1.Korinther 15,33 | Újszövetség: élet, igazság és világosság

Krisztus feltámadásának tanúi

1 Eszetekbe juttatom testvéreim az evangéliumot, amelyet hirdettem nektek, amelyet el is fogadtatok, amelynek alapján álltok, 2 amely által üdvözöltök is, ha megtartjátok, amint hirdettem nektek, hacsak nem hiába lettetek hívőkké. 3 Elsősorban azt adtam át nektek, amit magam is kaptam, hogy Krisztus meghalt a mi bűneinkért az Írások szerint, 4 eltemették, és feltámadt a harmadik napon az Írások szerint. 5 Megjelent Kéfásnak, azután a tizenkettőnek, 6 majd több mint ötszáz atyafinak egyszerre, akik közül a legtöbben mind máig élnek, némelyek azonban már elhunytak. 7 Azután megjelent Jakabnak, majd valamennyi apostolnak, 8 legutoljára pedig, mint egy idétlennek, nekem is megjelent. 9 Mert én vagyok a legkisebb az apostolok között, aki nem vagyok méltó, hogy apostolnak hívjanak, mert üldöztem Isten anyaszentegyházát. 10 De Isten kegyelme által vagyok, aki vagyok, és az ő hozzám való kegyelme nem lett hiábavaló, sőt többet munkálkodtam, mint azok mindnyájan, de nem én, hanem Isten velem való kegyelme. 11 Tehát akár én, akár azok, így prédikálunk és ti így lettetek hívőkké.

Krisztus feltámadt, mi is feltámadunk

12 Ha tehát Krisztusról azt prédikáljuk, hogy feltámadt a halottak közül, hogyan mondják némelyek közöttetek, hogy nincs feltámadása a halottaknak? 13 Mert ha nem támadnak fel a halottak, akkor Krisztus sem támadt fel. 14 Ha pedig Krisztus nem támadt fel, akkor hiábavaló a mi prédikálásunk, de hiábavaló a ti hitetek is. 15 Sőt Isten hamis bizonyságtevőinek is bizonyulunk, mivel bizonyságot tettünk, hogy Isten feltámasztotta Krisztust, akit nem támasztott fel, ha csakugyan nem támadnak fel a halottak. 16 Mert ha nem támadnak fel a halottak, a Krisztus sem támadt fel. 17 Ha pedig Krisztus nem támadt fel, akkor hiábavaló a ti hitetek, még bűneitekben vagytok. 18 Sőt akkor azok is elvesztek, akik a Krisztusban hunytak el. 19 Mert ha csak ebben az életben reménykedünk a Krisztusban, minden embernél nyomorultabban vagyunk. 20 Ámde Krisztus feltámadt a halottak közül, és zsengéjük lett azoknak, akik már elhunytak. 21 Miután ugyanis ember által van a halál, szintén ember által van a halottak feltámadása is. 22 Mert amint Ádámban mindnyájan meghalnak, úgy a Krisztusban is mindnyájan életre kelnek. 23 Mégpedig mindenki a maga sorrendjében: az első zsenge Krisztus, azután, akik a Krisztuséi az ő eljövetelekor, 24 azután a végső célba érkezés, amikor (Krisztus) átadja az uralmat Istennek, az Atyának és eltöröl minden birodalmat, hatalmat és erőt. 25 Mert addig kell uralkodnia, míg ellenségeit mind a lába alá veti. 26 Mint utolsó ellenséget semmisíti meg a halált, 27 mert (Isten) „mindent lába alá vetett“. Amikor pedig azt mondja (az Írás), hogy „minden alája van vetve“, nyilvánvalóan azon kívül, aki neki mindent alávetett. 28 Amikor pedig minden alája vettetett, akkor maga a Fiú is aláveti magát annak, aki neki mindent alávetett, hogy Isten legyen minden mindenben. 29 Különben mi értelme van annak, hogy némelyek a halottakért keresztelkednek meg, ha a halottak egyáltalán nem támadnak fel? Akkor miért keresztelkednek meg a halottakért? 30 Mi is miért veszélyeztetjük akkor magunkat minden pillanatban? 31 Naponként halálos veszedelemben vagyok. Oly igaz ez, atyámfiai, mint a veletek való dicsekedésem a Krisztus Jézusban, a mi Urunkban. 32 Ha csak emberi módon viaskodtam Efezusban a fenevadakkal, mit használ nekem? Ha a halottak nem támadnak fel, akkor „együnk, igyunk, holnap úgyis meghalunk!“ 33 Ne tévelyegjetek! Jó erkölcsöt megrontják a rossz társaságok. 34 Legyetek igazán józanok és ne vétkezzetek! Némelyek nem ismerik Istent. Ezt megszégyenítésetekre mondom.

A test feltámadása

35 De azt mondhatná valaki: Hogyan támadnak fel a halottak? Milyen testtel jönnek elő? 36 Balgatag! Amit vetsz, nem kel életre csak akkor, ha előbb meghal. 37 És amikor elveted, nem azt a testet veted el, ami majd kikel, hanem csak a magot, talán búzáét vagy más egyebét. 38 Isten pedig testet ad neki, akarata szerint, és pedig mindenféle magnak a maga saját testét. 39 Nem minden test egyforma. Más az emberek teste, más a barmoké, a halaké és a madaraké. 40 És vannak mennyei testek és földi testek. De más a mennyiek fényessége és más a földieké. 41 Más a nap fényessége és más a holdé és más a csillagoké. A csillag a csillagtól is különbözik fényességében. 42 Így van a halottak feltámadása is. Elvettetik romlandóságban, feltámasztatik romolhatatlanságban. 43 Elvettetik dicstelenségben, feltámasztatik dicsőségben. Elvettetik erőtlenségben, feltámasztatik erőben. 44 Elvettetik a földi test, feltámasztatik a lelki test. Van földi test, és van lelki test. 45 Így van megírva: „Ádám, az első ember földi lény volt,“ az utolsó Ádám (Jézus) pedig megelevenítő Lélek. 46 De nem a lelki az első, hanem a földi, azután a lelki. 47 Az első ember földből való, földi, a második ember, az Úr, mennyből való. 48 Amilyen a földből való, olyanok a földiek is, amilyen a mennyei, olyanok a mennyeiek is. 49 Ezért, amint hordoztuk a földinek képmását, úgy hordani fogjuk a mennyeinek képmását is. 50 Azt pedig állítom, atyámfiai, hogy test és vér nem örökölheti Isten országát. A romlandóság sem örökölheti a romolhatatlanságot. 51 Íme titkot mondok nektek: mindnyájan ugyan nem halunk meg, de mindnyájan elváltozunk. 52 Nagy hirtelen, egy szempillantás alatt, az utolsó trombitaszóra, mert trombita fog szólni, mire a halottak feltámadnak romolhatatlanságban, mi pedig elváltozunk. 53 Mert ennek a romlandó testnek romolhatatlanságot kell ölteni magára, és e halandó testnek halhatatlanságot. 54 Amikor pedig ez a romlandó test romolhatatlanságba öltözik, s e halandó test halhatatlanságba öltözik, akkor beteljesedik az Ige, amely meg van írva: „A győzelem semmivé tette a halált. 55 Halál, hol a te győzelmed? Halál, hol a te fullánkod?“ 56 A halál fullánkja pedig a bűn, a bűn ereje pedig a törvény. 57 De hála az Istennek, aki a győzelmet adja nekünk a mi Urunk Jézus Krisztus által. 58 Azért, szeretett atyámfiai, álljatok erősen, rendíthetetlenül. Buzgólkodva az Úr dolgában, tudva, hogy a ti munkátok nem hiábavaló az Úrban.