1Saulus wütete noch immer mit Drohung und Mord gegen die Jünger des Herrn. Er ging zum Hohepriester2und erbat sich von ihm Briefe an die Synagogen in Damaskus, um die Anhänger des Weges Jesu, Männer und Frauen, die er dort finde, zu fesseln und nach Jerusalem zu bringen.3Unterwegs aber, als er sich bereits Damaskus näherte, geschah es, dass ihn plötzlich ein Licht vom Himmel umstrahlte.4Er stürzte zu Boden und hörte, wie eine Stimme zu ihm sagte: Saul, Saul, warum verfolgst du mich?5Er antwortete: Wer bist du, Herr? Dieser sagte: Ich bin Jesus, den du verfolgst.6Steh auf und geh in die Stadt; dort wird dir gesagt werden, was du tun sollst!7Die Männer aber, die mit ihm unterwegs waren, standen sprachlos da; sie hörten zwar die Stimme, sahen aber niemanden.8Saulus erhob sich vom Boden. Obwohl seine Augen offen waren, sah er nichts. Sie nahmen ihn bei der Hand und führten ihn nach Damaskus hinein.9Und er war drei Tage blind und er aß nicht und trank nicht.10In Damaskus lebte ein Jünger namens Hananias. Zu ihm sagte der Herr in einer Vision: Hananias! Er antwortete: Siehe, hier bin ich, Herr.11Der Herr sagte zu ihm: Steh auf und geh zu der Straße, die man Die Gerade nennt, und frag im Haus des Judas nach einem Mann namens Saulus aus Tarsus! Denn siehe, er betet12und hat in einer Vision gesehen, wie ein Mann namens Hananias hereinkommt und ihm die Hände auflegt, damit er wieder sieht.13Hananias antwortete: Herr, ich habe von vielen gehört, wie viel Böses dieser Mann deinen Heiligen in Jerusalem angetan hat.14Auch hier hat er Vollmacht von den Hohepriestern, alle zu fesseln, die deinen Namen anrufen.15Der Herr aber sprach zu ihm: Geh nur! Denn dieser Mann ist mir ein auserwähltes Werkzeug: Er soll meinen Namen vor Völker und Könige und die Söhne Israels tragen.16Denn ich werde ihm zeigen, wie viel er für meinen Namen leiden muss.17Da ging Hananias hin und trat in das Haus ein; er legte ihm die Hände auf und sagte: Bruder Saul, der Herr hat mich gesandt, Jesus, der dir auf dem Weg, den du gekommen bist, erschienen ist; du sollst wieder sehen und mit dem Heiligen Geist erfüllt werden.18Sofort fiel es wie Schuppen von seinen Augen und er sah wieder; er stand auf und ließ sich taufen.19Und nachdem er etwas gegessen hatte, kam er wieder zu Kräften.
Einige Tage blieb er bei den Jüngern in Damaskus;20und sogleich verkündete er Jesus in den Synagogen: Dieser ist der Sohn Gottes.21Alle, die es hörten, waren fassungslos und sagten: Ist das nicht der Mann, der in Jerusalem alle vernichten wollte, die diesen Namen anrufen? Und ist er nicht auch hierhergekommen, um sie gefesselt vor die Hohepriester zu führen?22Saulus aber trat umso kraftvoller auf und brachte die Juden in Damaskus in Verwirrung, weil er ihnen darlegte, dass Jesus der Christus ist.
Die Flucht des Saulus aus Damaskus
23So verging einige Zeit; da beschlossen die Juden, ihn zu töten.24Doch ihr Plan wurde dem Saulus bekannt. Sie bewachten sogar Tag und Nacht die Stadttore, um ihn zu beseitigen.25Aber seine Jünger nahmen ihn und ließen ihn bei Nacht in einem Korb die Stadtmauer hinab.26Als er nach Jerusalem kam, versuchte er, sich den Jüngern anzuschließen. Aber alle fürchteten sich vor ihm, weil sie nicht glaubten, dass er ein Jünger war.27Barnabas jedoch nahm sich seiner an und brachte ihn zu den Aposteln. Er berichtete ihnen, wie Saulus auf dem Weg den Herrn gesehen habe und dass dieser zu ihm gesprochen habe und wie er in Damaskus freimütig im Namen Jesu aufgetreten sei.28So ging er bei ihnen in Jerusalem ein und aus, trat freimütig im Namen des Herrn auf29und führte auch Streitgespräche mit den Hellenisten. Diese aber planten, ihn zu töten.30Als die Brüder das erkannten, brachten sie ihn nach Cäsarea hinab und schickten ihn von dort nach Tarsus.31Die Kirche in ganz Judäa, Galiläa und Samarien hatte nun Frieden; sie wurde gefestigt und lebte in der Furcht des Herrn. Und sie wuchs durch die Hilfe des Heiligen Geistes.
Petrus in Lydda und Joppe
32Es geschah: Auf einer Reise zu den einzelnen Gemeinden kam Petrus auch zu den Heiligen in Lydda.33Dort fand er einen Mann namens Äneas, der seit acht Jahren lahm und bettlägerig war.34Petrus sagte zu ihm: Äneas, Jesus Christus heilt dich. Steh auf und richte dir dein Bett! Sogleich stand er auf.35Und alle Bewohner von Lydda und der Scharon-Ebene sahen ihn und bekehrten sich zum Herrn.36In Joppe lebte eine Jüngerin namens Tabita, das heißt übersetzt: Dorkas - Gazelle -. Sie tat viele gute Taten und gab reichlich Almosen.37Es geschah aber: In jenen Tagen wurde sie krank und starb. Man wusch sie und bahrte sie im Obergemach auf.38Weil aber Lydda nahe bei Joppe liegt und die Jünger hörten, dass Petrus dort war, schickten sie zwei Männer zu ihm und ließen ihn bitten: Komm zu uns, zögere nicht!39Da stand Petrus auf und ging mit ihnen. Als er ankam, führten sie ihn in das Obergemach hinauf; alle Witwen traten zu ihm, sie weinten und zeigten ihm die Röcke und Mäntel, die Dorkas gemacht hatte, als sie noch bei ihnen war.40Petrus aber schickte alle hinaus, kniete nieder und betete. Dann wandte er sich zu dem Leichnam und sagte: Tabita, steh auf! Da öffnete sie ihre Augen, sah Petrus an und setzte sich auf.41Er gab ihr die Hand und ließ sie aufstehen; dann rief er die Heiligen und die Witwen und zeigte ihnen, dass sie wieder lebte.42Das wurde in ganz Joppe bekannt und viele kamen zum Glauben an den Herrn.43Es geschah aber, dass Petrus längere Zeit in Joppe bei einem gewissen Simon, einem Gerber, blieb.
Újszövetség: élet, igazság és világosság
Saul megtérése
1Saul pedig még fenyegetéstől és öldökléstől lihegve az Úrnak tanítványai ellen, elment a főpaphoz,2leveleket kért tőle Damaszkuszba a zsinagógákhoz, hogy ha talál olyanokat, akik ennek az útnak követői, akár férfiakat, akár asszonyokat, elfogva Jeruzsálembe vigye őket.3És amint ment, és közeledett Damaszkuszhoz, nagy hirtelenséggel fény sugározta őt körül a mennyből,4leesett a földre, szózatot hallott, mely ezt mondta neki: „Saul, Saul, miért üldözöl engem?“5Ő pedig megkérdezte: „Kicsoda vagy, Uram?“ Az Úr pedig ezt mondta: „Én vagyok Jézus, akit te üldözöl. Nehéz neked az ösztöke ellen rugódoznod.“6Erre remegve és ámulva kérdezte: „Uram, mit akarsz, hogy cselekedjem?“ Az Úr pedig ezt mondta neki: „Kelj fel, és menj be a városba, és majd megmondják neked, mit kell cselekedned.“7A vele utazó férfiak pedig némán álltak, hallották ugyan a hangot, de senkit sem láttak.8Saul pedig felkelt a földről, de mikor kinyitotta szemeit, senkit sem látott, ezért kézen fogva vezették be őt Damaszkuszba.9Három napig nem látott, nem evett és nem ivott.10Volt pedig egy tanítvány Damaszkuszban, név szerint Anániás. Látomásban ezt mondta neki az Úr: „Anániás!“ Ő pedig ezt mondta: „Ímhol vagyok Uram!“11Az Úr pedig ezt mondta neki: „Kelj fel, menj el az úgynevezett Egyenes utcába, és keress föl a Júdás házában egy Saul nevű tarzuszi embert, mert imádkozik.“12És látta Saul látomásban, hogy egy Anániás nevű férfiú bemegy hozzá, és kezét reá teszi, hogy lásson.13Anániás pedig így felelt: „Uram, sok embertől hallottam e férfiú felől, milyen sok bosszúsággal illette szentjeidet Jeruzsálemben,14és itt is hatalma van a főpapoktól, hogy mindazokat megkötözze, akik a te nevedet segítségül hívják.“15Az Úr pedig ezt mondta neki: „Eredj el, mert ő nekem választott eszközöm, hogy hordozza az én nevemet a pogányok, királyok és Izrael fiai előtt.16Mert én megmutatom neki, mennyit kell az én nevemért szenvednie.“17Elment tehát Anániás, bement a házba, és kezeit reá tette, és ezt mondta: „Saul atyámfia, az Úr küldött engem, Jézus, aki megjelent neked az úton, amelyen jöttél, hogy szemeid megnyíljanak, és megteljél Szentlélekkel.“18És azonnal mintha pikkelyek estek volna le szemeiről, mindjárt visszanyerte látását; és felkelt és megkeresztelkedett,19majd miután evett, megerősödött. Saul pedig néhány napig együtt volt a damaszkuszi tanítványokkal,20és azonnal prédikálni kezdte a zsinagógákban a Krisztust, hogy ő az Isten Fia.21Mindnyájan elálmélkodtak, akik hallották és ezt mondták: „Nem ő az, aki pusztította Jeruzsálemben azokat, akik ezt a nevet hívják segítségül, és ide is azért jött, hogy őket elfogja, és a főpapokhoz vigye őket?“22Saul pedig annál inkább bátrabb lett, és zavarba hozta a Damaszkuszban lakó zsidókat, bebizonyítva nekik, hogy Jézus a Krisztus.23Több nap elteltével azonban a zsidók tanácsot tartottak, hogy megöljék őt.24Saulnak azonban tudomására jutott leselkedésük. Még a kapukat is őrizték nappal és éjjel, hogy megöljék őt.25A tanítványok pedig őt éjjel a kőfalon lebocsátották, leeresztve egy kosárban.26Mikor pedig Saul Jeruzsálembe ment, próbált a tanítványokhoz csatlakozni, de mindnyájan féltek tőle, mert nem hitték, hogy tanítvány.27Barnabás azonban maga mellé vette őt, elvitte az apostolokhoz, és elbeszélte nekik, amint látta az úton az Urat, és hogy beszélt vele, és mint tanított Damaszkuszban nagy bátorsággal a Jézus nevében.28Ki és bejáratos lett köztük Jeruzsálemben, és nagy bátorsággal tanított az Úr Jézusnak nevében,29beszélt, sőt vitatkozott a görög zsidókkal, azok pedig igyekeztek megölni őt.30Amikor ezt azonban megtudták az atyafiak, levitték őt Cézáreába, és elküldték Tarzuszba.
Péter Liddában és Joppéban
31Az egyháznak tehát egész Júdeában, Galileában és Samáriában békessége volt, épültek és sokasodtak az Úrnak félelmében, és a Szentlélek vigasztalásában jártak.32Történt pedig, hogy Péter, amikor mindnyájukat körbejárta, lement a Liddában lakó szentekhez is.33Talált ott egy Éneász nevű embert, aki nyolc esztendeje ágyban feküdt, gutaütött volt.34És mondta néki Péter: „Éneász, gyógyítson meg téged a Jézus Krisztus: kelj föl, magad vesd be az ágyadat!“ És azonnal felkelt.35És látták őt mindnyájan, akik Liddában és Sáronban laktak, és megtértek az Úrhoz.36Joppéban pedig volt egy nőtanítvány, név szerint Tábita, amely megmagyarázva Dorkász, azaz zerge: gazdag volt jó cselekedetekben és alamizsnákban, melyeket osztogatott.37Történt pedig azokban a napokban, hogy megbetegedett, és meghalt. Miután megmosták, kiterítették a felső házban.38Mivel pedig Lidda Joppéhoz közel volt, a tanítványok meghallották, hogy Péter ott van, két férfiút küldtek hozzá, s kérték, hogy késedelem nélkül menjen át hozzájuk.39Péter felkelt, és elment azokkal. Mihelyt oda ért, felvezették a felső házba, az özvegyasszonyok mind elébe álltak, sírtak és mutogatták a ruhákat és öltözeteket, amelyeket Dorkász csinált, míg velük együtt volt.40Péter pedig mindenkit kiküldött, térdre esve imádkozott; azután a holttesthez fordulva mondta: „Tábita, kelj fel!“ Ő pedig felnyitotta szemeit, és meglátva Pétert, felült.41Ő kezét nyújtva neki felemelte őt; majd beszólította a szenteket és az özvegyasszonyokat, eléjük állította őt elevenen.42És megtudták egész Joppéban, és sokan hittek az Úrban.43Ő pedig több napig Joppéban maradt egy Simon nevű tímárnál.
Diese Website verwendet Cookies, um Ihnen die bestmögliche Nutzererfahrung bieten zu können.