1Când s‑au apropiat de Ierusalim și au ajuns la Betfaghe și Betania, înspre Muntele Măslinilor, Isus i‑a trimis pe doi dintre ucenicii Săi,2zicându‑le: „Duceți‑vă în satul dinaintea voastră. De îndată ce intrați în el, veți găsi un măgăruș legat, pe care n‑a încălecat încă niciun om. Dezlegați‑l și aduceți‑l!3Dacă vă va spune cineva: «De ce faceți aceasta?», să‑i ziceți: «Domnul are nevoie de el.» Și imediat îl va trimite înapoi aici.“4Ei s‑au dus, au găsit măgărușul legat lângă ușă, afară în stradă, și l‑au dezlegat.5Unii dintre cei care stăteau acolo i‑au întrebat: „Ce faceți? De ce dezlegați măgărușul?“6Ei le‑au zis așa cum le spusese Isus și aceștia i‑au lăsat să plece.7Au adus măgărușul la Isus, și‑au pus hainele peste el, iar Isus a șezut pe el.8Mulți își așterneau hainele pe drum,* iar alții împrăștiau ramuri pe care le tăiaseră de pe câmpuri.9Cei care mergeau înainte și cei care‑L urmau strigau: „Osana!* Binecuvântat este Cel Ce vine în Numele Domnului!*10Binecuvântată este Împărăția care vine, Împărăția strămoșului* nostru David!* Osana în locurile preaînalte!“
Blestemarea smochinului neroditor
11A intrat în Ierusalim, în Templu, S‑a uitat de jur‑împrejur la toate lucrurile și, pentru că era deja seara târziu, S‑a dus la Betania împreună cu cei doisprezece.12În ziua următoare, după ce au ieșit din Betania, lui Isus I s‑a făcut foame.13A văzut de departe un smochin care avea frunze și S‑a dus să vadă dacă va găsi ceva în el. Dar, când a ajuns la el, n‑a găsit nimic în el, în afară de frunze, pentru că nu era vremea smochinelor.14Atunci i‑a zis: „În veci să nu mai mănânce nimeni rod din tine!“ Ucenicii Lui au auzit aceste cuvinte.
Isus alungă comercianții din Templu
15Au ajuns în Ierusalim. El a intrat în Templu și a început să‑i scoată afară pe cei ce vindeau și cumpărau în Templu. A răsturnat mesele schimbătorilor de bani și scaunele celor ce vindeau porumbei16și nu lăsa pe nimeni să ducă vreun vas* prin Templu.17El îi învăța și le zicea: „Oare nu este scris: «Casa Mea va fi numită o casă de rugăciune pentru toate neamurile.»*? Dar voi ați făcut din ea o peșteră de tâlhari!“*18Conducătorii preoților și cărturarii au auzit lucrul acesta și căutau cum să‑L omoare, pentru că se temeau de El, deoarece întreaga mulțime era uimită de învățătura Lui.19Și ori de câte ori se făcea târziu, Isus și ucenicii Lui* ieșeau afară din cetate.
Puterea credinței
20Dimineața, când au trecut pe lângă smochin, au văzut că era uscat din rădăcini.21Petru și‑a amintit ce se întâmplase și i‑a zis: – Rabbi*, iată că smochinul pe care l‑ai blestemat s‑a uscat!22Isus, răspunzând, le‑a zis: – Aveți credință în Dumnezeu!23Adevărat vă spun că*, dacă cineva ar zice acestui munte: „Ridică‑te și aruncă‑te în mare!“ și nu s‑ar îndoi în inima lui, ci ar crede că se va întâmpla ceea ce spune, i se va da întocmai.24De aceea vă spun ca toate lucrurile pe care le cereți atunci când vă rugați, să credeți că le‑ați și primit, și ele vi se vor da.25Și când stați în picioare rugându‑vă, să iertați dacă aveți ceva împotriva cuiva, pentru ca și Tatăl vostru Care este în ceruri să vă ierte vouă nelegiuirile*.26Dar dacă nu iertați, nici Tatăl vostru Care este în ceruri nu vă va ierta nelegiuirile.
Autoritatea lui Isus
27Au intrat apoi din nou în Ierusalim. În timp ce se plimba prin Templu, au venit la El conducătorii preoților, cărturarii și bătrânii28și L‑au întrebat: – Cu ce autoritate faci aceste lucruri? Și cine Ți‑a dat această autoritate ca să le faci?29Isus le‑a zis: – Vă voi întreba un singur lucru. Răspundeți‑Mi și vă voi spune cu ce autoritate fac aceste lucruri.30Botezul lui Ioan era din cer sau de la oameni? Răspundeți‑Mi!31Ei însă vorbeau între ei, zicând: „Dacă vom răspunde: «Din cer!», va întreba: «Atunci de ce nu l‑ați crezut?»32Sau să răspundem: «De la oameni!»?“ Ei se temeau de mulțime, fiindcă toți considerau că Ioan a fost într-adevăr un profet.33Așa că, răspunzându‑I lui Isus, au zis: – Nu știm! Atunci Isus le‑a zis: – Nici Eu nu vă spun cu ce autoritate fac aceste lucruri.
Újszövetség: élet, igazság és világosság
Jézus bevonul Jeruzsálembe
1Amikor Jeruzsálemhez közeledtek, Betfagé és Betánia felé, az Olajfák hegyénél elküldött tanítványai közül kettőt,2és ezt mondta nekik: „Eredjetek abba a faluba, amely előttetek van, és amikor abba bejuttok, azonnal találtok egy szamárcsikót megkötve, amelyen ember nem ült még soha; oldjátok el és hozzátok ide.3Ha valaki pedig megkérdezi tőletek: Miért teszitek ezt? Mondjátok: Az Úrnak van szüksége rá. Erre azonnal elengedi.“4Elmentek tehát, és megtalálták a megkötött szamárcsikót, az ajtón kívül a kettős útnál, és eloldották azt.5Az ott állók közül pedig némelyek ezt mondták nekik: „Mit műveltek, hogy eloldjátok a szamárcsikót?“6Ők pedig úgy feleltek nekik, amint Jézus megparancsolta. Erre elengedték őket.7Odavitték a szamárcsikót Jézushoz, rátették felsőruháikat, ő pedig felült rá.8Sokan pedig felsőruháikat az útra terítették, mások pedig ágakat vagdostak a fákról, és az útra szórták.9Akik pedig előtte mentek, és akik követték, ezt kiáltották: „Hozsánna! Áldott, aki jön az Úrnak nevében!10Áldott a mi Atyánknak, Dávidnak országa, amely az Úrnak nevében jön! Hozsánna a magasságban!“11És bement Jézus Jeruzsálembe és a templomba, mindenhol körülnézett, és mivel az idő már későre járt, kiment Betániába a tizenkettővel.
A terméketlen fügefa
12Másnap, mikor Betániából kimentek, megéheztek,13és messziről meglátva egy fügefát, amelynek levelei voltak, odament, hátha talál valamit rajta. De odaérve, egyebet, mint levelet, nem talált rajta, mert nem volt fügeérés ideje.14Akkor Jézus megszólalt, és ezt mondta a fügefának: „Soha többé ne egyék rólad gyümölcsöt senki.“ A tanítványai is hallották ezt.
Jézus megtisztítja a templomot
15Azután Jeruzsálembe érkeztek. Bemenve a templomba, Jézus kezdte kiűzni azokat, akik a templomban árultak és vásároltak, a pénzváltók asztalait és a galambárusok székeit pedig felborította,16és nem engedte, hogy valaki edényt vigyen a templomon keresztül.17Azután így tanította őket: „Nincs-e megírva: »Az én házamat imádság házának nevezik minden nép között«? Ti pedig rablók barlangjává tettétek azt.“18És meghallották az írástudók és a főpapok, és azon tanakodtak, hogy hogyan veszíthetnék el őt. Mert féltek tőle, mivel az egész sokaság álmélkodott az ő tanításán.19Amikor azután beesteledett, kiment a városból.
A fügefa elszáradása
20Reggel pedig, amikor elmentek a fügefa mellett, látták, hogy az gyökerestől kiszáradt.21Péter visszaemlékezve, ezt mondta neki: „Mester, nézd, a fügefa, amelyet megátkoztál, kiszáradt.“22És Jézus ezt felelte nekik: „Legyen hitetek Istenben.23Mert bizony mondom néktek, ha valaki azt mondja ennek a hegynek: Kelj fel, és ugorjál a tengerbe, és szívében nem kételkedik, hanem hiszi, hogy amit mond, megtörténik, meglesz, amit mondott.24Ezért mondom nektek: Amit könyörgésetekben kértek, higgyétek, hogy mindazt megkapjátok, és meg is adatik néktek.25És amikor imádkozva megálltok, bocsássátok meg, ha valaki ellen valami panaszotok van, hogy a ti mennyei Atyátok is megbocsássa nektek vétkeiteket.26Ha pedig ti nem bocsátotok meg, a ti mennyei Atyátok sem bocsátja meg a ti vétkeiteket.“
Kérdés Jézus hatalmáról
27Ismét elmentek Jeruzsálembe. Amikor pedig Jézus a templomban körüljárt, odamentek hozzá a főpapok, az írástudók és a vének.28És mondták neki: „Milyen hatalommal cselekszed ezeket, és ki adta neked a hatalmat arra, hogy ezeket cselekedd?“29Jézus pedig ezt mondta nekik: „Én is kérdezek egy dolgot tőletek, feleljetek meg nekem, és megmondom nektek, hogy miféle hatalomnál fogva cselekszem ezeket.30A János keresztsége mennyből való volt-e vagy emberektől? Erre feleljetek nekem.“31Azok pedig tanakodtak maguk között, ezt mondván: „Ha azt mondjuk: a mennyből, azt fogja mondani: Akkor miért nem hittetek neki?32Mondjuk talán azt: az emberektől?“ De féltek a néptől, mert mindenki azt tartotta Jánosról, hogy valóban próféta volt.33Ezért így feleltek Jézusnak: „Nem tudjuk.“ Jézus is válaszolt nekik: „Én sem mondom meg nektek, miféle hatalomnál fogva cselekszem ezeket.“
Diese Website verwendet Cookies, um Ihnen die bestmögliche Nutzererfahrung bieten zu können.