Sprüche 2 | IBS-fordítás (Új Károli)

1 Fiam! ha beveszed az én beszédimet, és az én parancsolatimat elrejted magadnál, 2 Ha figyelmeztetvén a bölcsességre a te füleidet, hajtod a te elmédet az értelemre, 3 Igen, ha a bölcseségért kiáltasz, és az értelemért a te szódat felemeled, 4 Ha keresed azt, mint az ezüstöt, és mint a kincseket kutatod azt: 5 Akkor megérted az Úrnak félelmét, és az Istennek ismeretére jutsz. 6 Mert az Úr ád bölcseséget, az õ szájából tudomány és értelem [származik.] 7 Az igazaknak valóságos jót rejteget, paizst a tökéletesen járóknak, 8 Hogy megõrizze az igazságnak útait, és kegyeseinek útját megtartja. 9 Akkor megérted az igazságot, és törvényt és becsületességet, és minden jó útat. 10 Mert bölcseség megy a te elmédbe, és a tudomány a te lelkedben gyönyörûséges lesz. 11 Meggondolás õrködik feletted, értelem õriz téged, 12 Hogy megszabadítson téged a gonosznak útától, és a gonoszságszóló férfiútól; 13 A kik elhagyják az igazságnak útát, hogy járjanak a setétségnek útain. 14 A kik örülnek gonoszt cselekedvén, vígadnak a gonosz álnokságokon. 15 A kiknek ösvényeik görbék, és a kik az õ útaikban gonoszok. 16 Hogy megszabadítson téged a nem hozzád tartozó asszonytól, az idegentõl, a ki az õ beszédével hizelkedik, 17 A ki elhagyja az õ ifjúságának férjét, és az õ Istenének szövetségérõl elfelejtkezik; 18 Mert a halálra hanyatlik az õ háza, és az õ ösvényei az élet nélkül valókhoz. 19 Valakik mennek ahhoz, nem térnek meg, sem meg nem nyerhetik az életnek útait. 20 Hogy járj a jóknak útjokon, és az igazaknak ösvényeit kövessed. 21 Mert az igazak lakják a földet, és a tökéletesek maradnak meg rajta. 22 A gonoszok pedig a földrõl kivágattatnak, és a hitetlenül cselekedõk kiszaggattatnak abból.

Lutherbibel 2017

Die Weisheit bewahrt vor dem Verderben

1 Mein Sohn, wenn du meine Rede annimmst und meine Gebote behältst, 2 sodass dein Ohr auf Weisheit achthat, und du dein Herz der Einsicht zuneigst, 3 ja, wenn du nach Vernunft rufst und deine Stimme nach Einsicht erhebst, 4 wenn du sie suchst wie Silber und nach ihr forschst wie nach Schätzen, 5 dann wirst du die Furcht des HERRN verstehen und die Erkenntnis Gottes finden. 6 Denn der HERR gibt Weisheit, und aus seinem Munde kommt Erkenntnis und Einsicht. 7 Er lässt es den Aufrichtigen gelingen und beschirmt die Frommen. 8 Er behütet, die recht tun, und bewahrt den Weg seiner Getreuen. 9 Dann wirst du verstehen Gerechtigkeit und Recht und Frömmigkeit und jeden guten Weg. 10 Denn Weisheit wird in dein Herz eingehen, und Erkenntnis wird deiner Seele lieblich sein, 11 Besonnenheit wird dich bewahren und Einsicht dich behüten, – 12 dich zu retten vor dem Weg der Bösen, vor den Leuten, die Falsches reden, 13 die da verlassen die rechte Bahn und gehen finstere Wege, 14 die sich freuen, Böses zu tun, und sind fröhlich über böse Ränke, 15 die krumme Wege gehen und auf Abwege kommen, – 16 dich zu retten vor der fremden Frau, einer Fremden, die glatte Worte gibt 17 und verlässt den Gefährten ihrer Jugend und vergisst den Bund ihres Gottes; 18 denn ihr Haus neigt sich zum Tode und ihre Wege zu den Schatten; 19 alle, die zu ihr eingehen, kommen nicht wieder und erreichen den Weg des Lebens nicht, – 20 dass du wandelst auf dem Wege der Guten und bleibst auf der Bahn der Gerechten; 21 denn die Aufrechten werden im Lande wohnen und die Frommen darin bleiben, 22 aber die Gottlosen werden aus dem Land ausgerottet und die Treulosen daraus vertilgt.

Sprüche 2 | IBS-fordítás (Új Károli) Lutherbibel 2017

Die Weisheit bewahrt vor dem Verderben