Psalm 107 | IBS-fordítás (Új Károli)

1 Magasztaljátok az Urat, mert jó, mert örökkévaló az õ kegyelme. 2 [Ezt] mondják az Úrnak megváltottai, a kiket megváltott a szorongatónak kezébõl; 3 És a kiket összegyûjtött a [különbözõ] földekrõl: napkelet és napnyugot felõl, északról és a tenger felõl. 4 Bujdostak a pusztában, a sivatagban; lakó-város felé utat nem találtak vala. 5 Éhesek és szomjasok valának; lelkök is elepedt bennök. 6 De az Úrhoz kiáltának szorultságukban; sanyarúságukból megmenté õket. 7 És vezeté õket egyenes útra, hogy lakó-városhoz juthassanak. 8 Adjanak hálát az Úrnak az õ kegyelméért, és az ember[ek] fiai iránt való csodadolgaiért, 9 Hogy megelégíté a szomjúhozó lelket, és az éhezõ lelket betölté jóval! 10 A kik setétségben és a halálnak árnyékában ülnek, megkötöztetvén nyomorúsággal és vassal; 11 Mert ellenszegültek az Isten beszédének, és a Felségesnek tanácsát megútálták; 12 Azért megalázta az õ szívöket nyomorúsággal: elestek és nem volt segítségök. 13 De az Úrhoz kiáltának szorultságukban, sanyarúságukból kiszabadítá õket. 14 Kihozá õket a setétségbõl és a halálnak árnyékából, köteleiket pedig elszaggatá. 15 Adjanak hálát az Úrnak az õ kegyelméért, és az ember[ek] fiai iránt való csodadolgaiért, 16 Hogy összetöré az ércz-kapukat, és a vas-zárakat letördelé! 17 A balgatagok az õ gonoszságuknak útjáért, és az õ hamisságukért nyomorgattattak. 18 Minden étket útála az õ lelkök, és a halál kapujához közelgetének. 19 De az Úrhoz kiáltának szorultságukban: sanyarúságukból kiszabadította õket. 20 Kibocsátá az õ szavát és meggyógyítá õket, és kimenté õket az õ vermeikbõl. 21 Adjanak hálát az Úrnak az õ kegyelméért, és az ember[ek] fiai iránt való csodadolgaiért, 22 És áldozzanak hálaadásnak áldozataival, és hirdessék az õ cselekedeteit örvendezéssel! 23 A kik hajókon tengerre szállnak, [és] a nagy vizeken kalmárkodnak, 24 Azok látták az Úrnak dolgait, és az õ csodáit a mélységben. 25 Szólott ugyanis és szélvészt támaszta, a mely felduzzasztá a habokat. 26 Az égig emelkedének, a fenékig sülyedének; lelkök elolvada az inségben. 27 Szédülének és tántorgának, mint a részeg, és minden bölcsességöknek esze vész vala. 28 De az Úrhoz kiáltának az õ szorultságukban, és sanyarúságukból kivezeté õket. 29 Megállítá a szélvészt, hogy csillapodjék, és megcsendesedtek a habok. 30 És örülének, hogy lecsillapodtak vala, és vezérlé õket az õ kivánságuknak partjára. 31 Adjanak hálát az Úrnak az õ kegyelméért, és az ember[ek] fiai iránt való csodadolgaiért! 32 És magasztalják fel õt a népnek gyülekezetében, és dicsérjék õt a vének ülésében! 33 Folyóvizeket tett vala pusztává, és vízforrásokat szárazzá; 34 Gyümölcstermõ földet meddõ földdé, a rajta lakó népnek gonoszsága miatt. 35 Pusztaságot tett vala álló tavakká, és kiaszott földet vízforrásokká. 36 És telepített oda éhezõket, hogy lakó-városokat építsenek. 37 És mezõket vetének be és szõlõket plántálának, hogy hasznos gyümölcsöt szerezzenek. 38 És megáldá õket és igen megszaporodának, és barmaikat sem kevesbítette meg. 39 De megkevesedtek és meggörnyedtek vala ínség, nyomorúság és keserûség miatt. 40 Gyalázatot zúdított a fejedelmekre, és bujdostatta õket út nélkül való kietlenben. 41 De felemelé a nyomorultat az ínségbõl, és hasonlóvá tette a nemzetségeket a juhnyájhoz. 42 Látják az igazak és örvendeznek, és minden gonoszság megtartóztatja az õ száját. 43 A bölcs, az eszébe veszi ezeket, és meggondolják az Úrnak kegyelmességét!

Lutherbibel 2017

Danklied der Erlösten

1 Danket dem HERRN; denn er ist freundlich, und seine Güte währet ewiglich. 2 So sollen sagen, die erlöst sind durch den HERRN, die er aus der Not erlöst hat, 3 die er aus den Ländern zusammengebracht hat von Osten und Westen, von Norden und Süden. 4 Die irregingen in der Wüste, auf ungebahntem Wege, und fanden keine Stadt, in der sie wohnen konnten, 5 die hungrig und durstig waren und deren Seele verschmachtete, 6 die dann zum HERRN riefen in ihrer Not und er errettete sie aus ihren Ängsten 7 und führte sie den richtigen Weg, dass sie kamen zur Stadt, in der sie wohnen konnten: 8 Die sollen dem HERRN danken für seine Güte / und für seine Wunder, die er an den Menschenkindern tut, 9 dass er sättigt die durstige Seele und die Hungrigen füllt mit Gutem. 10 Die da sitzen mussten in Finsternis und Dunkel, gefangen in Zwang und Eisen, 11 weil sie Gottes Worten ungehorsam waren und den Ratschluss des Höchsten verachtet hatten, 12 sodass er ihr Herz durch Unglück beugte und sie stürzten und ihnen niemand half, 13 die dann zum HERRN riefen in ihrer Not und er half ihnen aus ihren Ängsten 14 und führte sie aus Finsternis und Dunkel und zerriss ihre Bande: 15 Die sollen dem HERRN danken für seine Güte / und für seine Wunder, die er an den Menschenkindern tut, 16 dass er zerbrach eherne Türen und zerschlug eiserne Riegel. 17 Die Toren, die geplagt waren um ihrer Übertretung und um ihrer Sünde willen, 18 dass ihnen ekelte vor aller Speise und sie nahe waren den Pforten des Todes, 19 die dann zum HERRN riefen in ihrer Not und er half ihnen aus ihren Ängsten, 20 er sandte sein Wort und machte sie gesund und errettete sie, dass sie nicht starben: 21 Die sollen dem HERRN danken für seine Güte / und für seine Wunder, die er an den Menschenkindern tut, 22 und sollen Dank opfern und erzählen seine Werke mit Freuden. 23 Die mit Schiffen auf dem Meere fuhren und trieben ihren Handel auf großen Wassern, 24 die des HERRN Werke erfahren haben und seine Wunder im Meer, 25 wenn er sprach und einen Sturmwind erregte, der die Wellen erhob, 26 und sie gen Himmel fuhren und in den Abgrund sanken, dass ihre Seele vor Angst verzagte, 27 dass sie taumelten und wankten wie ein Trunkener und wussten keinen Rat mehr, 28 die dann zum HERRN schrien in ihrer Not und er führte sie aus ihren Ängsten 29 und stillte das Ungewitter, dass die Wellen sich legten 30 und sie froh wurden, dass es still geworden war und er sie zum ersehnten Hafen brachte: 31 Die sollen dem HERRN danken für seine Güte / und für seine Wunder, die er an den Menschenkindern tut, 32 und ihn in der Gemeinde preisen und bei den Alten rühmen. 33 Er machte Ströme zur Wüste und Wasserquellen zum öden Land, 34 dass fruchtbares Land zur Salzwüste wurde wegen der Bosheit derer, die dort wohnten. 35 Er machte das Trockene wieder wasserreich und gab dem dürren Lande Wasserquellen 36 und ließ die Hungrigen dort bleiben, dass sie eine Stadt bauten, in der sie wohnen konnten, 37 und Äcker besäten und Weinberge pflanzten, die reichlich Früchte trugen. 38 Und er segnete sie, dass sie sich sehr mehrten, und gab ihnen viel Vieh. 39 Aber sie wurden gering an Zahl und geschwächt von der Last des Unglücks und des Kummers. 40 Er schüttete Verachtung aus auf die Fürsten und ließ sie irren in der Wüste, wo kein Weg ist; 41 aber die Armen schützte er vor Elend und mehrte ihre Geschlechter wie eine Herde. 42 Das werden die Aufrichtigen sehen und sich freuen, und aller Bosheit wird das Maul gestopft werden. 43 Wer ist weise und behält dies? Der wird merken, wie viel Wohltaten der HERR erweist.

Psalm 107 | IBS-fordítás (Új Károli) Lutherbibel 2017

Danklied der Erlösten