Súgó

IBS-fordítás (Új Károli)

1  Az éneklõmesternek a sósannimra; Dávidé.
2  Szabadíts meg engemet, oh Isten, mert a vizek lelkemig hatottak.
3  Mély sárba estem be, hol meg nem állhatok; feneketlen örvénybe jutottam, és az áradat elborít engem.
4  Elfáradtam a kiáltásban, kiszáradt a torkom; szemeim elbágyadtak, várván Istenemet.
5  Többen vannak fejem hajszálainál, a kik ok nélkül gyûlölnek engem; hatalmasok a vesztemre törõk, a kik ellenségeim alap nélkül; a mit nem ragadtam el, azt kell megfizetnem!
6  Oh Isten, te tudod az én balgatagságomat, és az én bûneim nyilván vannak te elõtted:
7  Ne szégyenüljenek meg miattam, a kik te benned remélnek, Uram, Seregeknek Ura! Ne pironkodjanak miattam, a kik téged keresnek, oh Izráelnek Istene!
8  Mert te éretted viselek gyalázatot, [és] borítja pironság az én orczámat.
9  Atyámfiai elõtt idegenné lettem, és anyám fiai elõtt jövevénynyé.
10  Mivel a te házadhoz való féltõ szeretet emészt engem, a te gyalázóidnak gyalázásai hullanak reám.
11  Ha sírok és bõjtöléssel [gyötröm] lelkemet, az is gyalázatomra válik.
12  Ha gyászruhába öltözöm, akkor példabeszédül vagyok nékik.
13  A kapuban ülõk rólam szólanak, és a borozók rólam énekelnek.
14  Én pedig néked könyörgök, oh Uram; jókedvednek idején, oh Isten, a te kegyelmed sokaságához képest hallgass meg engem a te megszabadító hûségeddel.
15  Ments ki engem az iszapból, hogy el ne sülyedjek; hadd szabaduljak meg gyûlölõimtõl és a feneketlen vizekbõl;
16  Hogy el ne borítson a vizek árja, és el ne nyeljen az örvény, és a veremnek szája be ne záruljon felettem!
17  Hallgass meg engem, Uram, mert jó a te kegyelmességed! A te irgalmasságodnak sokasága szerint tekints én reám;
18  És ne rejtsd el orczádat a te szolgádtól; mert szorongattatom nagyon: siess, hallgass meg engem!
19  Légy közel az én lelkemhez és váltsd meg azt; az én ellenségeimért szabadíts meg engem.
20  Te tudod az én gyalázatomat, szégyenemet és pirulásomat; jól ismered minden szorongatómat.
21  A gyalázat megtörte szívemet és beteggé lettem; várok vala részvétre, de hiába; vigasztalókra, de nem találék.
22  Sõt ételemben mérget adnak vala, és szomjúságomban eczettel itatnak vala engem.
23  Legyen az õ asztalok elõttök tõrré, és a bátorságosoknak hálóvá.
24  Setétüljenek meg az õ szemeik, hogy ne lássanak; és az õ derekukat tedd mindenkorra roskataggá.
25  Öntsd ki a te haragodat reájok, és a te haragodnak búsulása érje utól õket.
26  Legyen az õ palotájok puszta, és az õ hajlékukban ne legyen lakos;
27  Mert a kit te megvertél, azt üldözik, és a tõled sujtottak fájdalmát szólják meg.
28  Szedd össze álnokságaikat, és a te igazságodra ne jussanak el.
29  Töröltessenek ki az élõk könyvébõl, és az igazak közé ne irattassanak.
30  Engem pedig, a ki nyomorult és szenvedõ vagyok, emeljen fel, oh Isten, a te segedelmed!
31  Dicsérem az Istennek nevét énekkel, és magasztalom hálaadással.
32  És kedvesebb lesz az Úr elõtt az ökörnél, a szarvas és hasadt körmû tuloknál.
33  Látják [ezt] majd a szenvedõk és örülnek; ti Istent keresõk, elevenedjék a ti szívetek!
34  Mert meghallgatja az Úr a szegényeket, és az õ foglyait nem veti meg.
35  Dicsérjék õt az egek és a föld; a tengerek és a mi csak mozog azokban!
36  Mert megtartja Isten a Siont, és megépíti Júdának városait; és ott lakoznak majd és bírni fogják azt.
37  És az õ szolgáinak maradékai öröklik azt, és abban laknak majd, a kik szeretik az õ nevét.
© 2017 ERF Medien