Psalm 80 | IBS-fordítás (Új Károli) Lutherbibel 2017

Psalm 80 | IBS-fordítás (Új Károli)
1 Az éneklõmesternek a sosannim-éduthra; Aszáf zsoltára. 2 Oh Izráelnek pásztora, hallgass meg, a ki vezérled Józsefet, mint juhnyájat; a ki Kérubokon ülsz, jelenj meg fényeddel! 3 Efraim, Benjámin és Manasse elõtt támaszd fel a te hatalmadat, és jõjj el, hogy szabadíts meg minket! 4 Oh Isten, állíts helyre minket, és világoltasd a te orczádat, hogy megszabaduljunk. 5 Seregeknek Ura, Istene: meddig haragszol a te népednek könyörgésére? 6 Könyhullatásnak kenyerével éteted õket, s könyhullatások árjával itatod meg õket. 7 Perpatvarrá tevél minket szomszédaink között, és a mi ellenségeink csúfkodnak rajtunk. 8 Seregek Istene, állíts helyre minket; világoltasd a te orczádat, hogy megszabaduljunk! 9 Égyiptomból szõlõt hozál ki, kiûzéd a pogányokat és azt elültetéd. 10 Helyet egyengettél elõtte, és gyökeret eresztett, és ellepé a földet. 11 Hegyeket fogott el az árnyéka, és a vesszei [olyanok lettek, mint] az Isten czédrusfái. 12 Sarjait a tengerig ereszté, és hajtásait a folyamig. 13 Miért rontottad el annak gyepûit, hogy szaggathassa minden járókelõ? 14 Pusztítja azt a vaddisznó, és legeli a mezei vad. 15 Oh Seregek Istene! kérlek, térj vissza, tekints alá az egekbõl és lásd és tekintsd meg e szõlõtõt! 16 És a csemetét, a mit jobbod ültetett, a sarjat, melyet felneveltél! 17 Elégett a tûzben, levágatott; arczod haragjától elvesznek. 18 Legyen a te kezed a te jobbodnak férfián, és az embernek fián, a kit megerõsítettél magadnak, 19 Hogy el ne térjünk tõled. Eleveníts meg minket és imádjuk a te nevedet. 20 Seregek Ura, Istene! állíts helyre minket; világoltasd a te orczádat, hogy megszabaduljunk!

Károli Gáspár fordításának revideált változata (1908, Public Domain)

Lutherbibel 2017

Gebet für Israel, den Weinstock Gottes

1 Ein Zeugnis und Psalm Asafs, vorzusingen, nach der Weise »Lilien«. 2 Du Hirte Israels, höre, / der du Josef hütest wie Schafe! Erscheine, der du thronst über den Cherubim, 3 vor Ephraim, Benjamin und Manasse! Erwecke deine Kraft und komm uns zu Hilfe! 4 Gott, tröste uns wieder* und lass leuchten dein Antlitz, so ist uns geholfen. 5 HERR, Gott Zebaoth, wie lange willst du zürnen beim Gebet deines Volkes? 6 Du speisest sie mit Tränenbrot und tränkest sie mit einem großen Krug voll Tränen. 7 Du lässest unsre Nachbarn sich um uns streiten, und unsre Feinde verspotten uns. 8 Gott Zebaoth, tröste uns wieder und lass leuchten dein Antlitz, so ist uns geholfen. 9 Du hast einen Weinstock aus Ägypten geholt, hast vertrieben die Völker und ihn eingepflanzt. 10 Du hast vor ihm Raum gemacht / und hast ihn lassen einwurzeln, dass er das Land erfüllt hat. 11 Berge sind mit seinem Schatten bedeckt und mit seinen Reben die Zedern Gottes. 12 Du hast seine Ranken ausgebreitet bis an das Meer und seine Zweige bis an den Strom. 13 Warum hast du denn seine Mauern zerbrochen, dass jeder seine Früchte abreißt, der vorübergeht? 14 Es haben ihn zerwühlt die wilden Säue, und die Tiere des Feldes haben ihn abgeweidet. 15 Gott Zebaoth, wende dich doch! / Schau vom Himmel und sieh, nimm dich dieses Weinstocks an! 16 Schütze doch, was deine Rechte gepflanzt hat, den Sohn, den du dir großgezogen hast! 17 Sie haben ihn mit Feuer verbrannt wie Kehricht; vor dem Drohen deines Angesichts sollen sie umkommen. 18 Deine Hand schütze den Mann deiner Rechten, den Sohn, den du dir großgezogen hast. 19 So wollen wir nicht von dir weichen. Lass uns leben, so wollen wir deinen Namen anrufen. 20 HERR, Gott Zebaoth, tröste uns wieder; lass leuchten dein Antlitz, so ist uns geholfen.