1Isus, răspunzând din nou, le‑a vorbit în pilde și a zis:2– Împărăția Cerurilor se aseamănă cu un împărat care i‑a făcut nuntă fiului său.3El și‑a trimis sclavii să‑i cheme pe cei invitați la nuntă, dar aceștia n‑au vrut să vină.4A trimis din nou alți sclavi, zicând: „Spuneți‑le celor invitați: «Iată, am pregătit masa! Boii și animalele îngrășate au fost tăiate și toate sunt pregătite! Veniți deci la nuntă!»“5Dar ei, nepăsători, au plecat, unul la ogorul lui, iar altul la afacerea lui.6Ceilalți i‑au înșfăcat pe sclavi, i‑au chinuit și i‑au omorât.7Atunci împăratul s‑a mâniat și, trimițându‑și armatele, i‑a nimicit pe ucigașii aceia și le‑a ars cetatea.8Apoi le‑a zis sclavilor săi: „Nunta este pregătită, dar cei invitați n‑au fost vrednici de ea.9Mergeți, așadar, la răspântiile drumurilor și chemați‑i la nuntă pe toți aceia pe care îi găsiți!“10Sclavii aceia au ieșit pe drumuri și i‑au adunat pe toți aceia pe care i‑au găsit, și răi, și buni, așa că sala de nuntă s‑a umplut de oaspeți.11Când împăratul a venit să‑și vadă oaspeții, a observat acolo un om care nu se îmbrăcase în haină de nuntă12și l‑a întrebat: „Prietene, cum ai intrat aici fără să ai haină de nuntă?“ Acesta a amuțit.13Atunci împăratul le‑a zis slujitorilor: „Legați‑l de mâini și de picioare și alungați‑l în întunericul de afară. Acolo va fi plânsul și scrâșnirea dinților!“14Căci mulți sunt chemați, dar puțini sunt aleși.
Tributul datorat Cezarului
15Atunci fariseii s‑au dus și s‑au sfătuit cum să‑L prindă în cursă cu vorba.16I‑au trimis la El pe ucenicii lor împreună cu irodienii*, care I‑au zis: – Învățătorule, știm că ești adevărat* și‑i înveți pe oameni calea lui Dumnezeu în adevăr și că nu‑Ți pasă de nimeni, căci nu Te uiți la fața oamenilor*.17Așadar, spune‑ne ce crezi: se cuvine să‑i plătim tribut Cezarului* sau nu?18Isus însă, cunoscând răutatea lor, le‑a zis: – De ce Mă puneți la încercare, ipocriților?19Arătați‑Mi moneda pentru tribut! Ei I‑au adus un denar*.20El le‑a zis: – Chipul acesta și inscripția ale cui sunt?21Ei I‑au zis: – Ale Cezarului. Atunci El le‑a zis: – Așadar, dați înapoi Cezarului ce este al Cezarului, iar lui Dumnezeu ce este al lui Dumnezeu!*22Ei au rămas uimiți când au auzit aceste cuvinte. Și astfel, L‑au lăsat și au plecat.
Despre înviere
23În aceeași zi, s‑au apropiat de El saducheii, care zic că nu există înviere, și L‑au întrebat,24zicând: – Învățătorule, Moise a zis: „Dacă cineva moare fără să aibă copii, fratele lui să se căsătorească cu văduva și să‑i ridice un urmaș fratelui său.“*25Erau deci printre noi șapte frați. Primul, după ce s‑a căsătorit, a murit. Și, neavând niciun urmaș, i‑a lăsat‑o pe soția sa fratelui său.26Așa s‑a întâmplat și cu al doilea, și cu al treilea, până la al șaptelea.27La urmă, după ei toți, a murit și femeia.28Așadar, la înviere, soția căruia dintre cei șapte va fi ea? Căci toți au avut‑o de soție!29Isus, răspunzând, le‑a zis: – Sunteți rătăciți, pentru că nu cunoașteți nici Scripturile, nici puterea lui Dumnezeu.30Căci la înviere, nici nu se însoară, nici nu se mărită, ci sunt ca îngerii din cer.31Iar cu privire la învierea celor morți, n‑ați citit ce v‑a spus Dumnezeu, când zice:32„Eu sunt Dumnezeul lui Avraam, Dumnezeul lui Isaac și Dumnezeul lui Iacov“?* El nu este un Dumnezeu al celor morți, ci al celor vii!33Auzind aceste lucruri, mulțimile au rămas uimite de învățătura Lui.
Cea mai mare poruncă
34Când fariseii au auzit că Isus le închisese gura saducheilor, s‑au strâns la un loc.35Unul dintre ei, un învățător al Legii, ca să‑L pună la încercare, a întrebat:36– Învățătorule, care este cea mai mare poruncă din Lege?37Isus i‑a spus: – „Să‑L iubești pe Domnul, Dumnezeul tău, cu toată inima ta, cu tot sufletul tău și cu toată mintea* ta“*.38Aceasta este cea dintâi și cea mai mare poruncă.39Iar a doua, asemenea ei, este: „Să‑l iubești pe semenul tău ca pe tine însuți“*.40Toată Legea și Profeții* atârnă de* aceste două porunci.
Al cui fiu este Cristos?
41În timp ce fariseii erau strânși la un loc, Isus i‑a întrebat:42– Ce credeți voi despre Cristos? Al cui Fiu este El? Ei I‑au răspuns: – Al lui David.43El le‑a zis: – Cum atunci David, prin* Duhul, Îl numește „Domn“, când spune:44„Domnul I‑a zis Domnului meu:* «Șezi la dreapta Mea, până‑i voi pune pe dușmanii Tăi sub picioarele Tale!»“?*45Deci, dacă David Îl numește „Domn“, cum este El fiul lui?46Nimeni n‑a putut să‑I răspundă nici măcar un cuvânt și, din ziua aceea, nimeni n‑a mai îndrăznit să‑L întrebe nimic.
Újszövetség: élet, igazság és világosság
A királyi menyegző
1Jézus ismét példázatokban beszélt nekik:2„Hasonlatos a mennyek országa a királyhoz, aki a fiának menyegzőt készített.3Elküldte szolgáit, hogy meghívják azokat, akik a menyegzőre hivatalosak voltak; de nem akartak eljönni.4Ismét küldött másik szolgákat, ezt mondva: Mondjátok meg a hivatalosoknak: Íme, ebédemet elkészítettem, ökreim és hizlalt állataim le vannak vágva, és kész minden: gyertek a menyegzőre.5De azok nem törődtek vele, elmentek: az egyik a szántóföldjére, a másik a kereskedésébe.6A többiek pedig megfogták szolgáit, bántalmazták, és megölték őket.7Meghallotta ezt a király, megharagudott, és elküldte hadait, és ezeket a gyilkosokat megölette, és városaikat fölégette.8Akkor ezt mondta szolgáinak: A menyegző ugyan készen van, de a hivatalosok nem voltak méltók.9Menjetek azért a keresztutakra, és akit csak találtok, hívjátok be a menyegzőre.10És kimentek a szolgák az utakra, begyűjtöttek mindenkit, akiket csak találtak, jókat és gonoszakat egyaránt. És megtelt a menyegző vendégekkel.11Amikor bement a király, hogy megtekintse a vendégeket, látott ott egy embert, akinek nem volt menyegzői ruhája,12és ezt mondta neki: Barátom, hogyan jöttél ide, holott nincsen menyegzői ruhád? Az pedig hallgatott.13Akkor mondta a király a szolgáknak: Kötözzétek meg lábait és kezeit, vigyétek és vessétek őt a külső sötétségre; ott lesz sírás és fogcsikorgatás.14Mert sokan vannak a hivatalosak, de kevesen a választottak.“
Az adópénz
15Ekkor a farizeusok elmentek, és tanácsot tartottak, hogy szóval csalják tőrbe.16Elküldték hozzá tanítványaikat a Heródes-pártiakkal, akik ezt mondták: „Mester, tudjuk, hogy igaz vagy, és az Isten útját igazán tanítod, és nem törődsz senkivel, mert nem emberek személyére nézel.17Mondd meg nekünk tehát, mit gondolsz: szabad-e a császárnak adót fizetnünk vagy nem?“18Jézus pedig ismerve álnokságukat, ezt mondta: „Mit kísértetek engem, képmutatók?19Mutassátok nekem az adópénzt.“ Azok pedig odavittek neki egy dénárt.20Ekkor ezt kérdezte tőlük: „Kié ez a kép és ez a felírás?“21Azt felelték neki: „A császáré.“ Akkor ezt mondta nekik: „Adjátok meg tehát a császárnak, ami a császáré, és Istennek, ami Istené.“22Ezt hallva elcsodálkoztak, otthagyták őt, és elmentek.
Kérdés a feltámadásról
23Ugyanazon a napon mentek hozzá a szadduceusok, akik a feltámadást tagadják, és megkérdezték őt:24„Mester, Mózes azt mondta: »ha valaki gyermek nélkül hal meg, annak testvére vegye el feleségét, és támasszon utódot testvérének.«25Volt pedig nálunk hét testvér: és az első feleséget vett, meghalt, és mivelhogy nem volt gyermeke, feleségét a testvérére hagyta.26Hasonlóképpen a második is, a harmadik is, mind a hetedikig.27Legutoljára pedig az asszony is meghalt.28A feltámadáskor azért a hét közül melyiké lesz az asszony? Mert mindegyiké volt.“29Jézus ezt felelte nekik: „Tévelyegtek, mivel nem ismeritek sem az írásokat, sem az Istennek hatalmát.30Mert a feltámadáskor sem nem házasodnak, sem férjhez nem mennek, hanem olyanok lesznek, mint az Isten angyalai a mennyben.31A halottak feltámadása felől pedig nem olvastátok-e, amit az Isten mondott nektek, amikor így szólt:32»Én vagyok Ábrahám Istene, Izsák Istene és Jákób Istene«? Az Isten nem holtaknak, hanem élőknek Istene.“33És a sokaság ezt hallva, csodálkozott az ő tudományán.
A nagy parancsolat
34A farizeusok pedig amikor meghallották, hogy a szadduceusokat elnémította, egybegyűltek,35és megkérdezte őt közülük az egyik törvénytudó, hogy kísértse:36„Mester, melyik a nagy parancsolat a törvényben?“37Jézus pedig ezt mondta neki: „»Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből.«38Ez az első és nagy parancsolat.39A második pedig hasonlatos ehhez: »Szeresd felebarátodat, mint magadat.«40E két parancsolattól függ az egész törvény és a próféták.“
Krisztus Dávidnak Fia és Ura
41Mikor a farizeusok egybegyülekeztek, megkérdezte őket Jézus:42„Hogyan vélekedtek ti a Krisztus felől? Kinek a fia?“ Ezt mondták neki: „A Dávidé.“43Aztán megkérdezte tőlük: „Hogyan hívhatja tehát őt Dávid lélekben Urának, amikor ezt mondja:44»Mondta az Úr az én Uramnak: Ülj az én jobb kezem felől, amíg lábaid alá nem vetem ellenségeidet zsámolyul.«45Ha tehát Dávid »Urának« hívja őt, hogyan lehet akkor a Fia?“46És senki nem tudott neki felelni egyetlen szót sem, és megkérdezni sem merte őt többé senki ettől a naptól fogva.
Diese Website verwendet Cookies, um Ihnen die bestmögliche Nutzererfahrung bieten zu können.