Psalm 22 | IBS-fordítás (Új Károli)
1 Az éneklõmesternek az ajjelethassakhar szerint; Dávid zsoltára.2 Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engemet? Távol van megtartásomtól jajgatásomnak szava.3 Én Istenem, kiáltok nappal, de nem hallgatsz meg; éjjel is és nincs nyugodalmam.4 Pedig te szent vagy, a ki Izráel dícséretei között lakozol.5 Benned bíztak atyáink; bíztak és te megszabadítottad õket.6 Hozzád kiáltottak és megmenekültek; benned bíztak és nem szégyenültek meg.7 De én féreg vagyok s nem férfiú; embereknek csúfja és a nép útálata.8 A kik engem látnak, mind csúfolkodnak rajtam, félrehúzzák ajkaikat és hajtogatják fejöket:9 Az Úrra bízta magát, mentse meg õt; szabadítsa meg õt, hiszen gyönyörködött benne!10 Mert te hoztál ki engem az anyám méhébõl, [és ]biztattál engem anyámnak emlõin.11 Születésem óta a te gondod voltam; anyám méhétõl fogva te voltál Istenem.12 Ne légy messze tõlem, mert közel a nyomorúság, és nincs, a ki segítsen.13 Tulkok sokasága kerített be engem, körülfogtak engem Básán bikái.14 Feltátották rám szájokat, mint a ragadozó és ordító oroszlán.15 Mint a víz, úgy kiöntettem; csontjaim mind széthullottak; szívem olyan lett, mint a viasz, megolvadt belsõ részeim között.16 Erõm kiszáradt, mint cserép, nyelvem ínyemhez tapadt, és a halál porába fektetsz engemet.17 Mert ebek vettek körül engem, a gonoszok serege körülfogott; átlyukasztották kezeimet és lábaimat.18 Megszámlálhatnám minden csontomat, õk pedig csak néznek [s] bámulnak rám.19 Megosztoznak ruháimon, és köntösömre sorsot vetnek.20 De te, Uram, ne légy messze tõlem; én erõsségem, siess segítségemre.21 Szabadítsd meg lelkemet a kardtól, s az én egyetlenemet a kutyák körmeibõl.22 Ments meg engem az oroszlán torkából, és a bivalyok szarvai közül hallgass meg engem.23 Hadd hirdessem nevedet atyámfiainak, és dicsérjelek téged a gyülekezetben.24 Ti, a kik félitek az Urat, dicsérjétek õt! Jákób minden ivadékai dicsõítsétek õt, és féljétek õt Izráel minden magzata!25 Mert nem veti meg és nem útálja meg a szegény nyomorúságát; és nem rejti el az õ orczáját elõle, és mikor kiált hozzá, meghallgatja.26 Felõled lesz dicséretem a nagy gyülekezetben. Az én fogadásaimat megadom azok elõtt, a kik félik õt.27 Esznek a nyomorultak és megelégesznek, dicsérik az Urat, a kik õt keresik. Éljen szívetek örökké!28 Megemlékeznek és megtérnek az Úrhoz a föld minden határai, és leborul elõtted a pogányok minden nemzetsége.29 Mert az Úré a királyi hatalom, uralkodik a pogányokon is.30 Esznek és leborulnak a föld gazdagai mind; õ elõtte hajtanak térdet, a kik a porba hullanak, és a ki életben nem tarthatja lelkét.31 Õt szolgálják a fiak, az Úrról beszélnek az utódoknak.32 Eljõnek s hirdetik az õ igazságát az õ utánok való népnek, hogy ezt cselekedte!
English Standard Version
Why Have You Forsaken Me?
1To the choirmaster: according to The Doe of the Dawn. A Psalm of David. My God, my God, why have you forsaken me? Why are you so far from saving me, from the words of my groaning?2O my God, I cry by day, but you do not answer, and by night, but I find no rest.3Yet you are holy, enthroned on the praises* of Israel.4In you our fathers trusted; they trusted, and you delivered them.5To you they cried and were rescued; in you they trusted and were not put to shame.6But I am a worm and not a man, scorned by mankind and despised by the people.7All who see me mock me; they make mouths at me; they wag their heads;8“He trusts in the Lord; let him deliver him; let him rescue him, for he delights in him!”9Yet you are he who took me from the womb; you made me trust you at my mother’s breasts.10On you was I cast from my birth, and from my mother’s womb you have been my God.11Be not far from me, for trouble is near, and there is none to help.12Many bulls encompass me; strong bulls of Bashan surround me;13they open wide their mouths at me, like a ravening and roaring lion.14I am poured out like water, and all my bones are out of joint; my heart is like wax; it is melted within my breast;15my strength is dried up like a potsherd, and my tongue sticks to my jaws; you lay me in the dust of death.16For dogs encompass me; a company of evildoers encircles me; they have pierced my hands and feet*—17I can count all my bones— they stare and gloat over me;18they divide my garments among them, and for my clothing they cast lots.19But you, O Lord, do not be far off! O you my help, come quickly to my aid!20Deliver my soul from the sword, my precious life from the power of the dog!21Save me from the mouth of the lion! You have rescued* me from the horns of the wild oxen!22I will tell of your name to my brothers; in the midst of the congregation I will praise you:23You who fear the Lord, praise him! All you offspring of Jacob, glorify him, and stand in awe of him, all you offspring of Israel!24For he has not despised or abhorred the affliction of the afflicted, and he has not hidden his face from him, but has heard, when he cried to him.25From you comes my praise in the great congregation; my vows I will perform before those who fear him.26The afflicted* shall eat and be satisfied; those who seek him shall praise the Lord! May your hearts live forever!27All the ends of the earth shall remember and turn to the Lord, and all the families of the nations shall worship before you.28For kingship belongs to the Lord, and he rules over the nations.29All the prosperous of the earth eat and worship; before him shall bow all who go down to the dust, even the one who could not keep himself alive.30Posterity shall serve him; it shall be told of the Lord to the coming generation;31they shall come and proclaim his righteousness to a people yet unborn, that he has done it.
Diese Website verwendet Cookies, um Ihnen die bestmögliche Nutzererfahrung bieten zu können.