Psalm 147 | IBS-fordítás (Új Károli) Lutherbibel 2017

Psalm 147 | IBS-fordítás (Új Károli)
1 Dicsérjétek az Urat! Hiszen Istenünkrõl énekelni jó; hiszen õt dicsérni gyönyörûséges és illendõ dolog! 2 Az Úr építi Jeruzsálemet, összegyûjti Izráelnek elûzötteit; 3 Meggyógyítja a megtört szívûeket, és bekötözi sebeiket. 4 Elrendeli a csillagok számát, és mindnyájokat nevérõl nevezi. 5 Nagy a mi Urunk és igen hatalmas, s bölcseségének nincsen határa. 6 Megtartja az Úr a nyomorultakat; a gonoszokat földig megalázza. 7 Énekeljetek az Úrnak hálaadással, pengessetek hárfát a mi Istenünknek! 8 A ki beborítja az eget felhõvel, esõt készít a föld számára, [és] füvet sarjaszt a hegyeken; 9 A ki megadja táplálékát a baromnak, a holló-fiaknak, a melyek kárognak. 10 Nem paripák erejében telik kedve, nem is a férfi lábszáraiban gyönyörködik; 11 Az õt félõkben gyönyörködik az Úr, a kik kegyelmében reménykednek. 12 Dicsõitsd Jeruzsálem az Urat! Dicsérd, oh Sion, a te Istenedet! 13 Mert erõsekké teszi kapuid zárait, [s] megáldja benned a te fiaidat. 14 Békességet ád határaidnak, megelégít téged a legjobb búzával. 15 Leküldi parancsolatát a földre, nagy hirtelen lefut az õ rendelete! 16 Olyan havat ád, mint a gyapjú, [és] szórja a deret, mint a port. 17 Darabokban szórja le jegét: ki állhatna meg az õ fagya elõtt? 18 Kibocsátja szavát s szétolvasztja õket; megindítja szelét s vizek folydogálnak. 19 Közli igéit Jákóbbal, törvényeit s végzéseit Izráellel. 20 Nem tesz így egyetlen néppel sem; végzéseit sem tudatja velök. Dicsérjétek az Urat!

Károli Gáspár fordításának revideált változata (1908, Public Domain)

Lutherbibel 2017

Gottes Walten in Schöpfung und Geschichte

1 Lobet den HERRN! / Denn unsern Gott loben, das ist ein köstlich Ding, ihn loben ist lieblich und schön. 2 Der HERR baut Jerusalem auf und bringt zusammen die Verstreuten Israels. 3 Er heilt, die zerbrochenen Herzens sind, und verbindet ihre Wunden. 4 Er zählt die Sterne und nennt sie alle mit Namen. 5 Unser Herr ist groß und von großer Kraft, und unermesslich ist seine Weisheit. 6 Der HERR richtet die Elenden auf und stößt die Frevler zu Boden. 7 Singt dem HERRN ein Danklied und lobt unsern Gott mit Harfen, 8 der den Himmel mit Wolken bedeckt / und Regen gibt auf Erden; der Gras auf den Bergen wachsen lässt, 9 der dem Vieh sein Futter gibt, den jungen Raben, die zu ihm rufen. 10 Er hat keine Freude an der Stärke des Rosses noch Gefallen an den Schenkeln des Mannes. 11 Der HERR hat Gefallen an denen, die ihn fürchten, die auf seine Güte hoffen. 12 Preise, Jerusalem, den HERRN; lobe, Zion, deinen Gott! 13 Denn er macht fest die Riegel deiner Tore und segnet deine Kinder in deiner Mitte. 14 Er schafft deinen Grenzen Frieden und sättigt dich mit dem besten Weizen. 15 Er sendet seine Rede auf die Erde, sein Wort läuft schnell. 16 Er gibt Schnee wie Wolle, er streut Reif wie Asche. 17 Er wirft seine Schloßen herab wie Brocken; wer kann bleiben vor seinem Frost? 18 Er sendet sein Wort, da schmilzt der Schnee; er lässt seinen Wind wehen, da taut es. 19 Er verkündigt Jakob sein Wort, Israel seine Gebote und sein Recht. 20 So hat er an keinem Volk getan; sein Recht kennen sie nicht. Halleluja!