Jesaja 48 | IBS-fordítás (Új Károli)
1 Halljátok ezt Jákób háza, a kik Izráel nevérõl neveztettek, és Júda forrásából származának, a kik az Úr nevére esküsznek, és Izráel Istenét emlegetik; [de ]nem híven és nem igazán.2 Mert a szent várostól nevezik magokat, és Izráel Istenéhez támaszkodnak, a kinek neve seregeknek Ura!3 Mik eddig történtek, elõre megjelentém, szám hirdeté és tudatá azokat, gyorsan véghez vivém, és bekövetkezének,4 Mert tudtam, hogy te kemény vagy, és vasinakból van nyakad és homlokod ércz:5 Tehát elõre megjelentém néked, mielõtt bekövetkezett, tudtodra adtam, hogy ezt ne mondd: Faragott képem mívelé ezeket, bálványom és öntött képem parancsolá ezeket.6 Hallottad volt, [és most] lásd mindezt; avagy ti nem tesztek-é errõl bizonyságot? Mostantól fogva újakat tudatok veled: titkoltakat, a melyeket nem tudtál;7 Mostan rendeltettek el és nem régen, és ezelõtt nem hallottál felõlök, hogy ezt ne mondd: Ímé, tudtam én azokat.8 Nem is hallottad, nem is tudtad, füled sem vala nyitva régen, mivel tudtam, hogy nagyon hûtelen vagy, és pártütõnek hívatál anyád méhétõl fogva.9 Nevemért elhalasztom haragomat, és dicséretemért fékezem magamat veled szemben, hogy ki ne vágjalak.10 Ímé, megtisztítottalak, de nem úgy, mint ezüstöt, megpróbáltalak a nyomor kemenczéjében.11 Enmagamért, enmagamért cselekszem; mert hogyan szentségteleníttetnék meg [nevem?!] És dicsõségemet másnak nem adom.12 Hallgass rám Jákób és Izráel, én elhívottam, én vagyok az elsõ és én az utolsó.13 Hiszen kezem veté e föld alapját, és jobbom terjeszté ki az egeket, ha én szólítom õket, mind itt állnak.14 Gyûljetek egybe mind, és halljátok meg: ki jelenté meg közülök ezeket? az, kit az Úr szeret, elvégzi akaratját Bábelen, és karja lészen a Káldeusokon.15 Én, én szóltam, és õt el is hívtam, elhoztam õt, és szerencsés lesz útja.16 Közelgjetek hozzám, halljátok ezt, nem szóltam eleitõl fogva titkon! mióta ez történik, ott vagyok! És most az Úr Isten engem küldött, és az õ lelkét.17 Így szól az Úr, Megváltód, Izráelnek Szentje: Én vagyok az Úr, Istened, ki tanítlak hasznosra, és vezetlek oly úton, a melyen járnod kell.18 Vajha figyelmeztél volna parancsolataimra! olyan volna békességed, mint a folyóvíz, és igazságod, mint a tenger habjai;19 És olyan volna magod, mint a tengernek fövénye, és méhednek gyümölcsei, mint annak kövecskéi; nem vágatnék ki és nem pusztulna el neve orczám elõl.20 Menjetek ki Bábelbõl, fussatok el Káldeából ujjongásnak szavával! jelentsétek meg, tudassátok ezt, terjesszétek a föld végsõ határáig; mondjátok: Megváltotta az Úr szolgáját, Jákóbot.21 Nem szomjaznak, bárha pusztaságon vezeti is õket: kõsziklából vizet fakaszt nékik, és meghasítja a sziklát és víz ömöl belõle.22 Nincs békesség, így szól az Úr, az istenteleneknek!
English Standard Version
Israel Refined for God’s Glory
1Hear this, O house of Jacob, who are called by the name of Israel, and who came from the waters of Judah, who swear by the name of the Lord and confess the God of Israel, but not in truth or right.2For they call themselves after the holy city, and stay themselves on the God of Israel; the Lord of hosts is his name.3“The former things I declared of old; they went out from my mouth, and I announced them; then suddenly I did them, and they came to pass.4Because I know that you are obstinate, and your neck is an iron sinew and your forehead brass,5I declared them to you from of old, before they came to pass I announced them to you, lest you should say, ‘My idol did them, my carved image and my metal image commanded them.’6“You have heard; now see all this; and will you not declare it? From this time forth I announce to you new things, hidden things that you have not known.7They are created now, not long ago; before today you have never heard of them, lest you should say, ‘Behold, I knew them.’8You have never heard, you have never known, from of old your ear has not been opened. For I knew that you would surely deal treacherously, and that from before birth you were called a rebel.9“For my name’s sake I defer my anger; for the sake of my praise I restrain it for you, that I may not cut you off.10Behold, I have refined you, but not as silver; I have tried* you in the furnace of affliction.11For my own sake, for my own sake, I do it, for how should my name* be profaned? My glory I will not give to another.
The Lord’s Call to Israel
12“Listen to me, O Jacob, and Israel, whom I called! I am he; I am the first, and I am the last.13My hand laid the foundation of the earth, and my right hand spread out the heavens; when I call to them, they stand forth together.14“Assemble, all of you, and listen! Who among them has declared these things? The Lord loves him; he shall perform his purpose on Babylon, and his arm shall be against the Chaldeans.15I, even I, have spoken and called him; I have brought him, and he will prosper in his way.16Draw near to me, hear this: from the beginning I have not spoken in secret, from the time it came to be I have been there.” And now the Lord God has sent me, and his Spirit.17Thus says the Lord, your Redeemer, the Holy One of Israel: “I am the Lord your God, who teaches you to profit, who leads you in the way you should go.18Oh that you had paid attention to my commandments! Then your peace would have been like a river, and your righteousness like the waves of the sea;19your offspring would have been like the sand, and your descendants like its grains; their name would never be cut off or destroyed from before me.”20Go out from Babylon, flee from Chaldea, declare this with a shout of joy, proclaim it, send it out to the end of the earth; say, “The Lord has redeemed his servant Jacob!”21They did not thirst when he led them through the deserts; he made water flow for them from the rock; he split the rock and the water gushed out.22“There is no peace,” says the Lord, “for the wicked.”
Diese Website verwendet Cookies, um Ihnen die bestmögliche Nutzererfahrung bieten zu können.