Apostelgeschichte 11 | Noua Traducere Românească
1Apostolii și frații care erau în Iudeea au auzit că neamurile au primit și ele Cuvântul lui Dumnezeu.2Când Petru s‑a suit la Ierusalim, unii dintre creștinii circumciși îl judecau,3zicând: – Ai intrat în casă la niște bărbați necircumciși și ai mâncat cu ei!4Atunci Petru a început să le explice pe rând cele întâmplate și le‑a zis:5– Eram în cetatea Iafo și, în timp ce mă rugam, am avut*, într‑o răpire sufletească, o viziune. Am văzut un obiect coborând – ceva ca o pânză mare fiind adusă jos din cer, de cele patru colțuri – și venind până la mine.6M‑am uitat în ea cu atenție și am văzut patrupede de pe pământ, fiare sălbatice, târâtoare* și păsări ale cerului.7Apoi am auzit un glas care mi‑a zis: „Petru, ridică‑te, înjunghie și mănâncă!“8Însă eu am zis: „Nicidecum, Doamne! Căci niciodată n‑a intrat în gura mea ceva întinat sau necurat!“9Dar glasul mi‑a vorbit a doua oară din cer: „Ceea ce a curățit Dumnezeu, să nu consideri întinat!“10Lucrul acesta s‑a întâmplat de trei ori. Apoi toate au fost ridicate iarăși la cer.11Și iată că imediat după aceea, la poarta casei în care eram, stăteau trei bărbați trimiși la mine din Cezareea*.12Duhul mi‑a spus să mă duc cu ei fără să fac deosebire. Împreună cu mine au mers și acești șase frați. Am intrat în casa acelui om,13iar el ne‑a istorisit cum a văzut un înger stând în casa lui și zicând: „Trimite la Iafo și cheamă‑l pe Simon, numit și Petru,14care îți va spune cuvinte prin care vei fi mântuit tu și toată familia ta!“15În timp ce eu începusem să vorbesc, Duhul Sfânt S‑a coborât peste ei, așa cum S‑a coborât și peste noi la început.16Atunci mi‑am amintit de cuvintele Domnului, așa cum El obișnuia să spună: „Ioan, într-adevăr, a botezat cu* apă, dar voi veți fi botezați cu Duhul Sfânt.“17Deci, dacă Dumnezeu le‑a dat același dar ca și nouă, care am crezut în Domnul Isus Cristos, cine eram eu ca să‑L pot împiedica* pe Dumnezeu?!18Când au auzit ei aceste lucruri, s‑au liniștit și L‑au slăvit pe Dumnezeu, zicând: „Așadar, Dumnezeu le‑a dat și neamurilor pocăința care duce la viață!“
Biserica în Antiohia
19Cei ce fuseseră împrăștiați din cauza persecuției care avusese loc în urma uciderii lui Ștefan au ajuns până în Fenicia, în Cipru și în Antiohia*. Ei nu vorbeau despre Cuvânt nimănui în afară de iudei.20Câțiva dintre ei însă, niște bărbați din Cipru și din Cirena, care veniseră în Antiohia, le‑au vorbit și grecilor, vestindu‑le Evanghelia despre Domnul Isus.21Mâna Domnului era cu ei, și astfel un mare număr de oameni care au crezut, s‑au întors la Domnul.22Vestea despre ei a ajuns și la urechile bisericii care era în Ierusalim, astfel că l‑au trimis pe Barnabas să meargă până în Antiohia.23Când a ajuns el și a văzut harul lui Dumnezeu, s‑a bucurat și i‑a îndemnat pe toți să rămână lângă Domnul cu o inimă devotată.*24Căci Barnabas era un om bun și plin de Duhul Sfânt și de credință. Și o mulțime mare de oameni a fost adăugată la Domnul.25S‑a dus apoi la Tars ca să‑l caute pe Saul26și, când l‑a găsit, l‑a dus în Antiohia. Astfel, timp de un an întreg, ei s‑au adunat cu biserica și au dat învățătură la o mare mulțime de oameni. În Antiohia, ucenicii au fost numiți pentru prima oară „creștini“*.27În acele zile, au coborât din Ierusalim în Antiohia niște profeți.28Unul dintre ei, pe nume Agab, s‑a ridicat și a arătat, prin Duhul Sfânt, că urmează să vină o mare foamete în toată lumea*. Și așa s‑a și întâmplat în timpul lui Claudius*.29Atunci ucenicii au hotărât să le trimită ajutor fraților care locuiau în Iudeea, fiecare după posibilitățile lui;30și așa au și făcut, trimițând acest ajutor bătrânilor*, prin Barnabas și Saul.
Újszövetség: élet, igazság és világosság
Péter beszámol Jeruzsálemben a pogányok megtéréséről
1Meghallották azonban az apostolok és a Júdeában élő atyafiak, hogy a pogányok is elfogadták az Istennek beszédét.2Amikor azért felment Péter Jeruzsálembe, vitatkoztak vele a zsidóságból valók, ezt mondva:3„Körülmetéletlen emberekhez mentél be, és együtt ettél velük.“4Péter ekkor elkezdte megmagyarázni nekik:5„Én Joppé városában imádkoztam, és elragadtatásban egy látomást láttam, valami leszálló edényt, mint egy nagy lepedőt, négy sarkánál fogva leeresztve az égből, és egészen énhozzám szállt.6Szememet rávetve megnéztem, és láttam a földi négylábú állatokat, a vadakat, a csúszómászókat és az égi madarakat.7Hangot is hallottam, amely ezt mondta nekem: Kelj fel Péter, öld és egyél!8Azonban én ezt mondtam: Semmiképpen sem, Uram, mert soha semmi közönséges vagy tisztátalan nem ment be az én számba.9A szózat pedig másodszor is felelt nekem az égből: Amiket az Isten megtisztított, te ne mondd tisztátalanoknak.10Ez pedig három ízben történt, és ismét felemelkedett az egész az égbe.11És íme, azonnal három férfiú érkezett a házhoz, amelyben voltam, akiket Cézáreából küldtek énhozzám.12A Lélek pedig azt mondta nekem, hogy menjek el velük minden kételkedés nélkül. Eljött azonban velem ez a hat atyafi is, és bementünk annak az embernek a házába.13És ő elbeszélte nekünk, hogyan látta, amint az angyal megállt az ő házában, és ezt mondta neki: Küldj embereket Joppéba, és hívasd magadhoz Simont, akit Péternek neveznek.14Ő olyan igéket fog hirdetni neked, melyek által megtartatsz mind te, és mind az egész házad népe.15Mikor pedig elkezdtem beszélni, leszállt a Szentlélek rájuk, miképpen reánk is kezdetben.16Eszembe jutott akkor az Úrnak mondása, amint mondta: János ugyan vízzel keresztelt, ti azonban Szentlélekkel fogtok megkereszteltetni.17Ha tehát az Isten hasonló ajándékát adta nekik is, mint nekünk is, akik hittünk az Úr Jézus Krisztusban, kicsoda voltam én, hogy az Istent eltilthattam volna?“18Mindezek hallatára aztán megnyugodtak, és dicsőítették az Istent ezt mondva: „Eszerint hát a pogányoknak is adott az Isten megtérést az életre!“
Az első keresztyének Antiokhiában
19Azok tehát, akik szétszóródtak az üldözés miatt, amely István miatt támadott, eljutottak Föníciáig, Ciprusig és Antiókhiáig, senkinek nem prédikálták az igét, hanem csak a zsidóknak.20Volt azonban közöttük néhány ciprusi és cirénei férfi, akik amikor Antiókhiába bementek, szóltak a görögöknek, hirdetve az Úr Jézust.21És az Úr keze volt velük, úgyhogy nagy sokaság tért meg az Úrhoz, s hívőkké lettek.22Eljutott ennek a híre a jeruzsálemi gyülekezet fülébe, ezért kiküldték Barnabást, hogy menjen el egészen Antiókhiáig.23Amikor oda jutott, és látta az Isten kegyelmét, örvendezett, és arra intette mindnyájukat, hogy állhatatos szívvel maradjanak meg az Úrban.24Mert jámbor, Szentlélekkel és hittel teljes férfiú volt ő. És nagy sokaság csatlakozott az Úrhoz.25Elment azután Barnabás Tarzuszba, hogy felkeresse Sault, és amikor rátalált elvitte őt Antiókhiába.26Így történt, hogy egy egész esztendeig forgolódtak a gyülekezetben, és tanítottak nagy sokaságot. A tanítványokat először Antiókhiában nevezték keresztyéneknek.
Agabosz próféciája, éhínség Júdeában
27Ez időtájt pedig próféták mentek Jeruzsálemből Antiókhiába.28Felkelt pedig egy közülük, név szerint Agabosz, megjelentette a Lélek által, hogy az egész földkerekségen nagy éhínség lesz; amely be is következett Klaudiusz császár idejében.29A tanítványok pedig elhatározták, hogy aszerint, amint kinek-kinek közülük módjában áll, küldenek valami segítséget a Júdeában lakó testvéreknek.30Ezt meg is tették, és Barnabással és Saullal elküldték a vénekhez.
Diese Website verwendet Cookies, um Ihnen die bestmögliche Nutzererfahrung bieten zu können.