından, Kendi kuyunun kaynağından iç.16Pınarların sokakları, Akarsuların meydanları mı sulamalı?17Yalnız senin olsun onlar, Paylaşma yabancılarla.18Çeşmen bereketli olsun Ve gençken evlendiğin karınla mutlu ol.19Sevimli bir geyik, zarif bir ceylan gibi, Hep seni doyursun memeleri. Aşkıyla sürekli coş.20Oğlum, neden ahlaksız bir kadınla coşasın, Neden başka birinin karısını koynuna alasın?21RAB insanın tuttuğu yolu gözler, Attığı her adımı denetler.22Kötü kişiyi kendi suçları ele verecek, Günahının kemendi kıskıvrak bağlayacak onu.23Aşırı ahmaklığı onu yoldan çıkaracak, Terbiyeyi umursamadığı için ölecek.
IBS-fordítás (Új Károli)
1 Fiam! az én bölcseségemre figyelmezz, az én értelmemre hajtsd a te füledet,2 Hogy megtartsd a meggondolást, és a tudományt a te ajakid megõrizzék.3 Mert színmézet csepeg az idegen asszony ajka, és símább az olajnál az õ ínye.4 De annak vége keserû, mint az üröm, éles, mint a kétélû tõr.5 Az õ lábai a halálra mennek, az õ léptei a sírba törekszenek.6 Az életnek útát hogy ne követhesse, ösvényei változókká lettek, a nélkül, hogy õ eszébe venné.7 Most azért, fiaim, hallgassatok engem, és ne távozzatok el számnak beszéditõl!8 Távoztasd el attól útadat, és ne közelgess házának ajtajához,9 Hogy másoknak ne add a te ékességedet, és esztendeidet a kegyetlennek;10 Hogy ne az idegenek teljenek be a te marháiddal, és a te keresményed más házába ne [jusson.]11 Hogy nyögnöd kelljen [élet]ed végén, a mikor megemésztetik a te húsod és a te tested,12 És azt kelljen mondanod: miképen gyûlöltem az erkölcsi tanítást, és a fenyítéket útálta az én elmém,13 És nem hallgattam az én vezetõim szavát, és az én tanítóimhoz nem hajtottam fülemet!14 Kevés híja volt, hogy minden gonoszságba nem merültem a gyülekezetnek és községnek közepette!15 Igyál vizet a te kútadból, és a te forrásod közepibõl folyóvizet.16 Kifolyjanak-é a te forrásid, az utczákra a te vized folyásai?17 Egyedül tied legyenek, és nem az idegenekéi veled.18 Legyen a te forrásod áldott, és örvendezz a te ifjúságod feleségének.19 A szerelmes szarvas, és kedves zerge; az õ emlõi elégítsenek meg téged minden idõben, az õ szerelmében gyönyörködjél szüntelen.20 És miért bujdosnál, fiam, az idegen után, és ölelnéd keblét az idegennek?21 Mert az Úrnak szemei elõtt vannak mindenkinek útai, és minden ösvényeit õ rendeli.22 A maga álnokságai fogják meg az istentelent, és a saját bûnének köteleivel kötöztetik meg.23 Õ meghal fenyíték híján, és bolondságának sokasága miatt támolyog.
Diese Website verwendet Cookies, um Ihnen die bestmögliche Nutzererfahrung bieten zu können.