Markus 12 | Noua Traducere Românească Újszövetség: élet, igazság és világosság

Markus 12 | Noua Traducere Românească

Pilda viticultorilor

1 Apoi a început să le vorbească în pilde: – Un om a plantat o vie. A împrejmuit‑o cu un gard, a săpat un teasc și a construit un turn de pază.* Apoi a arendat‑o unor viticultori și a plecat într‑o călătorie. 2 La vremea potrivită a trimis un sclav la viticultori ca să ia de la ei din roadele viei. 3 Viticultorii însă l‑au apucat, l‑au bătut și l‑au trimis înapoi cu mâinile goale. 4 Stăpânul a trimis apoi la ei un alt sclav, dar și pe acela l‑au lovit peste cap și l‑au umilit. 5 A trimis apoi un altul, dar pe acela l‑au omorât, și apoi încă mulți alții, dintre care pe unii i‑au bătut, iar pe alții i‑au omorât. 6 Singurul pe care‑l mai avea era un fiu preaiubit. În cele din urmă, l‑a trimis la ei, zicând: „Pe fiul meu îl vor respecta!“ 7 Dar viticultorii aceia și‑au zis între ei: „Acesta este moștenitorul! Haideți să‑l omorâm și moștenirea va fi a noastră!“ 8 Și l‑au apucat, l‑au omorât și l‑au scos afară din vie. 9 Așadar, ce va face stăpânul viei? El va veni și‑i va nimici pe viticultori, iar via o va da altora. 10 N‑ați citit cuvântul acesta în Scriptură: „Piatra pe care au respins‑o zidarii a devenit Piatra din capul unghiului. 11 Domnul a făcut acest lucru și este minunat în ochii noștri!“?* 12 Ei căutau să pună mâna pe El, dar le‑a fost frică de mulțime; căci știau că împotriva lor spusese Isus pilda. Așa că L‑au lăsat și au plecat.

Tributul datorat Cezarului

13 I‑au trimis la El pe câțiva dintre farisei și dintre irodieni* ca să‑L prindă în cursă cu vorba. 14 Ei au venit și I‑au zis: – Învățătorule, știm că ești adevărat* și că nu‑Ți pasă de nimeni, căci nu Te uiți la fața oamenilor,* ci‑i înveți calea lui Dumnezeu potrivit cu adevărul. Se cuvine să plătim tribut Cezarului* sau nu? Să plătim sau să nu plătim? 15 El însă, înțelegând ipocrizia lor, le‑a zis: – De ce Mă puneți la încercare? Aduceți‑Mi un denar*, să‑l văd! 16 Ei I‑au adus. Isus le‑a zis: – Chipul acesta și inscripția, ale cui sunt? Ei I‑au zis: – Ale Cezarului. 17 Isus le‑a zis: – Dați înapoi Cezarului ce este al Cezarului, iar lui Dumnezeu ce este al lui Dumnezeu!* Ei erau foarte uimiți de El.

Despre înviere

18 Apoi au venit la El saducheii*, care zic că nu există înviere, și L‑au întrebat: 19 – Învățătorule, Moise ne‑a scris: „Dacă fratele cuiva moare și lasă în urmă o soție, dar fără să lase vreun copil, fratele lui s‑o ia de soție pe văduvă și să‑i ridice un urmaș* fratelui său.“* 20 Erau deci șapte frați. Primul și‑a luat o soție, dar, când a murit, n‑a lăsat niciun urmaș. 21 Al doilea a luat‑o de soție pe văduvă, dar și el a murit fără să lase vreun urmaș. Așa s‑a întâmplat și cu al treilea. 22 Și niciunul dintre cei șapte n‑a lăsat un urmaș. La urmă, după ei toți, a murit și femeia. 23 La înviere, când vor învia, soția căruia dintre ei va fi ea? Căci toți șapte au avut‑o de soție! 24 Isus le‑a zis: – Oare nu vă rătăciți voi tocmai pentru că nu cunoașteți nici Scripturile, nici puterea lui Dumnezeu? 25 Căci atunci când învie dintre cei morți, nici nu se însoară, nici nu se mărită, ci sunt ca îngerii din ceruri. 26 Iar cu privire la faptul că cei morți sunt înviați, n‑ați citit în Cartea lui Moise, acolo unde scrie despre rug, cum i‑a vorbit Dumnezeu, zicând: „Eu sunt Dumnezeul lui Avraam, Dumnezeul lui Isaac și Dumnezeul lui Iacov.“*? 27 El nu este un Dumnezeu al celor morți, ci al celor vii! Sunteți foarte rătăciți!

Cea mai mare poruncă

28 Unul dintre cărturari venise și‑i auzise discutând. Când a văzut că Isus le‑a răspuns bine, L‑a întrebat: – Care este cea dintâi poruncă dintre toate? 29 Isus a răspuns: – Cea dintâi poruncă este: „Ascultă, Israel! Domnul, Dumnezeul nostru, este singurul Domn.* 30 Să‑L iubești pe Domnul, Dumnezeul tău, cu toată inima ta, cu tot sufletul tău, cu toată mintea ta și cu toată puterea ta.“* Aceasta este cea dintâi poruncă. 31 A doua este: „Să‑l iubești pe semenul tău ca pe tine însuți.“* Nu există altă poruncă mai mare decât acestea. 32 Cărturarul I‑a zis: – Bine, Învățătorule! Este adevărat ceea ce ai spus, și anume că El este Unul singur, că nu este altul în afară de El 33 și că a‑L iubi pe El cu toată inima, cu toată priceperea și cu toată puterea și a‑l iubi pe semenul tău ca pe tine însuți înseamnă mult mai mult decât toate arderile‑de‑tot și decât toate jertfele. 34 Când a văzut Isus că răspunsese cu înțelepciune, i‑a zis: – Tu nu ești departe de Împărăția lui Dumnezeu. Și nimeni nu mai îndrăznea să‑L întrebe nimic.

Al cui fiu este Cristos?

35 În timp ce dădea învățătură în Templu, Isus a întrebat: „Cum de zic cărturarii despre Cristos că este fiul lui David? 36 David însuși, prin* Duhul Sfânt, a spus: «Domnul I‑a zis Domnului meu:* ‘Șezi la dreapta Mea, până‑i voi pune pe dușmanii Tăi sub picioarele Tale!’»* 37 David însuși Îl numește«Domn». Deci cum este El fiul lui?“ Mulțimea cea mare Îl asculta cu plăcere.

Modul de viață ipocrit al cărturarilor

38 În învățătura Lui spunea: „Feriți‑vă de cărturari, cărora le place să umble în robe lungi, le plac saluturile în piețe, 39 scaunele de onoare în sinagogi și locurile de onoare la mese. 40 Ei devorează casele văduvelor și fac rugăciuni lungi de ochii lumii. Aceștia vor primi o condamnare mult mai mare.“

Văduva săracă și dărnicia ei

41 S‑a așezat în fața vistieriei* Templului și Se uita cum punea mulțimea bani în vistierie. Mulți dintre cei bogați puneau mult. 42 A venit și o văduvă săracă și a pus doi leptoni*, care fac împreună un codrant*. 43 Isus i‑a chemat pe ucenicii Lui și le‑a zis: „Adevărat vă spun că această văduvă săracă a pus mai mult decât toți cei care au pus în vistierie, 44 pentru că toți au pus din belșugul lor, dar ea, din sărăcia ei, a pus tot ce avea, întreaga ei sursă de trai.“

Holy Bible, New Romanian Translation TM (Noua Traducere În Limba Română TM) Copyright © 2007, 2010, 2016 by Biblica, Inc. Used with permission. All rights reserved worldwide. “Biblica”, “International Bible Society” and the Biblica Logo are trademarks registered in the United States Patent and Trademark Office by Biblica, Inc. Used with permission.

Újszövetség: élet, igazság és világosság

A gonosz szőlőművesek

1 Ezután példázatokban kezdett beszélni hozzájuk: „Egy ember szőlőt ültetett, körülvette gyepűvel, és sajtót ásott, és tornyot épített, és kiadta munkásoknak, és elutazott. 2 Amikor eljött az ideje, szolgát küldött a munkásokhoz, hogy kapjon a munkásoktól a szőlő gyümölcséből. 3 Azok azonban megfogták, megverték, és üresen küldték vissza. 4 És ismét küldött hozzájuk egy másik szolgát, akit meg kővel dobáltak meg, fejét betörték, és gyalázattal illetve visszaküldték. 5 Ismét küldött egy másikat, de azt megölték, és még sok más szolgát is, akik közül némelyeket megvertek, némelyeket pedig megöltek. 6 Mivel pedig még egyvalakije, egyetlen szeretett fia is volt, utoljára azt is elküldte hozzájuk, ezt mondván: A fiamat meg fogják becsülni. 7 A munkások azonban ezt mondák maguk között: Ez az örökös, gyertek, öljük meg, és mienk lesz az örökség. 8 És megfogták, megölték, és a szőlőn kívülre dobták. 9 Mit cselekszik hát a szőlőnek ura? Eljön, és elveszti a munkásokat, és a szőlőt másoknak adja. 10 Ezt az Írást sem olvastátok: »Amelyik követ az építők megvetettek, az lett a szegletkővé. 11 Az Úrtól lett ez, és csodálatos a mi szemeink előtt«?“ 12 És igyekeztek őt elfogni, de féltek a sokaságtól, mert tudták, hogy a példázatot ellenük mondta. Ezért otthagyták őt, és tovább mentek onnan.

Az adópénz

13 Elküldtek hozzá néhányat a farizeusok és a Heródes-pártiak közül, hogy szavaival fogják meg. 14 Azok pedig odamenve, ezt mondták neki: „Mester, tudjuk hogy igaz vagy, és nem tartasz senkitől, mert nem az emberek személyére tekintesz, hanem az igazság szerint tanítod az Isten útját. Szabad-e a császárnak adót fizetni vagy nem? Fizessünk vagy ne fizessünk?“ 15 Ő pedig ismerve képmutatásukat, ezt mondta nekik: „Miért kísértetek engem? Hozzatok nekem egy pénzt, hadd lássam.“ 16 Azok pedig hoztak, és Jézus megkérdezte tőlük: „Kié ez a kép és a felirat?“ Azok pedig ezt felelték: „A császáré.“ 17 Ekkor Jézus ezt mondta nékik: „Adjátok meg a császárnak, ami a császáré, és az Istennek, ami az Istené.“ És elálmélkodtak rajta.

Kérdés a feltámadásról

18 Ezután szadduceusok jöttek hozzá, akik azt mondják, hogy nincsen feltámadás, és megkérdezték tőle: 19 „Mester, Mózes azt írta nekünk, hogy »ha valakinek testvére meghalt, és feleséget hagyott hátra, gyermekeket pedig nem hagyott, akkor a feleségét vegye el az ő testvére, és támasszon utódot a testvérének.« 20 Volt tehát hét fiútestvér. Az első feleséget vett, de meghalt, és nem hagyott utódot. 21 A második is elvette az asszonyt, de meghalt, és utódot ő sem hagyott. Hasonlóképpen a harmadik is, 22 és mind a hét elvette, és utódot nem hagytak. Legutoljára meghalt az asszony is. 23 A feltámadáskor tehát, mikor feltámadnak, melyiküknek lesz a felesége? Mert mind a hétnek a felesége volt.“ 24 Jézus pedig így felelt nekik: „Vagy nem azért tévelyegtek-e, mert nem ismeritek az Írásokat, sem az Istennek hatalmát? 25 Mert amikor a halálból feltámadnak, sem nem házasodnak, sem férjhez nem mennek, hanem olyanok lesznek, mint az angyalok a mennyekben. 26 A halottakról pedig, hogy feltámadnak, nem olvastátok-e a Mózes könyvében, a csipkebokornál, hogy hogyan szólott neki az Isten, ezt mondván: »Én vagyok Ábrahám Istene, Izsák Istene és Jákób Istene«? 27 Az Isten nem holtaknak, hanem élőknek Istene. Ti tehát igen tévelyegtek.“

A nagy parancsolat

28 Akkor odament hozzá egy az írástudók közül, aki az ő vitatkozásukat hallotta, és tudva, hogy jól megfelelt nekik, megkérdezte tőle: „Melyik az első az összes parancsolat közül?“ 29 Jézus ezt felelt neki: „Minden parancsolat közül az első: »Halljad, Izrael, az Úr, a mi Istenünk az egyetlen Úr. 30 Szeressed azért az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes elmédből és teljes erődből. Ez az első parancsolat.« 31 A második pedig hasonlít ehhez: »Szeresd felebarátodat, mint magadat.« Nincs más ezeknél nagyobb parancsolat.“ 32 Akkor mondta neki az írástudó: „Jól van, Mester, helyesen mondod, hogy egy Isten van, és nincsen kívüle más, 33 és szeretni őt teljes szívből, teljes elméből, teljes lélekből és teljes erőből és szeretni az ember felebarátját, mint önmagát, többet ér minden égőáldozatnál és véres áldozatnál.“ 34 Jézus pedig látva, hogy bölcsen felelt, ezt mondta neki: „Nem vagy messze az Isten országától.“ És többé senki sem merte őt megkérdezni.

Krisztus Dávidnak Fia és Ura

35 Amint Jézus a templomban tanított, ezt kérdezte: „Hogyan mondhatják az írástudók, hogy a Krisztus Dávidnak Fia? 36 Hiszen Dávid maga mondta a Szentlélek által: »Mondta az Úr az én Uramnak: ülj az én jobb kezem felől, amíg lábaid alá nem vetem ellenségeidet zsámolyul.« 37 Tehát maga Dávid nevezi őt »Urának«, hogyan lehet akkor a Fia?“ És a nagy sokaság örömmel hallgatta.

Az írástudók nagyravágyása és kapzsisága

38 Jézus pedig ezt mondta nekik tanításában: „Őrizkedjetek az írástudóktól, akik örömest járnak hosszú köntösökben, és szeretik, ha a piacokon köszöntik őket. 39 És szeretik a gyülekezetekben az első helyeket és a lakomákon a főhelyeket. 40 Az özvegyeknek házát fölemésztik, és színlelésből hosszan imádkoznak: ezek súlyosabb ítélet alá esnek.“

Az özvegyasszony két fillérje

41 Ezután leült Jézus a templompersellyel átellenben, és nézte, hogy a sokaság miként dob pénzt a perselybe. Sok gazdag pedig sokat dobott abba. 42 Egy szegény özvegyasszony is odajött, két fillért, azaz egynegyed pénzt dobott bele. 43 Akkor odaszólította tanítványait, és ezt mondta nekik: „Bizony mondom néktek, hogy ez a szegény özvegyasszony többet dobott mindenkinél, akik a perselybe dobtak. 44 Mert azok mindnyájan a fölöslegükből dobtak, ő pedig a szegénységéből, amije csak volt, mind bedobta, az egész vagyonát.“