Súgó

IBS-fordítás (Új Károli)

1  Az éneklõmesternek Jeduthunnak, Dávid zsoltára.
2  Mondám: nosza vigyázok útaimra, hogy ne vétkezzem nyelvemmel; megzabolázom szájamat, a míg elõttem van a hitetlen.
3  Elnémultam, vesztegléssel hallgattam a jóról, de fájdalmam felzaklatódott.
4  Fölhevült bennem az én szívem, gondolatomban tûz gerjede fel, így szólék [azért] az én nyelvemmel:
5  Jelentsd meg Uram az én végemet és napjaim mértékét, mennyi az? Hadd tudjam, hogy milyen múlandó vagyok.
6  Ímé tenyérnyivé tetted napjaimat, és az én életem te elõtted, mint a semmi. Bizony merõ hiábavalóság minden ember, akárhogyan áll is! Szela.
7  Bizony árnyékként jár az ember; bizony csak hiába szorgalmatoskodik; rakásra gyûjt, de nem tudja, ki takarítja be azokat!
8  Most azért, mit reméljek, oh Uram?! Te benned van bizodalmam.
9  Ments ki engem minden álnokságomból; ne tégy engem bolondok csúfjává!
10  Megnémultam, nem nyitom fel szájamat, mert te cselekedted.
11  Vedd le rólam a te ostorodat; kezed fenyítéke miatt elenyészem én.
12  Mikor a bûn miatt büntetéssel fenyítesz valakit, elemészted, mint moly, az õ szépségét. Bizony merõ hiábavalóság minden ember. Szela.
13  Halld meg Uram az én könyörgésemet, figyelmezzél kiáltásomra, könyhullatásomra ne vesztegelj; mert én jövevény vagyok te nálad, zsellér, mint minden én õsöm.
14  Ne nézz reám, hadd enyhüljek meg, mielõtt elmegyek és nem leszek többé!
© 2017 ERF Medien