Psalm 59 | IBS-fordítás (Új Károli)

1 Az éneklõmesternek az altashétre. Dávid miktámja; midõn [embereket ]külde Saul, és õrizék az õ házát, hogy megöljék õt. 2 Szabadíts meg engemet az én ellenségeimtõl, Istenem; a reám támadóktól ments meg engemet! 3 Szabadíts meg engemet a gonosztevõktõl, és a vérontó emberek ellen tarts meg engemet; 4 Mert ímé lelkem után leselkednek, egybegyûltek ellenem az erõsek; a nélkül, hogy hibás vagy vétkes volnék, Uram! 5 Bûnöm nélkül egybegyûlnek és készülnek [ellenem]: serkenj fel elõmbe és lásd meg [ezeket!] 6 Te, oh Uram, Seregek Istene, Izráel Istene, serkenj fel! Büntesd meg mind e pogányokat, ne könyörülj senkin, a ki hamisságot cselekszik. Szela. 7 Estenden megjelennek, ordítnak, mint az eb; körüljárják a várost. 8 Ímé, szájokkal csácsognak, ajkaikon szablyák vannak: hisz, [úgy mond], kicsoda hallja meg? 9 Te pedig, Uram, neveted õket, és megcsúfolod mind e pogány népet. 10 Hatalmá[val szemben] te reád vigyázok; mert Isten az én váram. 11 Elõmbe jön az én kegyelmes Istenem; látnom engedi Isten az én ellenségeim [romlását.] 12 Ne öld meg õket, hogy népem meg ne felejtkezzék; bujdosókká tedd õket a te hatalmaddal, és alázd meg õket Uram, mi paizsunk! 13 Szájuknak vétke az õ ajkaiknak beszéde, fogattassanak meg kevélységükben; mert csak átkot és hazugságot szólnak. 14 Veszítsd el õket búsulásodban, veszítsd el õket, hogy ne legyenek; és tudják meg, hogy Isten uralkodik a Jákób fölött, mind a földnek határáig. Szela. 15 Estenden megjelennek, ordítnak, mint az eb, körüljárják a várost. 16 Étel után barangolnak, és ha nem laknak jól, virrasztanak. 17 Én pedig éneklem a te hatalmadat, és reggelenkint zengem a te kegyelmességedet; mert váram voltál és menedékem az én nyomorúságom napján. 18 Én erõsségem! Te néked éneklek, mert Isten az én váram: õ az én kegyelmes Istenem!

Lutherbibel 2017

Gebet mitten unter den Feinden

1 Ein güldenes Kleinod Davids, vorzusingen, nach der Weise »Vertilge nicht«, als Saul hinsandte und sein Haus bewachen ließ, um ihn zu töten. 2 Errette mich, mein Gott, von meinen Feinden und schütze mich vor meinen Widersachern. 3 Errette mich von den Übeltätern und hilf mir von den Blutgierigen! 4 Denn siehe, HERR, sie lauern mir auf; Starke rotten sich wider mich zusammen ohne meine Schuld und Missetat. 5 Ich habe nichts verschuldet; / sie aber laufen herzu und machen sich bereit. Erwache, komm herbei und sieh darein! 6 Du, HERR, Gott Zebaoth, Gott Israels, wache auf und suche heim alle Völker! Sei keinem von ihnen gnädig, die so verwegene Übeltäter sind. Sela. 7 Des Abends kommen sie wieder, heulen wie die Hunde und laufen in der Stadt umher. 8 Siehe, sie geifern mit ihrem Maul; Schwerter sind auf ihren Lippen: »Wer sollte es hören?« 9 Aber du, HERR, wirst ihrer lachen und aller Völker spotten. 10 Meine Stärke, zu dir will ich mich halten; denn Gott ist mein Schutz. 11 Gott erzeigt mir reichlich seine Güte, Gott lässt mich herabsehen auf meine Feinde. 12 Bringe sie nicht um, dass es mein Volk nicht vergesse; zerstreue sie aber mit deiner Macht, Herr, unser Schild, und stoß sie hinunter! 13 Das Wort ihrer Lippen ist nichts als Sünde; darum sollen sie sich fangen in ihrer Hoffart mit all ihren Flüchen und Lügen. 14 Vertilge sie ohne alle Gnade, vertilge sie, dass sie nicht mehr sind! Lass sie innewerden, dass Gott Herrscher ist in Jakob, bis an die Enden der Erde. Sela. 15 Des Abends kommen sie wieder, heulen wie die Hunde und laufen in der Stadt umher. 16 Sie laufen hin und her nach Speise und murren, wenn sie nicht satt werden. 17 Ich aber will von deiner Macht singen / und des Morgens rühmen deine Güte; denn du bist mir Schutz und Zuflucht in meiner Not. 18 Meine Stärke, dir will ich lobsingen; denn Gott ist mein Schutz, mein gnädiger Gott.

Psalm 59 | IBS-fordítás (Új Károli) Lutherbibel 2017

Gebet mitten unter den Feinden