Súgó

IBS-fordítás (Új Károli)

1  Az éneklõmesternek; Dávid zsoltára, éneke.
2  Felkél az Isten, elszélednek ellenségei; és elfutnak elõle az õ gyûlölõi.
3  A mint a füst elszéled, úgy széleszted el õket; a mint elolvad a viasz a tûz elõtt, úgy vesznek el a gonoszok Isten elõl;
4  Az igazak pedig örvendeznek és vígadnak az Isten elõtt, és ujjongnak örömmel.
5  Énekeljetek Istennek, zengedezzetek az õ nevének; csináljatok útat annak, a ki jön a pusztákon át, a kinek Jah a neve, és örüljetek elõtte.
6  Árváknak atyja, özvegyeknek bírája az Isten az õ szentséges hajlékában.
7  Isten hozza vissza a számûzötteket, kihozza boldogságra a foglyokat; csak az engedetlenek lakoznak sivatag helyen.
8  Oh Isten, mikor kivonultál a te néped elõtt, mikor a pusztába beléptél: Szela.
9  A föld reng vala, az egek is csepegnek vala Isten elõtt, ez a Sinai hegy is az Isten elõtt, az Izráel Istene elõtt.
10  Bõ záport hintesz vala, oh Isten, a te örökségedre, s a lankadót megújítod vala.
11  Benne tanyázott a te gyülekezeted: te szerzéd jóvoltodból a szegénynek, oh Isten!
12  Az Úr ad vala szólniok az örömhírt vivõ asszonyok nagy csapatának.
13  A seregek királyai futnak, futnak: s a házi asszony zsákmányt osztogat.
14  Ha cserények között hevertek is: [olyanok lesztek, mint] a galambnak szárnyai, a melyeket ezüst borít, vagy [mint] vitorla-tollai, a melyek színarany fényûek.
15  Mikor a Mindenható szétszórta benne a királyokat, [mintha] hó esett [volna] a Salmonon.
16  Isten hegye a Básán hegye; sok halmú hegy a Básán hegye;
17  Mit kevélykedtek ti sok halmú hegyek? Ezt a hegyet választotta Isten lakóhelyéül; bizony [ezen] lakozik az Úr mindörökké!
18  Az Isten szekere húszezer, ezer meg ezer; az Úr közöttük van, mint a Sinai [hegyen] az õ szent [hajléká]ban.
19  Felmentél a magasságba, foglyokat vezettél, adományokat fogadtál emberekben: még a pártütõk is [ide jönnek] lakni, oh Uram Isten!
20  Áldott legyen az Úr! Napról-napra gondoskodik rólunk a mi szabadításunk Istene! Szela.
21  Ez a mi Istenünk a szabadításnak Istene, és az Úr Isten az, a ki megszabadít a haláltól.
22  Csak Isten ronthatja meg az õ ellenségeinek fejét, a bûneiben járónak üstökös koponyáját.
23  Azt mondta vala az Úr: Básánból visszahozlak, a tenger mélységébõl is kihozlak,
24  Hogy lábadat veresre fessed a vérben, ebeidnek nyelve az ellenségbõl lakomázzék.
25  Látták a te bevonulásodat, oh Isten! Az én Istenem, királyom bevonulását a szentélybe.
26  Elõl mennek vala az éneklõk, utánok a húrpengetõk, középen a doboló leányok.
27  A gyülekezetekben áldjátok az Istent, az Urat áldjátok, ti Izráel magvából valók!
28  Ott a kis Benjámin, a ki uralkodik rajtok, a Júda fejedelmei és az õ gyülekezetök; a Zebulon fejedelmei [és] a Nafthali fejedelmei.
29  Istened rendelte el a te hatalmadat: erõsítsd meg, oh Isten, azt, a mit számunkra készítettél!
30  A te Jeruzsálem felett álló hajlékodból királyok hoznak majd néked ajándékokat.
31  Fenyítsd meg a nádasnak vadját, a bikák csordáját a népek tulkaival egybe, a kik ezüst-rudakkal terpeszkednek; szórd szét a népeket, a kik a háborúban gyönyörködnek.
32  Eljõnek majd a fõemberek Égyiptomból; Szerecsenország hamar kinyujtja kezeit Istenhez.
33  E földnek országai mind énekeljetek Istennek: zengjetek dicséretet az Úrnak! Szela.
34  A ki kezdettõl fogva az egek egein ül; ímé, [onnét] szól nagy kemény szóval.
35  Tegyetek tisztességet Istennek, a kinek dicsõsége az Izráelen és az õ hatalma a felhõkben van.
36  Rettenetes vagy, oh Isten, a te szent hajlékodból; az Izráelnek Istene ád erõt és hatalmat a népnek. Áldott legyen az Isten!
© 2017 ERF Medien