Markus 14 | Noua Traducere Românească Újszövetség: élet, igazság és világosság

Markus 14 | Noua Traducere Românească

Uneltire împotriva lui Isus

1 Peste două zile era Paștele și Sărbătoarea Azimelor. Conducătorii preoților și cărturarii căutau cum să pună mâna pe Isus prin viclenie și să‑L omoare. 2 Însă ei ziceau: „Nu în timpul sărbătorii, ca nu cumva să se facă tulburare în popor.“

Ungerea lui Isus la Betania

3 În timp ce El Se afla în Betania, șezând la masă în casa lui Simon, leprosul, a venit o femeie care avea un vas de alabastru cu parfum de nard pur, foarte scump. Ea a spart vasul de alabastru și a turnat parfumul pe capul Lui. 4 Dar unii, indignați, își ziceau între ei: „Pentru ce s‑a făcut risipa aceasta de parfum? 5 Căci parfumul acesta s‑ar fi putut vinde cu peste trei sute de denari*, iar banii să fi fost dați săracilor.“ Și o mustrau pe femeie. 6 Însă Isus a zis: „Lăsați‑o! De ce o necăjiți? Ea a făcut o faptă bună față de Mine! 7 Căci pe săraci îi aveți întotdeauna cu voi și puteți să le faceți bine oricând vreți, dar pe Mine nu Mă aveți întotdeauna. 8 Ea a făcut ce a putut: Mi‑a uns trupul mai dinainte, în vederea pregătirii Mele pentru înmormântare. 9 Adevărat vă spun că oriunde va fi proclamată Evanghelia, în toată lumea, se va spune și ce a făcut această femeie, în amintirea ei.“

Trădarea lui Iuda

10 Atunci Iuda Iscarioteanul, unul dintre cei doisprezece, s‑a dus la conducătorii preoților ca să‑L dea pe mâna lor. 11 Când au auzit ei lucrul acesta, s‑au bucurat și i‑au promis că‑i vor da argint*. Și el căuta cum să‑L dea pe mâna lor la momentul potrivit.

Masa pascală

12 În prima zi a Sărbătorii Azimelor, când se jertfește mielul de Paște,* ucenicii Lui L‑au întrebat: – Unde vrei să ne ducem să‑Ți pregătim să mănânci jertfa de Paște? 13 El i‑a trimis pe doi dintre ucenicii Lui în cetate și le‑a zis: – Duceți‑vă în cetate și acolo vă va întâlni un om care duce un vas cu apă. Urmați‑l, 14 și acolo unde va intra el, spuneți stăpânului casei astfel: „Învățătorul întreabă: «Unde este camera Mea de oaspeți în care urmează să mănânc Paștele împreună cu ucenicii Mei?»“ 15 El vă va arăta sus o cameră mare și gata aranjată. Acolo să faceți pregătirile pentru noi! 16 Ucenicii au plecat, au ajuns în cetate și au găsit totul așa cum le spusese Isus. Și au pregătit Paștele.

Descoperirea trădătorului

17 Când s‑a înserat, Isus a venit împreună cu cei doisprezece. 18 În timp ce ședeau la masă și mâncau, Isus a zis: – Adevărat vă spun că unul dintre voi, care mănâncă împreună cu Mine, Mă va trăda*. 19 Ei s‑au întristat foarte tare și unul câte unul au început să‑L întrebe: – Nu cumva sunt eu? 20 Dar El le‑a zis: – Este unul dintre cei doisprezece, cel care pune mâna în vas împreună cu Mine.* 21 Căci Fiul Omului Se duce după cum este scris cu privire la El, dar vai de omul acela prin care este trădat Fiul Omului! Era mai bine pentru acel om dacă nu s‑ar fi născut!

Cina Domnului

22 În timp ce mâncau, Isus a luat o pâine și, după ce a rostit binecuvântarea, a frânt‑o și le‑a dat‑o ucenicilor, zicând: „Luați! Acesta este trupul Meu.“ 23 Apoi a luat un pahar și, după ce a mulțumit*, l‑a dat ucenicilor și toți au băut din el. 24 Isus le‑a zis: „Acesta este sângele Meu, sângele noului legământ, care este vărsat pentru mulți. 25 Adevărat vă spun că nu voi mai bea din rodul viței până în ziua aceea, când îl voi bea nou în Împărăția lui Dumnezeu.“ 26 După ce au cântat un imn*, au ieșit îndreptându‑se spre Muntele Măslinilor.

Isus prezice lepădarea lui Petru

27 Isus le‑a zis: – Toți vă veți poticni, pentru că este scris: „Voi lovi păstorul, și oile vor fi risipite!“* 28 Dar, după învierea Mea, voi merge înaintea voastră în Galileea. 29 Petru I‑a răspuns: – Chiar dacă toți se vor poticni, eu nu mă voi poticni! 30 Isus i‑a zis: – Adevărat îți spun că astăzi, în noaptea aceasta, înainte să cânte cocoșul de două ori*, te vei lepăda de Mine de trei ori. 31 Dar Petru a răspuns și mai convins: – Chiar dacă ar trebui să mor împreună cu Tine, nu mă voi lepăda nicidecum de Tine! Și toți au spus la fel.

Ghetsimani

32 Apoi s‑au dus într‑un loc numit Ghetsimani, și Isus le‑a zis ucenicilor Săi: – Stați jos aici, până Eu Mă rog! 33 I‑a luat cu El pe Petru, pe Iacov și pe Ioan și a început să Se înspăimânte și să Se tulbure. 34 El le‑a zis: – Nespus de mâhnit este sufletul Meu, până la moarte! Rămâneți aici și vegheați! 35 Și, mergând puțin mai înainte, a căzut cu fața la pământ și Se ruga ca, dacă este posibil, să treacă de la El ceasul acela. 36 El zicea: „Abba*, Tată, la Tine toate lucrurile sunt posibile! Îndepărtează de la Mine paharul* acesta! Totuși, nu cum vreau Eu, ci cum vrei Tu!“ 37 Apoi a venit la ucenici, dar i‑a găsit dormind. El i‑a zis lui Petru: – Simone, dormi?! N‑ai putut veghea nici măcar o oră? 38 Vegheați și rugați‑vă, ca să nu cădeți* în ispită! Duhul într-adevăr este dornic, dar carnea este neputincioasă. 39 S‑a îndepărtat și S‑a rugat din nou, zicând aceleași cuvinte. 40 A venit iarăși la ucenici și i‑a găsit dormind, pentru că li se îngreunaseră ochii de somn. Ei nu știau ce să‑I răspundă. 41 Când a venit a treia oară, le‑a zis: – Încă mai dormiți și vă odihniți?* Destul! A sosit ceasul! Iată că Fiul Omului este predat în mâinile păcătoșilor. 42 Sculați‑vă! Să mergem! Iată că se apropie cel ce Mă trădează!

Arestarea lui Isus

43 Și imediat, în timp ce El încă vorbea, a venit Iuda, unul dintre cei doisprezece, și împreună cu el o mulțime cu săbii și ciomege, trimiși de conducătorii preoților, de către cărturari și de către bătrâni. 44 Trădătorul le dăduse un semn, zicând: „Cel pe Care‑L voi săruta, Acela este! Să puneți mâna pe El și să‑L duceți sub pază!“ 45 Când a venit, s‑a apropiat imediat de Isus și a zis: „Rabbi!*“ Și L‑a sărutat. 46 Atunci ei au pus mâna pe Isus și L‑au prins. 47 Unul dintre cei ce stăteau acolo a scos sabia și l‑a lovit pe sclavul marelui preot, tăindu‑i urechea. 48 Însă Isus, răspunzând, le‑a zis: „Ați ieșit să Mă arestați cu săbii și ciomege, ca pe un răsculat*? 49 În fiecare zi eram cu voi în Templu și dădeam învățătură, dar n‑ați pus mâna pe Mine! Însă trebuie să se împlinească Scripturile.“ 50 Atunci toți L‑au părăsit și au fugit. 51 Un anumit tânăr, care purta peste trupul gol doar o pânză de in, Îl urma pe Isus. Au pus mâna pe el, 52 dar el și‑a lăsat pânza de in și a fugit gol.

Isus înaintea Sinedriului

53 Pe Isus L‑au dus la marele preot, iar acolo s‑au adunat toți conducătorii preoților, bătrânii și cărturarii. 54 Petru Îl urmase de departe până în curtea marelui preot, iar apoi se așezase împreună cu gărzile și se încălzea la foc. 55 Conducătorii preoților și întregul Sinedriu* căutau vreo mărturie împotriva lui Isus, ca să‑L condamne la moarte, dar n‑au găsit, 56 pentru că, deși mulți dădeau mărturii false împotriva Lui, mărturiile lor nu se potriveau. 57 Unii s‑au ridicat și au depus împotriva Lui o mărturie falsă, zicând: 58 – Noi L‑am auzit zicând: „Eu voi dărâma acest Templu, făcut de mâna omului, și în trei zile voi construi altul, care nu va fi făcut de mâna omului.“ 59 Dar nici așa nu se potrivea mărturia lor. 60 Marele preot s‑a ridicat în mijlocul lor și L‑a întrebat pe Isus, zicând: – Nu răspunzi nimic? Ce mărturisesc aceștia împotriva Ta? 61 Dar El tăcea și nu răspundea nimic.* Marele preot L‑a întrebat din nou: – Ești Tu Cristosul, Fiul Celui Binecuvântat? 62 Isus a răspuns: – Eu sunt. Și Îl veți vedea pe Fiul Omului șezând la dreapta Puterii și venind cu norii cerului!* 63 Atunci marele preot, sfâșiindu‑și hainele, a zis: – Ce nevoie mai avem de martori?! 64 Ați auzit blasfemia! Ce părere aveți? Toți L‑au condamnat considerând că este vrednic de moarte. 65 Unii au început să‑L scuipe, să‑I acopere fața, să‑L lovească și să‑I zică: – Profețește! Iar gărzile L‑au luat la palme.

Lepădarea lui Petru

66 În timp ce Petru se afla jos, în curte, a venit una dintre slujnicele marelui preot 67 și când l‑a văzut pe Petru încălzindu‑se la foc, s‑a uitat la el și a zis: – Și tu erai cu nazarineanul Acela, Isus! 68 Dar el a negat, zicând: – Nu știu, nici nu înțeleg despre ce vorbești! A ieșit afară, în fața porții, și atunci a cântat cocoșul. 69 Slujnica l‑a văzut și a început din nou să le spună celor ce stăteau acolo: – Acesta este unul dintre ei! 70 Dar el a negat din nou. După puțin timp însă, cei ce stăteau acolo i‑au zis din nou lui Petru: – Cu siguranță și tu ești unul dintre ei, căci ești galileean! 71 Dar el a început să blesteme și să jure, zicând: – Nu‑L cunosc pe Omul Acesta despre care vorbiți! 72 Și imediat a cântat cocoșul a doua oară. Atunci Petru și‑a adus aminte cuvântul pe care i‑l spusese Isus: „Înaintea celui de‑al doilea cântat al cocoșului, te vei lepăda de Mine de trei ori!“ Și gândindu‑se la aceasta a început să plângă.*

Holy Bible, New Romanian Translation TM (Noua Traducere În Limba Română TM) Copyright © 2007, 2010, 2016 by Biblica, Inc. Used with permission. All rights reserved worldwide. “Biblica”, “International Bible Society” and the Biblica Logo are trademarks registered in the United States Patent and Trademark Office by Biblica, Inc. Used with permission.

Újszövetség: élet, igazság és világosság

A nép vezetőinek tanácskozása Jézus ellen

1 Két nap múlva pedig húsvét volt, és a kovásztalan kenyerek ünnepe. A főpapok és az írástudók azon tanakodtak, hogy csalárdsággal hogyan fogják meg és öljék meg őt. 2 Mert azt mondták: „Ne az ünnepen, hogy a nép fel ne zendüljön.“

Jézus megkenetése Betániában

3 Mikor pedig Betániában a poklos Simon házánál volt, amint asztalhoz ült, egy asszony ment oda, akinél alabástromedény volt valódi és igen drága nárdusolajjal; és eltörve az alabástromedényt kitöltötte azt az ő fejére. 4 Némelyek pedig háborogtak maguk között, és ezt mondták: „Mire való az olajnak ez a tékozlása? 5 Mert el lehetett volna azt adni háromszáz pénznél is többért és odaadni a szegényeknek.“ És zúgolódtak ellene. 6 Jézus pedig ezt mondta: „Hagyjátok békén! Miért bántjátok őt? Jó dolgot cselekedett énvelem. 7 Mert a szegények mindenkor veletek lesznek, és amikor csak akarjátok, jót tehettek velük; de én nem leszek mindenkor veletek. 8 Ő, ami tőle telt, azt tette: előre megkente az én testemet a temetésre. 9 Bizony mondom néktek: Valahol csak prédikálják ezt az evangéliumot az egész világon, amit ez az asszony cselekedett, azt is hirdetni fogják az ő emlékezetére.“

Júdás elárulja Jézust

10 Akkor Júdás Iskáriótes, egy a tizenkettő közül, elment a főpapokhoz, hogy azoknak elárulja őt. 11 Azok pedig, amint meghallották, örvendeztek, és ígérték, hogy pénzt adnak neki. Ő pedig kereste a jó alkalmat, hogy árulhassa őt.

Az utolsó vacsora

12 A kovásztalan kenyerek ünnepének első napján, amikor a húsvéti bárányt szokták vágni, ezt mondták neki a tanítványai: „Hova akarod, hogy elmenjünk, és elkészítsük, és megehesd a húsvéti bárányt?“ 13 Akkor elküldött kettőt az ő tanítványai közül, és ezt mondta nekik: „Menjetek el a városba, és ott egy ember jön veletek szembe, aki egy korsó vizet visz; kövessétek őt, 14 és ahová bemegy, mondjátok a házigazdának: A Mester kérdi: hol van az a szállás, ahol megeszem az én tanítványaimmal a húsvéti bárányt? 15 És ő mutat nektek egy nagy házat vacsorára berendezve, készen: ott készítsétek el nekünk.“ 16 Elmentek tehát a tanítványai, és eljutottak a városba, és úgy találtak mindent, amint nekik megmondta, és elkészítették a húsvéti bárányt. 17 Mikor pedig beesteledett, odament a tizenkettővel, 18 és amikor leültek és ettek, ezt mondta Jézus: „Bizony mondom néktek, egy közületek elárul engem, aki együtt eszik velem.“ 19 Ők pedig szomorkodni kezdtek, és egyenként kérdezni tőle: „Csak nem én?“ A másik is: „Csak nem én?“ 20 Ő pedig ezt felelte nekik: „Egy a tizenkettő közül, aki velem együtt márt a tálba. 21 Az Emberfia jóllehet elmegy, amint meg van írva felőle, de jaj annak az embernek, aki az Emberfiát elárulja: jobb lenne annak az embernek, ha meg sem született volna.“ 22 És mikor ettek, vette Jézus a kenyeret, és hálákat adva, megtörte, és adta nekik, ezt mondván: „Vegyétek, egyétek, ez az én testem.“ 23 És vette a poharat, és hálákat adva, adta nekik; és ittak belőle mindnyájan, 24 és ezt mondta nekik: „Ez az én vérem, az új szövetség vére, amely sokakért kiontatik. 25 Bizony mondom néktek, nem iszom többé a szőlőtőnek gyümölcséből mind ama napig, amikor mint újat iszom azt az Isten országában.“

Mindnyájan megbotránkoztok bennem

26 Ezután dicséretet énekelve kimentek az Olajfák hegyére. 27 Jézus pedig ezt mondta nekik: „Ezen az éjszakán mindnyájan megbotránkoztok bennem, mert meg van írva: »Megverem a pásztort, és elszélednek a juhok.« 28 De feltámadásom után előttetek fogok felmenni Galileába.“ 29 Péter pedig ezt mondta neki: „Ha mindnyájan megbotránkoznak is, én akkor sem.“ 30 Jézus ezt mondta neki: „Bizony mondom néked: még ma, ezen az éjszakán, mielőtt a kakas kétszer megszólalna, háromszor tagadsz meg engem.“ 31 Ő pedig annál inkább mondta: „Ha veled együtt kell is meghalnom, semmiképpen nem tagadlak meg téged.“ Hasonlóképpen szóltak a többiek is.

A Gecsemáné-kertben

32 Ekkor arra a helyre mentek, amelynek Gecsemáné a neve, és ezt mondta a tanítványainak: „Üljetek le itt, amíg imádkozom.“ 33 És maga mellé vette Pétert, Jakabot és Jánost, rettegni és gyötrődni kezdett, 34 majd ezt mondta nekik: „Szomorú az én lelkem mind halálig; maradjatok itt, és virrasszatok.“ 35 Egy kissé előre ment, a földre borult, és imádkozott, hogy ha lehetséges, múljék el tőle ez az óra. 36 És ezt mondta: „Abbá, Atyám! Minden lehetséges néked: vedd el tőlem ezt a poharat; mindazáltal ne az én akaratom legyen meg, hanem a tied.“ 37 Azután visszatért, és alva találta őket, és ezt mondta Péternek: „Simon, alszol? Nem bírtál egy óráig virrasztani? 38 Vigyázzatok és imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek: a lélek ugyan kész, de a test erőtelen.“ 39 Ismét elment, és ugyanazon szavakkal imádkozott. 40 Amikor pedig visszatért, ismét alva találta őket, mert a szemeik elnehezedtek; és nem tudták, mit feleljenek neki. 41 Harmadszor is jött, és ezt mondta nekik: „Aludjatok immár és nyugodjatok. Elég! Eljött az óra! Íme, az Emberfia bűnösök kezébe adatik. 42 Keljetek föl, menjünk! Íme, közel van, aki engem elárul.“

Jézus elfogatása

43 És még mikor beszélt, eljött Júdás, egy a tizenkettő közül, és vele együtt nagy sokaság, fegyverekkel és botokkal, a főpapoktól, az írástudóktól és a vénektől. 44 Az árulója pedig jelt adott nekik, ezt mondta: „Akit megcsókolok majd, ő az; fogjátok el, és vigyétek el biztos őrizettel.“ 45 És odajutva, azonnal hozzáment, és mondta: „Mester! Mester!“ És megcsókolta őt. 46 Azok pedig rátették kezeiket, és elfogták őt. 47 De egy az ott állók közül az ő szablyáját kivonva, a főpap szolgájához csapott, és levágta annak fülét. 48 Jézus pedig ezt mondta nekik: „Mint egy rablóra, úgy jöttetek reám fegyverekkel és botokkal, hogy megfogjatok engem?! 49 Naponta nálatok voltam, a templomban tanítottam, és nem fogtatok el engem; de szükséges, hogy az Írások beteljesedjenek.“ 50 Akkor elhagyva őt, mindnyájan elfutottak. 51 Egy ifjú pedig követte őt, akinek testét csak egy gyolcsing takarta: elfogták őt is. 52 De ő otthagyva ingét, meztelenül elszaladt tőlük.

Jézus a nagytanács előtt

53 Ekkor Jézust a főpaphoz vitték, és oda gyülekeztek mindnyájan a főpapok, a vének és az írástudók. 54 Péter pedig távolról követte őt, be egészen a főpap udvaráig, és ott ült a szolgákkal, és melegedett a tűznél. 55 A főpapok pedig és az egész tanács bizonyítékot kerestek Jézus ellen, hogy megölhessék őt; de nem találtak. 56 Mert sokan tettek ugyan hamis tanúbizonyságot ellene, de a bizonyságtételek nem voltak megegyezők. 57 Ekkor néhányan fölkeltek, és hamis vallomást tettek ellene, ezt mondták: 58 „Mi hallottuk, amikor ezt mondta: Én lerombolom ezt a kézzel csinált templomot, és három nap alatt mást építek, amelyet nem kéz alkotott.“ 59 De még így sem egyezett vallomásuk. 60 Akkor a főpap odaállt középre, és megkérdezte Jézust: „Semmit sem felelsz? Miféle vallomást tesznek ezek ellened?“ 61 Ő pedig hallgatott, és semmit sem felelt. Ismét megkérdezte őt a főpap, és mondta neki: „Te vagy-e a Krisztus, az áldott Isten Fia?“ 62 Jézus pedig ezt mondta: „Én vagyok. És meglátjátok majd az Emberfiát a hatalomnak jobbján ülni és eljönni az ég felhőin.“ 63 A főpap pedig megszaggatva ruháit, ezt mondta: „Mi szükségünk van még tanúkra? 64 Hallátok a káromlást. Mi a véleményetek?“ Azok pedig halálra méltónak ítélték őt mindnyájan. 65 És kezdték némelyek köpdösni, az arcát betakarni és ütlegelni és ezt mondani neki: „Most prófétálj!“ A szolgák pedig arcul csapták őt.

Péter megtagadja Jézust

66 Amint pedig Péter lent volt az udvarban, odajött egy a főpap szolgálói közül. 67 Meglátta Pétert, amint melegedett, rátekintett, és ezt mondta: „Te is a Názáreti Jézussal voltál!“ 68 Ő pedig tagadta, és azt mondta: „Nem ismerem s nem is értem, mit mondasz.“ És kiment a tornácra; és a kakas megszólalt. 69 A szolgáló pedig meglátva őt, ismét mondani kezdte az ott állóknak: „Ez közülük való.“ 70 Ő pedig ismét tagadta. De kevés idő múlva az ott állók ismét mondták Péternek: „Bizony közülük való vagy, mert Galileából való vagy te is, és a beszéded is hasonló.“ 71 Ő pedig átkozódni és esküdözni kezdett: „Nem ismerem azt az embert, akiről beszéltek.“ 72 És másodszor is megszólalt a kakas. Ekkor Péternek eszébe jutott a beszéd, amelyet Jézus mondott neki: „Mielőtt a kakas kétszer megszólalna, háromszor megtagadsz engem.“ És sírva fakadt.