Lukas 21 | Lutherbibel 2017

Das Scherflein der Witwe

1 Er blickte aber auf und sah, wie die Reichen ihre Gaben in den Gotteskasten einlegten. 2 Er sah aber eine arme Witwe, die legte dort zwei Scherflein ein. 3 Und er sprach: Wahrlich, ich sage euch: Diese arme Witwe hat mehr als sie alle eingelegt. 4 Denn diese alle haben etwas von ihrem Überfluss zu den Gaben eingelegt; sie aber hat von ihrer Armut alles eingelegt, was sie zum Leben hatte.

Das Ende des Tempels

5 Und als einige von dem Tempel sagten, dass er mit schönen Steinen und Weihegaben geschmückt sei, sprach er: 6 Es wird die Zeit kommen, in der von dem allen, was ihr seht, nicht ein Stein auf dem andern gelassen wird, der nicht zerbrochen werde.

Die Vorzeichen

7 Sie fragten ihn aber: Meister, wann wird das geschehen? Und was wird das Zeichen sein, wenn das geschehen wird? 8 Er aber sprach: Seht zu, lasst euch nicht verführen. Denn viele werden kommen unter meinem Namen und sagen: Ich bin’s, und: Die Zeit ist herbeigekommen. – Lauft ihnen nicht nach! 9 Wenn ihr aber hören werdet von Kriegen und Unruhen, so entsetzt euch nicht. Denn das muss zuvor geschehen; aber das Ende ist noch nicht so bald da. 10 Dann sprach er zu ihnen: Ein Volk wird sich erheben gegen das andere und ein Reich gegen das andere, 11 und es werden geschehen große Erdbeben und hier und dort Hungersnöte und Seuchen; auch werden Schrecknisse und vom Himmel her große Zeichen geschehen.

Ankündigung von Verfolgungen

12 Aber vor diesem allen werden sie Hand an euch legen und euch verfolgen und werden euch überantworten den Synagogen und Gefängnissen und euch vor Könige und Statthalter führen um meines Namens willen. 13 Das wird euch widerfahren zu einem Zeugnis. 14 So nehmt nun zu Herzen, dass ihr euch nicht sorgt, wie ihr euch verteidigen sollt. 15 Denn ich will euch Mund und Weisheit geben, der alle eure Widersacher nicht widerstehen noch widersprechen können. 16 Ihr werdet aber verraten werden von Eltern und Geschwistern, Verwandten und Freunden; und sie werden einige von euch zu Tode bringen. 17 Und ihr werdet gehasst sein von jedermann um meines Namens willen. 18 Und kein Haar von eurem Haupt soll verloren gehen. 19 Seid standhaft, und ihr werdet euer Leben gewinnen.

Das Ende Jerusalems

20 Wenn ihr aber sehen werdet, dass Jerusalem von einem Heer belagert wird, dann erkennt, dass seine Verwüstung nahe herbeigekommen ist. 21 Alsdann, wer in Judäa ist, der fliehe ins Gebirge, und wer in der Stadt ist, gehe hinaus, und wer auf dem Lande ist, komme nicht hinein. 22 Denn das sind die Tage der Vergeltung, dass erfüllt werde alles, was geschrieben ist. 23 Wehe den Schwangeren und den Stillenden in jenen Tagen! Denn es wird große Not auf Erden sein und Zorn über dies Volk kommen, 24 und sie werden fallen durch die Schärfe des Schwertes und gefangen weggeführt unter alle Völker, und Jerusalem wird zertreten werden von den Heiden, bis die Zeiten der Heiden erfüllt sind.

Das Kommen des Menschensohns

25 Und es werden Zeichen geschehen an Sonne und Mond und Sternen, und auf Erden wird den Völkern bange sein, und sie werden verzagen vor dem Brausen und Wogen des Meeres, 26 und die Menschen werden vergehen vor Furcht und in Erwartung der Dinge, die kommen sollen über die ganze Erde; denn die Kräfte der Himmel werden ins Wanken kommen. 27 Und alsdann werden sie sehen den Menschensohn kommen in einer Wolke mit großer Kraft und Herrlichkeit. 28 Wenn aber dieses anfängt zu geschehen, dann seht auf* und erhebt eure Häupter, weil sich eure Erlösung naht.

Vom Feigenbaum

29 Und er sagte ihnen ein Gleichnis: Seht den Feigenbaum und alle Bäume an: 30 wenn sie jetzt ausschlagen und ihr seht es, so wisst ihr selber, dass der Sommer schon nahe ist. 31 So auch ihr: Wenn ihr seht, dass dies alles geschieht, so wisst, dass das Reich Gottes nahe ist. 32 Wahrlich, ich sage euch: Dieses Geschlecht wird nicht vergehen, bis es alles geschieht. 33 Himmel und Erde werden vergehen; aber meine Worte werden nicht vergehen.

Ermahnung zur Wachsamkeit

34 Hütet euch aber, dass eure Herzen nicht beschwert werden durch Rausch und Saufen und mit täglichen Sorgen und dieser Tag nicht plötzlich über euch komme 35 wie ein Fallstrick. Denn er wird über alle kommen, die auf der ganzen Erde wohnen. 36 Wachet aber allezeit und betet, dass ihr stark werdet, zu entfliehen diesem allen, was geschehen soll, und zu stehen vor dem Menschensohn. 37 Er lehrte des Tags im Tempel; des Nachts aber ging er hinaus und blieb an dem Berg, den man den Ölberg nennt. 38 Und alles Volk machte sich früh auf zu ihm, ihn im Tempel zu hören.

Újszövetség: élet, igazság és világosság

Az özvegyasszony két fillére

1 Amikor feltekintett, látta, hogy a gazdagok hogyan dobálják ajándékaikat a perselybe. 2 Látott egy szegény özvegyasszonyt is, hogy két fillért dobott abba, 3 és így szólt: „Bizony mondom néktek, hogy ez a szegény özvegy mindenkinél többet adott. 4 Mert azok mind a fölöslegükből adtak Istennek ajándékot, ez pedig az ő szegénységéből minden vagyonát, amije volt, odaadta.“

Jézus jövendölése a templomról

5 Amikor némelyek azt mondták a templomról, hogy az szép kövekkel és ajándékokkal van felékesítve, ő így szólt: 6 „Jönnek majd napok, amikor ezekből, amiket láttok, nem marad kő kövön, amelyet le nem rombolnának.“

A nagy megpróbáltatás ideje

7 Ekkor ezt kérdezték tőle: „Mester, mikor lesz ez, és mi lesz annak a jele, hogy ez beteljesül?“ 8 Ő pedig ezt mondta: „Vigyázzatok, hogy meg ne tévesszenek titeket, mert sokan jönnek az én nevemben, akik ezt mondják: Én vagyok! – meg azt: Az idő elközelgett! De ti ne menjetek utánuk. 9 Amikor hallotok háborúkról és lázadásokról, ne rettenjetek meg, mert ezeknek előbb meg kell történniük, de nem jön mindjárt a vég.“ 10 Aztán így folytatta: „Nemzet nemzet ellen és ország ország ellen támad, 11 és mindenfelé nagy földindulások, járványok és éhínségek lesznek, rettenetes dolgok történnek, és nagy jelek tűnnek föl az égen. 12 De mindezek előtt kezet emelnek rátok, és üldöznek titeket. Átadnak titeket a zsinagógáknak, és börtönbe vetnek, és királyok és helytartók elé visznek az én nevemért. 13 De ez alkalom lesz nektek a bizonyságtételre. 14 Határozzátok el azért szívetekben, hogy nem gondoltok előre, hogy mit feleljetek védelmetekre, 15 mert én adok nektek szájat és bölcsességet, amelynek nem tud ellenállni vagy ellene mondani egyetlen ellenfeletek sem. 16 Elárulnak titeket szülők és testvérek, rokonok és barátok is, és némelyeket megölnek közületek, 17 és gyűlöletesek lesztek mindenki előtt az én nevemért, 18 de fejetek hajszála sem vész el. 19 Béketűrésetek által nyeritek meg lelketeket. 20 Amikor látjátok, hogy Jeruzsálemet hadsereg keríti be, akkor tudjátok meg, hogy elközelített pusztulása. 21 Akkor, akik Júdeában lesznek, fussanak a hegyekre, és akik a városban vannak, költözzenek ki onnan, és akik a mezőn vannak, ne menjenek be oda. 22 Ezek ugyanis az ítéletnek napjai, hogy beteljesedjenek mindazok, amelyek meg vannak írva. 23 Jaj azokban a napokban a terhes és szoptatós asszonyoknak, mert nagy nyomorúság lesz a földön, és harag e népre. 24 Elhullnak a kard élétől, és foglyul vitetnek minden pogány nép közé, és Jeruzsálemet pogányok tapossák, míg be nem teljesedik a pogányok ideje.

Az Emberfia eljövetele

25 „És lesznek jelek a napban, holdban és csillagokban, a földön népek rettegnek tanácstalanul a tenger zúgása és forrongása miatt, 26 és az emberek megdermednek a félelem és annak várása miatt, amik e föld kerekségére következnek, mert az egek erői megrendülnek. 27 Akkor meglátják az Emberfiát eljönni a felhőben hatalommal és nagy dicsőséggel. 28 Amikor pedig ezek elkezdődnek, nézzetek fel, és emeljétek fel a fejeteket, mert közeledik megváltásotok.“ 29 Mondott nekik egy példázatot is: „Tekintsétek meg a fügefát és minden fát. 30 Amikor már hajtanak, és ezt látjátok, ti magatok is tudjátok, hogy közel van már a nyár. 31 Így ti is, amikor látjátok, hogy mindezek bekövetkeznek, tudjátok meg: közel van Isten országa. 32 Bizony mondom néktek: nem múlik el ez a nemzedék, míg mindez meg nem lesz. 33 Az ég és a föld elmúlnak, de az én beszédeim nem múlnak el. 34 Vigyázzatok magatokra, hogy szívetek el ne nehezedjék mámortól, részegségtől vagy a megélhetés gondjaitól, és váratlanul ne lepjen meg titeket az a nap. 35 Mert mint valami csapda, úgy lep meg mindenkit, akik e föld színén laknak. 36 Vigyázzatok azért mindenkor, és kérjétek, hogy kimenekülhessetek mindabból, amik bekövetkeznek, és megállhassatok az Emberfia előtt.“ 37 Napközben a templomban tanított, éjszakánként pedig kiment az Olajfák hegyére. 38 És kora reggel az egész nép hozzáment, hogy őt hallgassa a templomban.

Lukas 21 | Lutherbibel 2017 Újszövetség: élet, igazság és világosság