Römer 15 | Lutherbibel 2017

1 Wir aber, die wir stark sind, sollen die Schwächen derer tragen, die nicht stark sind, und nicht Gefallen an uns selber haben. 2 Ein jeder von uns lebe so, dass er seinem Nächsten gefalle zum Guten und zur Erbauung. 3 Denn auch Christus hatte nicht an sich selbst Gefallen, sondern wie geschrieben steht: »Die Schmähungen derer, die dich schmähen, sind auf mich gefallen.« 4 Denn was zuvor geschrieben ist, das ist uns zur Lehre geschrieben, damit wir durch Geduld und den Trost der Schrift Hoffnung haben. 5 Der Gott aber der Geduld und des Trostes gebe euch, dass ihr einträchtig gesinnt seid untereinander, wie es Christus Jesus entspricht, 6 damit ihr einmütig mit einem Munde Gott lobt, den Vater unseres Herrn Jesus Christus. 7 Darum nehmt einander an, wie Christus euch angenommen hat zu Gottes Ehre. 8 Denn ich sage: Christus ist ein Diener der Beschneidung geworden um der Wahrhaftigkeit Gottes willen, um die Verheißungen zu bestätigen, die den Vätern gegeben sind; 9 die Heiden aber sollen Gott die Ehre geben um der Barmherzigkeit willen, wie geschrieben steht: »Darum will ich dich loben unter den Heiden und deinem Namen singen.« 10 Und wiederum heißt es: »Freut euch, ihr Heiden, mit seinem Volk!« 11 Und wiederum: »Lobet den Herrn, alle Heiden, und preisen sollen ihn alle Völker!« 12 Und wiederum spricht Jesaja: »Es wird kommen der Spross aus der Wurzel Isais, und der wird aufstehen, zu herrschen über die Völker; auf den werden die Völker hoffen.« 13 Der Gott der Hoffnung aber erfülle euch mit aller Freude und Frieden im Glauben, dass ihr immer reicher werdet an Hoffnung durch die Kraft des Heiligen Geistes.

Der Auftrag des Apostels

14 Ich weiß aber selbst sehr wohl von euch, meine Brüder und Schwestern, dass auch ihr selber voll Güte seid, erfüllt mit aller Erkenntnis, sodass ihr euch untereinander ermahnen könnt. 15 Ich habe euch aber zum Teil sehr kühn geschrieben, um euch zu erinnern kraft der Gnade, die mir von Gott gegeben ist, 16 sodass ich ein Diener Christi Jesu unter den Heiden bin, der mit dem Evangelium Gottes wie ein Priester dient, auf dass die Heiden ein Opfer werden, das Gott wohlgefällig ist, geheiligt durch den Heiligen Geist. 17 Darum kann ich mich rühmen in Christus Jesus, dass ich Gott diene. 18 Denn ich werde nicht wagen, etwas zu reden, das nicht Christus durch mich gewirkt hat, um die Heiden zum Gehorsam zu bringen durch Wort und Werk, 19 in der Kraft von Zeichen und Wundern und in der Kraft des Geistes Gottes. So habe ich von Jerusalem aus ringsumher bis nach Illyrien das Evangelium Christi voll ausgerichtet. 20 Dabei setze ich meine Ehre darein, das Evangelium zu predigen, wo Christi Name noch nicht genannt wurde, damit ich nicht auf einen fremden Grund baue, 21 sondern wie geschrieben steht: »Denen nichts von ihm verkündigt worden ist, die sollen sehen, und die nichts gehört haben, sollen verstehen.«

Reisepläne des Apostels

22 Das ist auch der Grund, warum ich so viele Male daran gehindert worden bin, zu euch zu kommen. 23 Nun aber habe ich keine Aufgabe mehr in diesen Ländern. Seit vielen Jahren habe ich aber das Verlangen, zu euch zu kommen, 24 wenn ich nach Spanien reise. Denn ich hoffe, dass ich bei euch durchreisen und euch sehen kann und von euch dorthin weitergeleitet werde, doch so, dass ich mich zuvor ein wenig an euch erquicke. 25 Jetzt aber reise ich nach Jerusalem, um den Heiligen zu dienen. 26 Denn Makedonien und Achaia haben eine Gabe der Gemeinschaft beschlossen für die Armen unter den Heiligen in Jerusalem. 27 Sie haben’s beschlossen, denn sie sind auch ihre Schuldner. Denn wenn die Heiden an ihren geistlichen Gütern Anteil bekommen haben, ist es recht und billig, dass sie ihnen auch mit irdischen Gütern dienen. 28 Wenn ich das nun ausgerichtet und ihnen diesen Ertrag versiegelt übergeben habe, will ich von euch aus nach Spanien ziehen. 29 Ich weiß aber: Wenn ich zu euch komme, werde ich mit dem vollen Segen Christi kommen. 30 Ich ermahne euch aber, Brüder und Schwestern, durch unsern Herrn Jesus Christus und durch die Liebe des Geistes, dass ihr mir kämpfen helft und für mich zu Gott betet, 31 dass ich errettet werde vor den Ungehorsamen in Judäa und mein Dienst, den ich für Jerusalem tue, den Heiligen willkommen sei, 32 damit ich mit Freuden zu euch komme nach Gottes Willen und mich mit euch erquicke. 33 Der Gott des Friedens aber sei mit euch allen! Amen.

Újszövetség: élet, igazság és világosság

Az erősek hordozzák az erőtlenek gyengeségeit

1 Mi az erősek tartozunk azzal, hogy az erőtlenek erőtlenségeit hordozzuk, és ne a magunk javát keressük. 2 Mindegyikünk az ő felebarátjának kedvezzen, annak javára és épülésére. 3 Mert Krisztus sem önmagának kedvezett, hanem amint meg van írva: „A te gyalázóidnak gyalázásai hullottak rám.“ 4 Mert amelyek régen megírattak, a mi tanulságunkra írattak meg, hogy béketűrés által és az Írás vigasztalása által reménységünk legyen. 5 A béketűrés és vigasztalás Istene pedig adja meg nektek, hogy egyetértés legyen közöttetek Jézus Krisztus akarata szerint, 6 hogy egy szívvel és szájjal dicsőítsétek Istent, a mi Urunk Jézus Krisztus Atyját.

Zsidók és pogányok együtt dicsőítik Istent a gyülekezetben

7 Azért fogadjátok be egymást, amint Krisztus is befogadott minket Isten dicsőségére. 8 Azt mondom ugyanis, hogy Jézus Krisztus szolgája lett a körülmetélkedésnek az Isten igazságáért, hogy megerősítse az atyáknak adott ígéreteket. 9 A pogányok pedig irgalmasságáért dicsőítik Istent, amint meg van írva: „Vallást teszek azért rólad a pogányok között, és dicséretet éneklek a te nevednek!“ 10 Ezt is mondja: „Örüljetek pogányok az ő népével együtt.“ 11 És ismét: „Dicsérjétek az Urat mind, ti pogányok, és magasztalja őt minden nép.“ 12 Ézsaiás pedig így szól: „Hajtás sarjad Isai gyökeréből, aki felemelkedik, hogy uralkodjék a pogányokon; őbenne reménykednek a pogányok.“ 13 A reménység Istene pedig töltsön be titeket minden örömmel és békességgel a hitben, hogy bővölködjetek a reménységben a Szentlélek ereje által.

Pál nem akar mások munkaterületén működni

14 Meg vagyok pedig győződve, atyámfiai, én magam is felőletek, hogy telve vagytok minden jósággal, telve vagytok minden ismerettel, hogy egymást is képesek vagytok inteni. 15 Merészebben is írtam nektek, atyámfiai, részben hogy emlékeztesselek titeket arra, hogy az Istentől nekem adott kegyelem által 16 Jézus Krisztus szolgája lettem a pogányok között, munkálkodva Isten evangéliumának ügyében, hogy a pogányok áldozata kedves és a Szentlélek által megszentelt legyen. 17 Van azért mivel dicsekedjem a Jézus Krisztusban, az Istenre vonatkozó dolgokban. 18 Mert nem mernék szólni semmiről sem, amit ne Krisztus cselekedett volna általam a pogányok megtérítéséért szóval és tettel, 19 jelek és csodák által, az Isten Lelkének ereje által: úgyhogy én Jeruzsálemtől és környékétől Illíriáig elvégeztem a Krisztus evangéliumának szolgálatát. 20 Így tehát az a tisztességes, hogy ne ott hirdessem az evangéliumot, ahol Krisztus neve már hirdettetett, hogy ne idegen alapra építsek. 21 Hanem amint meg van írva: „Akiknek még nem hirdettetett, azok meglátják, és akik még nem hallották, azok megértik.“

Pál részletes útiterve

22 Ezért akadályoztattam is gyakran, hogy hozzátok elmenjek. 23 Most pedig, hogy nincs már munkaterületem ezekben a tartományokban, és sok esztendő óta vágyódom, hogy elmenjek hozzátok, 24 ha Hispániába utazom, elmegyek hozzátok. Mert remélem, hogy átutazóban meglátlak titeket, és ti is elkísértek oda, ha előbb egy kissé felüdültem nálatok. 25 Most pedig megyek Jeruzsálembe a szentek szolgálatára. 26 Mert Macedónia és Akhája jónak látta, hogy a jeruzsálemi szentek szegényei részére valamit adakozzanak. 27 Így látták jónak, de tartoznak is ezzel. Mert ha a pogányok azoknak a lelki javaiban részesültek, ők is tartoznak ezt viszonozni anyagiakkal. 28 Azért ha ezt majd elvégeztem, és az eredményt nekik átadtam, titeket útba ejtve, megyek Hispániába. 29 Azt pedig tudom, hogy amikor hozzátok megyek, Krisztus evangéliuma áldásának teljességével megyek. 30 Kérlek pedig titeket, atyámfiai, a mi Urunk Jézus Krisztusra és a Lélek szerelmére, tusakodjatok velem együtt imádságotokban, én értem, Isten előtt, 31 hogy megszabaduljak azoktól, akik engedetlenek Júdeában, és hogy a Jeruzsálemben való szolgálatom legyen kedves a szentek előtt, 32 hogy örömmel menjek hozzátok Isten akaratából, és veletek együtt megújuljak. 33 A békesség Istene pedig legyen mindnyájatokkal! Ámen.

Römer 15 | Lutherbibel 2017 Újszövetség: élet, igazság és világosság