Offenbarung 6 | Noua Traducere Românească

Cele șapte sigilii

1 Am văzut când Mielul a deschis unul dintre cele șapte sigilii și am auzit‑o pe una dintre cele patru ființe vii zicând cu glas ca de tunet: „Vino!“ 2 M‑am uitat și iată că a ieșit un cal alb, iar cel care‑l călărea avea un arc. I‑a fost dată o coroană și, ca un cuceritor, a ieșit să cucerească. 3 Când Mielul a deschis al doilea sigiliu, am auzit‑o pe cea de‑a doua ființă vie zicând: „Vino!“ 4 Și a ieșit un alt cal, unul roșu, iar celui ce‑l călărea i s‑a dat voie să ia pacea de pe pământ, așa încât oamenii să se înjunghie unii pe alții; și i‑a fost dată o sabie mare. 5 Când Mielul a deschis al treilea sigiliu, am auzit‑o pe cea de‑a treia ființă vie zicând: „Vino!“ M‑am uitat și iată că a ieșit un cal negru, iar cel care‑l călărea avea în mână o balanță. 6 Am auzit între cele patru ființe vii ceva ca un glas zicând: „Un choinix* de grâu pentru un denar*! Trei choinicși de orz pentru un denar! Dar să nu strici uleiul și vinul!“ 7 Când Mielul a deschis al patrulea sigiliu, am auzit glasul celei de‑a patra ființe vii zicând: „Vino!“ 8 M‑am uitat și iată că a ieșit un cal verde pal*, iar numele celui ce‑l călărea era Moartea. Împreună cu el, urmându‑l, era Locuința Morților*. Le‑a fost dată autoritate peste a patra parte a pământului, ca să omoare cu sabia, cu foametea, cu molima și prin fiarele sălbatice de pe pământ. 9 Când Mielul a deschis al cincilea sigiliu, am văzut sub altar sufletele celor ce fuseseră uciși* din cauza Cuvântului lui Dumnezeu și din cauza mărturiei pe care o avuseseră. 10 Ei au strigat cu glas tare, zicând: „Până când, Stăpâne, Cel Sfânt și Adevărat, întârzii să judeci și să răzbuni sângele nostru împotriva celor ce locuiesc pe pământ?“ 11 Fiecăruia i s‑a dat câte o robă albă și li s‑a spus să se mai odihnească încă puțin timp, până când numărul celor care au slujit împreună cu ei și al fraților lor, care urmează să fie uciși ca și ei, se va fi împlinit. 12 Apoi am văzut când Mielul a deschis al șaselea sigiliu; și a fost un mare cutremur. Soarele a devenit negru, ca pânza de sac făcută din păr, luna întreagă a devenit ca sângele, 13 iar stelele cerului au căzut pe pământ, așa cum un smochin își aruncă smochinele târzii* când este scuturat de un vânt puternic. 14 Cerul a fost strâns ca un sul ce este înfășurat, iar fiecare munte și insulă au fost mișcate din locurile lor. 15 Regii pământului, oamenii de seamă, comandanții, cei bogați, cei puternici, orice sclav și orice om liber s‑au ascuns în peșteri și printre stâncile munților. 16 Ei ziceau munților și stâncilor: „Cădeți peste noi și ascundeți‑ne de fața Celui Ce stă pe tron și de mânia Mielului, 17 pentru că a venit ziua cea mare a mâniei Lor și cine poate sta în picioare?!“

Újszövetség: élet, igazság és világosság

1 És láttam, amikor a Bárány a pecsétekből egyet felnyitott és halottam, hogy a négy élőlény közül az egyik mennydörgő hangon ezt mondta: „Jöjj és lásd!“ 2 És láttam, íme egy fehér ló. A rajta ülőnél íj volt. Koronát adtak neki. Győzelmesen vonult ki, hogy győzzön. 3 És amikor a második pecsétet felnyitotta, hallottam, hogy a második élőlény ezt mondta: „Jöjj és lásd!“ 4 És előjött egy másik, vörös ló. A rajta ülőnek megadatott, hogy a békességet elvegye a földről, és hogy az emberek egymást öljék. Nagy kard adatott neki. 5 Amikor felnyitotta a harmadik pecsétet, hallottam, hogy a harmadik élőlény ezt mondta: „Jöjj és lásd!“ És láttam, és íme egy fekete ló! Annak, aki azon ült, egy mérleg volt a kezében. 6 És hallottam a négy élőlény között egy szózatot, amely ezt mondta: „A búzának mércéje egy dénár és az árpának három mércéje egy dénár, de az olajat és bort ne bántsd!“ 7 Amikor felnyitotta a negyedik pecsétet, hallottam a negyedik élőlény szavát, amint így szólt: „Jöjj és lásd!“ 8 És láttam, és íme, egy fakó ló! Annak, aki rajta ült neve halál és a pokol követte őt és adatott neki hatalom a földnek negyedrészén, hogy öljenek fegyverrel és éhséggel és halállal a földnek fenevadjaival. 9 És amikor felbontotta az ötödik pecsétet, láttam az oltár alatt azoknak lelkét, akiket megöltek az Isten beszédéért és bizonyságtételéért, amelyhez ragaszkodtak. 10 És hangos szóval kiáltottak: „Uram, te szent és igaz vagy, meddig nem ítélsz még, és nem torlod meg a mi vérünket azokon, akik a földön laknak?“ 11 Akkor mindegyikük fehér ruhát kapott, és megmondták nekik, hogy még egy kevés ideig nyugodjanak meg, amíg betelik mind szolgatársaiknak, mind az ő testvéreiknek száma, akiket megölnek majd, akárcsak őket. 12 Aztán láttam, amikor a hatodik pecsétet felnyitotta, és íme nagy földrengés támadt, és a nap fekete lett, mint egy szőrzsák és a hold olyan lett, mint a vér. 13 És az ég csillagai lehullottak a földre, miképpen a fügefa lehullatja éretlen gyümölcseit, amikor nagy szél rázza. 14 És az ég eltűnt, mint amikor egy papírtekercset összegöngyölnek, és minden hegy és sziget elmozdult helyéről. 15 És a földnek királyai és a fejedelmek és a gazdagok és a vezérek és a hatalmasok és minden szolga és szabad elrejtőzött a barlangokba és a hegyek hasadékaiba. 16 És ezt mondták a hegyeknek és a kőszikláknak: „Essetek ránk, és rejtsetek el minket annak színe elől, aki a királyi széken ül, és a Bárány haragja elől, 17 mert eljött haragjuk napja és ki állhat meg?“

Offenbarung 6 | Noua Traducere Românească Újszövetség: élet, igazság és világosság

Cele șapte sigilii