1Când a aflat Isus* că fariseii au auzit că El face și botează mai mulți ucenici decât Ioan –2cu toate că nu Isus Însuși boteza, ci ucenicii Lui –3a părăsit Iudeea și S‑a întors iarăși în Galileea.4Însă trebuia să treacă prin Samaria.5Prin urmare, a ajuns într‑o cetate a Samariei, numită Sihar, aproape de ogorul pe care Iacov i‑l dăduse fiului său Iosif.6Acolo era o fântână a lui Iacov. Isus, obosit de călătorie, S‑a așezat la fântână*. Era cam pe la ceasul al șaselea*.7O femeie din Samaria a venit să scoată apă. Isus i‑a zis: – Dă‑Mi să beau!8Ucenicii Lui se duseseră în cetate să cumpere de mâncare.9Femeia samariteancă I‑a zis: – Cum de Tu, iudeu, ceri să bei de la mine, femeie samariteancă?! (Căci iudeii n‑au legături cu samaritenii.)*10Isus a răspuns și i‑a zis: – Dacă ai fi cunoscut tu darul lui Dumnezeu și Cine este Cel Ce‑ți zice: „Dă‑Mi să beau!“, tu însăți I‑ai fi cerut, și El ți‑ar fi dat apă vie*!11Femeia I‑a zis: – Domnule, n‑ai găleată, iar puțul este adânc. De unde ai deci această apă vie?!12Ești Tu mai mare decât strămoșul* nostru Iacov, care ne‑a dat puțul acesta din care a băut atât el, cât și fiii și turmele lui?13Isus a răspuns și i‑a zis: – Oricui bea din apa aceasta, îi va fi iarăși sete.14Dar celui ce bea din apa pe care i‑o voi da Eu, în veci nu‑i va mai fi sete, ci apa pe care i‑o voi da Eu va deveni în el un izvor de apă, țâșnind spre viața veșnică.15Femeia I‑a zis: – Domnule, dă‑mi și mie această apă, ca să nu‑mi mai fie sete și să nu mai vin până aici să scot!16El i‑a zis: – Du‑te, cheamă‑l pe bărbatul tău și vino aici!17Femeia a răspuns și I‑a zis: – N‑am bărbat! Isus i‑a zis: – Ai spus bine: „N‑am bărbat!“,18pentru că cinci bărbați ai avut, iar cel pe care‑l ai acum nu‑ți este bărbat. Este adevărat ceea ce ai spus.19Femeia I‑a zis: – Domnule, văd că Tu ești profet!20Strămoșii noștri s‑au închinat pe muntele acesta*, iar voi spuneți că în Ierusalim este locul unde trebuie să se închine oamenii.21Isus i‑a răspuns: – Crede‑Mă, femeie, că vine ceasul când nu vă veți mai închina Tatălui nici pe muntele acesta și nici în Ierusalim.22Voi vă închinați la ceea ce nu cunoașteți. Noi ne închinăm la ceea ce cunoaștem, căci mântuirea este de la iudei.23Dar vine ceasul, și acum a și venit, când adevărații închinători I se vor închina Tatălui în duh și în adevăr. Căci astfel de închinători caută Tatăl.24Dumnezeu este duh, iar cei care I se închină trebuie să I se închine în duh* și în adevăr.25Femeia I‑a zis: – Știu că vine Mesia (Căruia I se zice Cristos). Când va veni El, ne va înștiința despre toate lucrurile.26Isus i‑a zis: – Eu, Cel Care‑ți vorbește, sunt Acela.27Chiar atunci au venit ucenicii Lui și se mirau că vorbea cu o femeie. Totuși, niciunul n‑a întrebat: „Ce cauți*?“ sau „De ce vorbești cu ea?“28Femeia a lăsat urciorul, a plecat în cetate și le‑a zis oamenilor:29„Veniți să vedeți un Om Care mi‑a spus tot ce am făcut! Ar putea să fie Acesta Cristosul?“30Ei au ieșit din cetate și veneau spre El.31Între timp, ucenicii Îl rugau: – Rabbi*, mănâncă!32Dar El le‑a zis: – Eu am de mâncat o mâncare despre care voi nu știți.33Drept urmare, ucenicii și‑au zis unii altora: „Nu cumva I‑a adus cineva de mâncare?“34Isus le‑a zis: – Mâncarea Mea este să fac voia Celui Ce M‑a trimis și să împlinesc lucrarea Lui.35Nu ziceți voi că mai sunt încă patru luni și vine secerișul? Iată, Eu vă spun, ridicați‑vă ochii și priviți ogoarele; ele sunt albe, gata pentru seceriș! Chiar acum,36cel* ce seceră primește răsplată și strânge rod pentru viață veșnică, pentru ca și cel ce seamănă și cel ce seceră să se bucure împreună.37Căci în această privință este adevărată zicala: „Unul seamănă, iar altul seceră!“38Eu v‑am trimis să secerați acolo unde nu voi v‑ați ostenit; alții s‑au ostenit, iar voi ați intrat în osteneala lor.39Mulți samariteni din cetatea aceea au crezut în El datorită cuvintelor femeii, care mărturisea: „Mi‑a spus tot ce‑am făcut!“40Așadar, când samaritenii au venit la El, L‑au rugat să rămână la ei. Și El a rămas acolo două zile.41Mult mai mulți au crezut apoi datorită cuvintelor Lui42și‑i ziceau femeii: „Acum nu mai credem datorită spuselor tale, căci am auzit noi înșine și știm că, într-adevăr, Acesta este Mântuitorul lumii!“
Vindecarea fiului unui slujbaș al regelui
43După cele două zile, Isus a plecat de acolo spre Galileea.44Căci Isus Însuși mărturisise că un profet nu are parte de cinste în patria lui.45Când a ajuns în Galileea, galileenii L‑au primit bine. Ei văzuseră tot ce făcuse în Ierusalim la sărbătoare, căci și ei fuseseră la sărbătoare.46Atunci a venit din nou în Cana Galileei, unde prefăcuse apa în vin.* Era acolo un slujbaș al regelui*, al cărui fiu era bolnav în Capernaum.47Când acesta a auzit că Isus a venit din Iudeea în Galileea, s‑a dus la El și L‑a rugat să vină și să‑i vindece fiul, căci era pe moarte.48Isus i‑a zis: – Dacă nu vedeți semne și minuni, nicidecum nu credeți!49Slujbașul regelui I‑a zis: – Doamne, coboară‑Te acasă la mine până nu moare copilașul meu!50Isus i‑a răspuns: – Du‑te; fiul tău trăiește. Omul a crezut cuvintele pe care i le‑a spus Isus și a plecat.51În timp ce se cobora el spre casă, sclavii lui l‑au întâmpinat și i‑au zis că fiul lui trăiește!52Atunci el i‑a întrebat de ceasul în care începuse să‑i fie mai bine. Ei i‑au răspuns: „Ieri la ceasul al șaptelea* l‑a lăsat febra.“53Tatăl a recunoscut că tocmai în ceasul acela Isus îi spusese: „Fiul tău trăiește.“ Și a crezut el și toată casa lui.54Acesta a fost al doilea semn pe care l‑a făcut Isus după ce a venit din Iudeea în Galileea.
Újszövetség: élet, igazság és világosság
Jézus és a samáriai asszony
1Amint azért megtudta Jézus, hogy a farizeusok meghallották, hogy ő több tanítványt szerez és keresztel, mint János –2jóllehet Jézus maga nem keresztelt, hanem a tanítványai –,3elhagyta Júdeát, és elment ismét Galileába.4Samárián kellett pedig átmennie.5Elment tehát Samáriának Sikár nevű városába, annak a teleknek szomszédjába, amelyet Jákób adott fiának, Józsefnek.6Ott volt pedig Jákób forrása. Jézus, az utazástól elfáradva, azonnal leült a forráshoz. Mintegy hat óra volt.7Odajött egy samáriai asszony vizet meríteni, és Jézus ezt mondta neki: „Adj innom!“8A tanítványai ugyanis elmentek a városba, hogy ennivalót vegyenek.9A samáriai asszony pedig ezt mondta neki: „Hogyan kérhetsz inni zsidó létedre tőlem, aki samáriai asszony vagyok?!“ Mert a zsidók nem barátkoznak a samáriaiakkal.10Jézus így felelt neki: „Ha ismernéd az Isten ajándékát, és hogy ki az, aki ezt mondja neked: Adj innom!, te kérted volna őt, és adott volna neked élő vizet.“11Mondta neki az asszony: „Uram, nincs mivel merítened, és a kút mély: honnan vennéd tehát az élő vizet?12Talán nagyobb vagy te a mi atyánknál, Jákobnál, aki nekünk adta ezt a kutat, és ebből ivott ő is, a fiai is és jószágai is?“13Jézus így felelt neki: „Mindenki, aki ebből a vízből iszik, ismét megszomjazik,14aki pedig abból a vízből iszik, amelyet én adok neki, soha többé meg nem szomjazik, mert az a víz, amelyet én adok neki, örök életre buzgó víznek forrása lesz ő benne.“15Mondta neki az asszony: „Uram, add nekem azt a vizet, hogy meg ne szomjazzam, és ne jöjjek ide meríteni!“16Mondta neki Jézus: „Menj el, hívd a férjedet, és jöjj ide!“17Az asszony így felelt: „Nincs férjem.“ Jézus ezt mondta nekik: „Jól mondod, hogy nincs férjed,18mert öt férjed volt, és a mostani nem férjed: ezt igazán mondtad.“19Mondta neki az asszony: „Uram, látom, hogy te próféta vagy.20A mi atyáink ezen a hegyen imádkoztak, és ti azt mondjátok, hogy Jeruzsálemben van az a hely, ahol imádkozni kell.“21Mondta neki Jézus: „Asszony, hidd el nekem, hogy eljön az óra, amikor sem ezen a hegyen, sem Jeruzsálemben imádjátok az Atyát.22Ti azt imádjátok, amit nem ismertek, mi azt imádjuk, amit ismerünk: mert az üdvösség a zsidók közül támadt.23De eljön az óra, és az most van, amikor az igazi imádók lélekben és igazságban imádják az Atyát: mert az Atya is ilyen imádókat keres magának.24Az Isten Lélek: és akik őt imádják, szükséges, hogy lélekben és igazságban imádják.“25Mondta neki az asszony: „Tudom, hogy Messiás jön, akit Krisztusnak mondanak, és amikor eljön, megjelent nekünk mindent.“26Mondta neki Jézus: „Én vagyok az, aki veled beszélek.“27Eközben megjöttek a tanítványai, és csodálkoztak, hogy asszonnyal beszélt, de egyik sem mondta: „Mit keresel, vagy mit beszélsz vele?“28Az asszony pedig otthagyta a vedrét, és elment a városba, és ezt mondta az embereknek:29„Gyertek, lássatok egy embert, aki megmondott nekem mindent, amit cselekedtem. Nem ez-e a Krisztus?“30Kimentek tehát a városból, és odamentek hozzá.31Eközben pedig kérték őt a tanítványok, ezt mondva: „Mester, egyél!“32Ő pedig mondta nekik: „Van nekem eledelem, amit egyek, amiről ti nem tudtok.“33A tanítványok ezt mondták egymásnak: „Hozott neki valaki enni?“34Jézus ezt mondta nekik: „Az én eledelem az, hogy annak akaratát cselekedjem, aki elküldött engem, és az ő munkáját bevégezzem.35Ti nem azt mondjátok-e, hogy még négy hónap, és eljön az aratás? Íme, mondom néktek: Emeljétek fel szemeiteket, és nézzétek meg a tájakat, már fehérek az aratásra.36Aki arat, jutalmat nyer, és az örök életre gyümölcsöt gyűjt, hogy mind a vető, mind az arató együtt örvendezzen.37Mert ebben az a mondás igaz, hogy más a vető, más az arató.38Én annak az aratására küldtelek titeket, amit nem ti munkáltatok, mások munkálták, és ti a mások munkájába álltatok.“39Abból a városból pedig sokan hittek benne a samáriaiak közül annak az asszonynak beszédéért, aki bizonyságot tett: „Mindent megmondott nekem, amit cselekedtem.“40Amint azért odamentek hozzá a samáriaiak, kérték őt, hogy maradjon náluk, és ott maradt két napig.41Még sokkal többen hittek az ő beszédéért,42és azt mondták az asszonynak: „Nem a te beszédedért hiszünk immár, hanem magunk hallottuk, és tudjuk, hogy bizonnyal ő a világ üdvözítője, a Krisztus.“
Jézus újra Galileában
43Két nap múlva pedig kiment onnan, és elment Galileába.44Mert Jézus maga tett bizonyságot arról, hogy a prófétának nincs tisztessége a maga hazájában.45Mikor azért bement Galileába, befogadták őt a galileabeliek, mert látták mindazt, amit Jeruzsálemben cselekedett az ünnepen, mert ők is elmentek az ünnepre.
Jézus meggyógyítja a kapernaumi királyi tisztviselő gyermekét
46Ismét a galileai Kánába ment Jézus, ahol a vizet borrá változtatta. És volt Kapernaumban egy királyi ember, akinek a fia beteg volt.47Mikor meghallotta, hogy Jézus Júdeából Galileába érkezett, odament hozzá, és arra kérte, hogy menjen el, és gyógyítsa meg az ő fiát, mert halálán volt.48Jézus ez mondta neki: „Ha jeleket és csodákat nem láttok, nem hisztek.“49A királyi ember ezt mondta neki: „Uram, jöjj, mielőtt a gyermekem meghal.“50Jézus ezt mondta neki: „Menj el, a te fiad él.“ És hitt az ember a szónak, amit Jézus mondott neki, és elment.51Amint pedig már ment, elébe jöttek az ő szolgái, és hírt hoztak, mondván: „A te fiad él.“52Megtudakozta azért tőlük az órát, amelyben jobban lett, és mondták neki: „Tegnap hét órakor hagyta el őt a láz.“53Megértette ekkor az atya, hogy abban az órában, amelyben azt mondta neki Jézus: „A te fiad él.“ És hitt ő, és az ő egész háza népe.54Ezt pedig második jel gyanánt tette Jézus, mikor Júdeából Galileába ment.
Diese Website verwendet Cookies, um Ihnen die bestmögliche Nutzererfahrung bieten zu können.