Súgó

IBS-fordítás (Új Károli)

1  Az Ezrahita Ethán tanítása.
2  Az Úrnak kegyelmességét hadd énekeljem örökké! Nemzetségrõl nemzetségre hirdetem a te hûséges voltodat az én számmal!
3  Mert azt mondom: Örökké megáll a te kegyelmességed, és megerõsíted a te hûséges voltodat az egekben, [mondván:]
4  Szövetséget kötöttem az én választottammal, megesküdtem Dávidnak, az én szolgámnak:
5  Mindörökké megerõsítem a te magodat, és nemzetségrõl nemzetségre megépítem a te királyi székedet. Szela.
6  És az egek dicsérik a te csodadolgodat Uram; a te hûséges voltodat is a szentek gyülekezetében.
7  Mert a felhõkben kicsoda hasonlatos az Úrhoz, [s ki] olyan, mint az Úr, az istenek fiai között?
8  Igen rettenetes Isten [õ] a szentek gyûlésében, és félelmetes mindazokra, a kik körülte vannak.
9  Uram, Seregeknek Istene! Kicsoda olyan erõs, mint te vagy Uram? És a te hûséges voltod körülvesz téged.
10  Te uralkodol a tengernek kevélységén; mikor az õ habjai felemelkednek, te csendesíted le azokat.
11  Te rontád meg Égyiptomot mintegy átdöföttet; erõs karoddal elszélesztetted ellenségeidet.
12  Tieid az egek, a föld is a tied: e világot minden benne valóval te fundáltad.
13  Az északot és a délt te teremtetted, a Thábor és a Hermon a te nevednek örvendeznek.
14  A te karod hatalommal teljes, a te kezed erõs, a te jobbod méltóságos.
15  Igazság és jogosság a te királyi székednek alapja; kegyelem és hûség jár a te orczád elõtt.
16  Boldog nép az, a mely megérti a kürt szavát; a te orczádnak világosságánál jár ez, oh Uram!
17  A te nevedben örvendeznek egész nap; és a te igazságodban felmagasztaltatnak.
18  Mert az õ erejöknek ékessége te vagy; a te jóakaratoddal emeled fel a mi szarvunkat is.
19  Mert az Úr a mi paizsunk, és Izráelnek Szentje a mi királyunk.
20  Akkor látásban szóltál a te kegyeltednek, és mondád: Segítséget adtam a vitéznek, felmagasztaltam a népbõl választottat;
21  Megtaláltam Dávidot, az én szolgámat; szent olajommal kentem fel õt,
22  A kivel állandóan vele lesz az én kezem, sõt az én karom erõsíti meg õt.
23  Nem nyomhatja õt el az ellenség, és a gonosz ember sem nyomorgatja meg õt;
24  Mert õ elõtte rontom meg az õ szorongatóit, és verem meg az õ gyûlölõit.
25  És vele lesz az én hûségem és kegyelmem, és az én nevemmel magasztaltatik fel az õ szarva.
26  És rávetem az õ kezét a tengerre, és az õ jobbját a folyóvizekre.
27  Õ így szólít engem: Atyám vagy te; én Istenem és szabadításom kõsziklája!
28  Én meg elsõszülöttemmé teszem õt [és] felebbvalóvá a föld királyainál.
29  Örökké megtartom néki az én kegyelmemet, és az én szövetségem bizonyos [marad] õ vele.
30  És az õ magvát örökkévalóvá teszem, és az õ királyi székét, mint az egeknek napjait.
31  Ha az õ fiai elhagyják az én törvényemet, és nem járnak az én végzéseim szerint;
32  Ha az én rendeléseimet megtörik, és meg nem tartják az én parancsolatimat:
33  Akkor vesszõvel látogatom meg az õ bûnöket, és vereségekkel az õ álnokságukat;
34  De az én kegyelmemet nem vonom meg tõle, és az én hûséges voltomban nem hazudom.
35  Nem töröm meg az én szövetségemet, és a mi kijött az én számból, el nem változtatom.
36  Megesküdtem egyszer az én szentségemre: vajjon megcsalhatnám-é Dávidot?
37  Az õ magva örökké megmarad, és az õ királyi széke olyan elõttem, mint a nap.
38  Megáll örökké, mint a hold, és bizonyos, mint a felhõben lévõ bizonyság. Szela.
39  De te [mégis] elvetetted és megútáltad [õt,] és megharagudtál a te felkentedre.
40  Felbontottad a te szolgáddal [kötött] szövetséget, földre tiportad az õ koronáját.
41  Lerontottad az õ kõfalait mind; romokká tetted erõsségeit.
42  Zsákmányolták õt mind az úton járók; gyalázattá lõn az õ szomszédai elõtt.
43  Felmagasztaltad az õ szorongatóinak jobbját, és megvidámítottad minden ellenségét.
44  Még fegyverének élét is elvetted, és nem segítetted õt a harczban.
45  Eltörlötted az õ fényességét, és az õ királyi székét a földre vetetted.
46  Az õ ifjúságának napjait megrövidítetted, gyalázatot borítottál reá. Szela.
47  Meddig rejtegeted még magad, oh Uram, szüntelen, [és] ég a te haragod, mint a tûz?
48  Emlékezzél meg rólam: mily [rövid] az élet! Mily semmire teremtetted te mind az embernek fiait!
49  Kicsoda oly erõs, hogy éljen és ne lásson halált [s] megszabadítsa magát a Seolnak kezébõl? Szela.
50  Hol van a te elõbbi kegyelmességed, Uram? Megesküdtél Dávidnak a te hûséges voltodra!
51  Emlékezzél meg Uram a te szolgáidnak gyalázatjokról! hogy sok népnek [gyalázatját] hordozom keblemben,
52  A melyekkel gyaláztak a te ellenségeid Uram, a melyekkel gyalázták a te felkentednek lépéseit.
53  Áldott legyen az Úr mindörökké! Ámen és Ámen.
© 2018 ERF Medien