Offenbarung 8 | Einheitsübersetzung 2016

Das siebte Siegel und der Engel mit der Räucherpfanne

1 Als das Lamm das siebte Siegel öffnete, trat im Himmel Stille ein, etwa eine halbe Stunde lang. 2 Und ich sah: Sieben Engel standen vor Gott; ihnen wurden sieben Posaunen gegeben. 3 Und ein anderer Engel kam und trat mit einer goldenen Räucherpfanne an den Altar; ihm wurde viel Räucherwerk gegeben, damit er es mit den Gebeten aller Heiligen auf dem goldenen Altar vor dem Thron darbringe. 4 Aus der Hand des Engels stieg der Weihrauch mit den Gebeten der Heiligen zu Gott empor. 5 Dann nahm der Engel die Räucherpfanne, füllte sie mit glühenden Kohlen, die er vom Altar nahm, und warf sie auf die Erde; da begann es zu donnern und zu dröhnen, zu blitzen und zu beben.

Die ersten vier Posaunen

6 Dann machten sich die sieben Engel bereit, die sieben Posaunen zu blasen. 7 Der erste Engel blies seine Posaune. Da fielen Hagel und Feuer, die mit Blut vermischt waren, auf das Land. Es verbrannte ein Drittel des Landes, ein Drittel der Bäume und alles grüne Gras. 8 Der zweite Engel blies seine Posaune. Da wurde etwas, das einem großen brennenden Berg glich, ins Meer geworfen. Ein Drittel des Meeres wurde zu Blut. 9 Und ein Drittel der Geschöpfe, die im Meer leben, kam um und ein Drittel der Schiffe wurde vernichtet. 10 Der dritte Engel blies seine Posaune. Da fiel ein großer Stern vom Himmel; er loderte wie eine Fackel und fiel auf ein Drittel der Flüsse und auf die Wasserquellen. 11 Der Name des Sterns ist Absinth - Wermut -. Ein Drittel des Wassers wurde Absinth und viele Menschen starben durch das Wasser, weil es bitter geworden war. 12 Der vierte Engel blies seine Posaune. Da wurden ein Drittel der Sonne und ein Drittel des Mondes und ein Drittel der Sterne getroffen, sodass sie ein Drittel ihrer Leuchtkraft verloren und der Tag um ein Drittel dunkler wurde und ebenso die Nacht. 13 Und ich sah und hörte: Ein Adler flog hoch am Himmel und rief mit lauter Stimme: Wehe! Wehe! Wehe den Bewohnern der Erde! Noch drei Engel werden ihre Posaunen blasen.

Újszövetség: élet, igazság és világosság

1 És amikor felnyitotta a hetedik pecsétet, nagy csendesség lett a mennyben, mintegy fél óráig. 2 És láttam azt a hét angyalt, aki Isten színe előtt állott és adatott azoknak hét trombita. 3 Egy másik angyal is odajött és megállt az oltárnál, arany tömjénezőt tartva, és adatott neki sok tömjén, hogy a szentek könyörgéséhez tegye az arany oltárra, amely a királyi szék előtt volt. 4 És felment a tömjén füstje a szentek könyörgésével az angyal kezéből Isten elé. 5 Azután vette az angyal a tömjénezőt és megtöltötte az oltár parazsával, és ledobta a földre. Ekkor mennydörgés és zúgás, villámlás és földindulás támadt. 6 A hét angyal pedig, akinél a hét trombita volt, trombitáláshoz készült. 7 Trombitált az első és jégeső támadt, és tűz vérrel keverve, és a földre hullott. Megégett a föld harmadrésze, és minden zöld fű megégett. 8 A második angyal is trombitált, és erre, mint egy tűzben égő nagy hegy a tengerbe zuhant, és a tenger harmadrésze vérré lett. 9 A tengerben lévő állatok harmadrésze elpusztult, amiben csak élet volt, és odaveszett a hajók harmada is. 10 A harmadik angyal is trombitált, és leesett az égről egy nagy csillag, mint egy égő fáklya, és ráesett a folyók harmadára és a vizek forrásaira. 11 A csillagnak neve pedig Üröm volt, és ürömmé lett a folyóvizek harmadrésze, és sok ember meghalt e vizektől, mert azok keserűvé lettek. 12 A negyedik angyal is trombitált, és csapás érte a nap harmadrészét, a holdnak harmadrészét és a csillagoknak harmadrészét, hogy elhomályosodjék azok harmadrésze, és a nappal se legyen világos harmadáig, és az éjszaka hasonlóképpen. 13 Ekkor láttam és hallottam, hogy egy magányos sas fent az égen repül, és hangos szóval ezt mondja: „Jaj, jaj, jaj a föld lakosainak, a többi három angyal trombitájának szava miatt, akik még trombitálni fognak.“

Offenbarung 8 | Einheitsübersetzung 2016 Újszövetség: élet, igazság és világosság

Das siebte Siegel und der Engel mit der Räucherpfanne

Die ersten vier Posaunen