1 Még mindig csúfot ûznek belõlem! Szemem az õ patvarkodásuk között virraszt.2 Kezest magadnál rendelj, kérlek, nékem; [különben] ki csap velem kezet?3 Minthogy az õ szívöket elzártad az értelem elõl, azért nem is magasztalhatod fel õket.4 A ki prédává juttatja barátait, annak fiainak szemei elfogyatkoznak.5 Példabeszéddé tõn engem a népek elõtt, és ijesztõvé lettem elõttök.6 A bosszúság miatt szemem elhomályosodik, és minden tagom olyan, mint az árnyék.7 Elálmélkodnak ezen a becsületesek, és az ártatlan a képmutató ellen támad.8 Ám az igaz kitart az õ útján, és a tiszta kezû ember még erõsebbé lesz.9 Nosza hát, térjetek ide mindnyájan; jõjjetek, kérlek, úgy sem találok bölcset köztetek.10 Napjaim elmulának, szívemnek kincsei: terveim meghiusulának.11 Az éjszakát nappallá változtatják, és a világosság csakhamar sötétséggé lesz.12 Ha reménykedem is, a sír [már] az én házam, a sötétségben vetettem az én ágyamat.13 A sírnak mondom: Te vagy az én atyám; a férgeknek pedig: Ti vagytok az én anyám és néném.14 Hol tehát az én reménységem, ki törõdik az én reménységemmel?15 Leszáll az majd a sír üregébe, velem együtt nyugoszik a porban.